Wings -BTS-

Suga

-Tudom, hogy nagyon ideges vagy, de Michelle csak segíteni akar-suttogtam közel hajolva Ivyhoz, hogy senki más ne hallhassa a beszélgetésünket, bár mivel a többiek el voltak foglalva azzal, hogy túlkiabálják a másikat, nem aggódtam azért, hogy hallgatózni fognak.

-De nekem nem segít azzal, hogy próbálja elterelni a figyelmem-köpte a szavakat Ivy és mérgesen fordult a húga felé, aki csak megilletődve nézte a srácokat, ahogy veszekednek.-Nem érti meg, hogy most képtelen vagyok jókedvű lenni.

Tehetetlenül dörzsöltem a tarkómat. Valahogy a délutáni Ivyval sokkal egyszerűbb volt beszélgetni és nem tartottam attól, hogy olyasmit mondok, amivel megbánthatom vagy feldühíthetem, de az a lány, aki most mellettem áll, sokkal másabb...sokkal bonyolultabb. Minden szavamat kétszer is átgondoltam, mielőtt kimondtam volna és kétségbeesetten fürkésztem az arcát, hátha ki tudok valamit olvasni a tekintetéből.

-Figyelj, ha így görcsölsz, akkor magadnak is ártasz. Az orvos érti a dolgát, és ha nem mondott semmi olyasmit, amivel arra utalt volna, hogy baj lenne, akkor nincs baj-vonogattam a vállam és az agyam egyre csak kattogott, hogy mivel tudnék még előállni, hogy megnyugtassam Ivyt.

-Lehet, de nekem akkor sem tűnik biztatónak, hogy vért hányt. Mármint, egy embernél sem normális, hát akkor egy kutyánál!-tárta szét tehetetlenül a karjait és láttam, hogy könnyek gyűlnek a szemébe. Oké, Min JoonGi. Szuper vagy. Klassz vagy. SWAG vagy csupa nagybetűvel. Mindened megvan ahhoz, hogy megnyugtass egy csajt. Nem nagy dolog. Képes vagy rá! Azzal ne törődj, hogy te is nyugtalanítónak találod a kutya helyzetét, mert ez most rohadtul nem olyan fontos, mint Ivy mellett lenni és hagyni, hogy rád támaszkodjon. Szóval gyerünk, mondj neki valamit, mielőtt faképnél hagy!

-És jobb ha a szobádba kuksolva várnál, miközben a percek vészesen lassan telnek és te csak ülsz tehetetlenül az ágyadon, vagy a földön és magad elé bámulva várod, hogy érte mehess? Ahelyett, hogy hagynád, hogy eltereljük a figyelmed, kicsit elengedd magad, és hidd el, hogy mire kettőt pislantanál, már másnap lesz és hívni fognak majd, hogy Rocky jól van-igyekeztem nem sértő hangnemben beszélni, de valahogy meg kellett értetnem vele, hogy így lesz a legjobb. Na meg, már nem igazán tudtam olyan dolgot mondani, ami nem sértő vagy lenéző egy bizonyos szintig, szóval most használtam fel az utolsó kedves szavas kártyám. Ivy már épp készült volna visszavágni, amikor meglátta az egyik közeledő csapattársam.

-Héj, skacok!-állt meg mellettem hirtelen V és lezserül a vállamra támaszkodva nézett hol rám, hol Ivyra. Azt hiszem még sosem voltam ennyire boldog, hogy megzavartak.-Arra gondoltunk, hogy játszhatnánk egy kis felfedezősdit-mondta sokatsejtően, miközben szemtanúja lehetettem, ahogy a szájában lévő rágó, hogyan formálódik a fogai között. Nagyon guszta volt mondhatom.

-Te semmiképp sem gondoltál semmire, mert olyat nem szoktál csinálni-válaszoltam unottan. A szemem sarkából Ivyra pillantottam, aki gyorsan elmorzsolt egy kibuggyanni készülő könnycseppet.

-Nekem pezsegsz kicsi plusz?-nézett a szemembe sértetten Tae, de nem hátráltam meg. A szememet forgatva ellöktem magamtól és óvatosan Ivyra nézve, elindultam a társaság felé. Miután befurakodtam a körbe, mindenkin alaposan végignéztem.

-Szóval, mit is csinálunk?-kérdeztem lazán.

-Michellenek van valami appja-adta meg a választ J-Hope a vállát vonogatva. Szorosan Ivy húga mellett állt és próbált úgy tenni, mintha nem izgatná Michelle jelenléte, pedig tiszta piros volt mind a két füle és, ha a szemem nem csal, akkor szinte kapkodta a levegőt, de mindegy.

-Mindent megértettem-gúnyolódtam. Ivy időközben megállt mellettem, mellette pedig V, szóval mind megvoltunk és egy emberként néztünk Michellre, aki nem nagyon szerethet reflektorfényben lenni, mert a sok tekintettől kivörösödött a feje, és idegesen toporogni kezdett.