Wings -BTS-

J-Hope

-Rendben, itt az első feladat-hajol közel hozzánk Michelle és a telefonját középre tartva mutatta, hogy mit kell csinálnunk. Eközben Ivyék ráérősen elindultak a másik irányba és befordulva a sarkon, teljesen eltűntek.

-Közlekedj busszal-olvastam fel a szemöldökömet ráncolva.

-Ez könnyű-lepődött meg Tae.

-Ez csak a bemelegítés-emelkedett fel Michelle és gyors léptekkel elindult balra, azaz ellentétes irányba Sugáékkal.-Fél óránk van. Jobb ha sietünk-tette el a telefont, mi pedig szó nélkül követtük őt. Tíz perc szinte szaladás után elértük a megállót, ahol szerencsére azonnal jött egy busz, amire kérdés nélkül felszálltunk. Ekkor Michelle elővette a mobilját és úgy emelve, hogy mindenki látszódjon, csinált egy szelfit.

-Oké, kaptunk 10 pontot. És itt is van a második feladat-meredt a képernyőre.

-Mi? Ilyen hamar?-kerekedett ki Jin szemei.

-Persze. Az app az időt is számolja, szóval jó lenne minél hamarabb megcsinálni a feladatokat.-magyarázta a lány, aztán előrébb ment, hogy megnézhesse melyik buszra szálltunk fel.-Oké, két megállót megyünk, aztán leszállunk.

-Tickets, please!-közeledett felénk egy kigyúrt fazon, aki minden utastól elvett valami papírt és megvizsgálta.

-Öhm, srácok...-húzta el a száját Jimin a férfi láttán, aki már szinte már mellettünk is volt.

-Jól gondolom, hogy nincs jegyünk, ugye?-fordultam Michelle felé, aki a kezét tördelve gondolkodott a megoldáson.

-Hát, őőő, nincs-vallotta be, aztán oldalra kapta a fejét, ahol Tae kiabálni kezdett.

-Nem értem mit akar!-tetette a hülyét.-Nem vagyok idevalósi-magyarázta koreaiul és ez valamennyire be is vállt, mert a férfi értetlenül nézett előbb rá, aztán végig rajtunk és végül a tekintete megállapodott Michellen.

-Excuse me...-kezdte, de a lány megelőzte.

-Nem értek angolul-hadarta koreaiul, mire a férfi összeráncolt szemöldökkel nézett rá is.

-I want to see your tickets-mutatott fel egy jegyet, hátha ebből megértjük mit akar, de mi továbbra is adtuk a hülyét és csak a szemünkkel hunyorítva néztük őt koreaiul hablatyolva, mintha tényleg tudni akarnánk, hogy mit szeretne tőlünk.

-Terhes vagyok-mondta Jin szórakozottan-kiélvezve, hogy rajtunk kívül senki se érti őt, így mondhat bármilyen hülyeséget- és nézte, ahogy a jegyszedő értetlenül néz és tehetetlenül vakargatja a fejét.

-It is a problem because I must see your tickets-hadarta angolul a férfi és az egyetlen ember felé fordult, akin nagyon is látszott, hogy nem koreai.-Wait-kapta fel a fejét.-I know who you are. I saw you on the TV-mutatott egyenesen Michellre, aki a lebukásunk láttán, jobbra-balra kapkodta a fejét. Szerencsénkre épp megállt a busz, ami remek alkalom volt a menekülésre.

-Gyerünk-ragadta meg a kezem a csapatvezetőnk és félrelökve az öreg néniket és bácsikat, utat tört nekünk az ajtóhoz és mikor a lábunk szilárd talajra ért, akkor sem álltunk meg.

-Franc, franc, franc-lihegte Tae, akinek elszakadt a pólója, amikor a fószer utánunk iramodott és megragadta azt.

-Hagyjál má' békén, na!-visította Jin a jegyszedő láttán, aki továbbra is kitartóan üldözött minket. Michelle továbbra is a kezemet fogva rohant tovább és úgy kacskaringózott a kisutcák között, mintha minden nap ezt csinálná. A pasas azonban a normálisnál is kitartóbb volt és nem hagyta annyiban, idézve a szavait, hogy pár "hülye kínai" palira vegye. És már nagyon közel voltunk ahhoz, hogy sikeresen megússzuk az egészet, amikor Jimin mérgesen megtorpant és szembefordult az "ellenséggel".