Fanfiction fordítás: Az a három szó (Those Five Words)

29. fejezet

A fordítás az író, Damn you Kylie engedélyével történik!

Az eredeti történetet itt találjátok: https://www.fanfiction.net/s/11706049/29/Those-Five-Words

NÉGYES

Úgy döntök, Apához és Anyához megyek vacsorázni. Remélem, otthon vannak. Beszélnem kell Apával Marcusról és Trisről. Nem tudom, hogyan mondjam el Trisnek az igazat. Bár szerintem már sejti. Nem kellett volna azt mondanom. De ahogy mondtam, összezavarodok a közelében. És amikor kimondta azokat a szavakat, csak arra tudtam gondolni, hogy nekem mondta. Ami egyre inkább teljesen nevetségesnek tűnik.

Kopogtatok az ajtón, és várom, hogy Apa kinyissa.

- Gondoltam, hogy átjöhetnél ma vacsorára. De aztán Charlie előállt egy érdekes történettel, amikor hazaértem. – Csak rázom a fejem, ahogy belépek a nappaliba.

- Négyes! – kiáltja Charlie és Jed egyszerre. Charlie odarohan, és ma már másodszor megölel, Jed pedig jön utána, és elesik a lábam előtt. Nem rég óta tud járni, és mindig elesik, amikor próbál gyorsabban menni. Felkapom, és magamhoz ölelem. Remélem, ezzel megakadályozom a sírást, ami minden esés után következik. Szélesen elmosolyodik, én pedig viszonzom.

A kanapéhoz viszem őket, és lehuppanok, miközben mindketten rám csimpaszkodnak. Nem tudok sok időt tölteni velük, amióta tart a beavatás. Általában az edzések után túl fáradt vagyok. De most érzelmileg vagyok fáradt, nem fizikailag.

- Mami, Négyesnek barátnője van – szól ki Charlie Anyának a konyhába.

- Tényleg? – Anya kidugja a fejét a konyhából.

- Ja, a lakásában volt ma, és fogták egymás kezét, meg minden.

- Charlie – szólok rá.

- Mi van? Ez az igazság. Láttam.

Elkapom, és elkezdem csiklandozni. És ahelyett, hogy a szerelmi életemről beszélgetnénk, Charlie nevetését halljuk. Aztán Jed a hátamra ugrik, és őt is elkezdem csiklandozni. Olyan édes nevetése van. Tényleg szeretek a családommal lenni, és ez elvonja a figyelmemet mindentől, amivel az elkövetkező néhány napban foglalkoznom kell.

***

Lesétálok a lépcsőn, miután mesét olvastam Charlie-nak és Jednek, és betakartam őket. Apa és Anya a kanapén ül, én pedig leülök melléjük.

- Szóval, egy barátnő? – kérdezi Anya.

- Tris? – kérdezi Apa.

- Igen, de azt hiszem elszúrtam az egészet – mondom.

Apa felnevet.

- Mi olyan vicces? – kérdezem.

- Kétlem, hogy elszúrtad. Csak úgy érzed – mondja.

- Mi is voltunk így – mondja Anya mosolyogva.

- Kérlek, hányszor szúrtam el majdnem veled? – mondja Apa. – Várj, ne válaszolj.

Mind felnevetünk.

- Most komolyan, miért gondolod, hogy rosszat tettél? – kérdezi Apa.

Elmondom nekik, hogy mit mondtam a hálóterem előtt.

- Gyűlölni fog, ha rájön az igazságra, ha egyáltalán nem jött már rá – mondom.

- Nem nagyon bízol benne, Négyes. Szerintem meg fog döbbenni, talán megbántódik. Valószínűleg időre lesz szüksége, hogy feldolgozza. De nem hiszem, hogy gyűlölni fog – mondja Anya.