A Vadász ébredése

Emlék 5.

Nem emlékszek azokra a napokra amik apám halála után elteltek. Mintha egyszerűen kitörölték volna a fejemből. Silena és Alf azt mesélték, hogy nem voltam több a saját árnyékomnál. Csupán azt tettem ami az életben maradáshoz kellett. Nem beszéltem, alig ettem, inni is csak annyit amennyit muzsáj volt és belém diktáltak. Rengeteget feküdtem az ágyban, gyakrak egész nap is. Idővel elkezdtem sorvadni. Ekkor elkezdtek értem aggódni. Ekkor volt olyan, hogy Silena sírva feküdt be mellém az ágyba. Ez térített magamhoz. Ekkor megöleltem, ami meglepte őt, tekintettel arra, hogy egy ideje nem volt egyetlen cselekedetem se amiben akár egy csepp érzelem is lett volna. Magamhoz húztam és csak ennyit súgtam a fülébe:
-Visszatértem.
Ekkor elszállt minden meglepettsége, és hozzám bújt, ahogy apám halála előtt.
Ezt követően próbáltam összeszedni magam. Visszatértem a normális életvitelemhez. Dolgoztam, ettem, ittam ahogy kellett, bár a beszédet annyira még most se erőltettem. Elszoktam tőle, és csak a lekszükségesebb esetben szólaltam meg. Meghát attól is tartottam, hogy kitör belelőlem a még mindig tajtékzó fájdalom és gyász.

Ezekben valamelyest a falu is osztozott, mert egy jó embert és két munkás kezet veszítettel el. S az utódlás kérdése miatt összehívták a falutanácsot. Kezdetben nem igazán tudták, hogy ki pótolhatná és vehetné át apám helyét. Először engem akartak a feladattal megbízni, mondván, hogy apám mellett dolgoztam, értek a mesterségéhez. Ám én ezt erősen elleneztem, ahogy Silena és Alf is. A kedvesem arra hivatkozott, hogy még nem békéltem meg apám halálával, ami igaz is volt, így most ha kimennék az erdőbe akkor a végén csak egy újabb halottunk lenne. Alf is érvelt, bár a lányánál sokkal logikusabban. Nemes egyszerűséggel azt mondta, hogy ő lassan kezd kiöregedni a feladatából és én vagyok az egyetlen akire nyugodt szívvel tudja bízni a műhelyét és a felelősségét.
-Eleget láttam már ennek a kölyöknek a munkáit ahhoz, hogy tudjam, hogy már most épp olyan jól forgatja a kalapácsot mint én. Idővel sokkal jobb mesterember válik majd belőle, mint amilyen én valaha voltam. Ő erre született, nem a favágásra.- mondta és szavai hálával és büszkeséggel töltöttek el. Nem szokott dícsérni ok nélkül és ezt a többiek is tudták. Így a vita eldőlt. Nem én leszek az új favágó. Viszont akkor ki? Hát egy olyan ember jelentkezett végül akire a legkevésbé számítottam. Jack.
- Én elvállalom. - lépett elő. - Elvállalom a favágó feladatát.
Ez sokakat meglepett. Igaz Jack az utóbbi időben sokat változott. Főként belül. Ő és a családja földet műveltek, ám sok testvére volt és vágyott egy kis magányra és most lehetősége nyílt erre. Ekkor oda mentem és kezet nyújtottam neki és ezt mondtam neki amikor megmarkolta a kezem:
- Köszönöm Jack!
Ő kicsit közelebb hajolt, hogy csak én halljam amit mond.
- A mesterember helye nem maradhat betöltetlen. És szívesen. Neked amúgy is van fontosabb dolgod mint fát aprítani. - kacsintott rám mosolyogva.
Nos igen. A régi nézeteltérésünk már a múlté és jóbarátok lettünk furcsa mód. És ezt nem csak mi, hanem mások is furcsálták többek között Silena is.
Az a kacsintás. Felhúzott, mert tudtam mire utal. Már jó párszor kérdezett rá arra, hogy mikor akarom elvenni a jegyesem. Meg, hogy mikor szeretnék már elkezdeni kis kovácsokat készíteni.
Lehet, hogy elvörösödhettem, mert Silena nevetve jött oda hozzám és karolt belém.
Evvel, hogy Jack lett a favágó a kérdés ami miatt a falugyűlés ülésezett eldőlt. Ígyhát feloszlattuk és mindenki ment a saját házába, hisz ránk esteledett.
Miközben hazafelé tartottunk Silena rákérdezett arra, hogy mit mondott Jack. Én idéztem amit mondott. Ő pedig csak rám nézett, kicsit közelebb húzódott, és ezt mondta:
- Csak nem a régebbi beszélgetéseitekre utalt? Mert azoknak a kérdéseknek a válaszára én is kíváncsi lennék. - nézett rám azzal a barna szempárral és azzal a hanggal amiben ott bújkált a huncutság. Nos ez volt az a pillanat amikor majdnem lángra lobbantam. Nem voltam erre felkészülve. Eközben haza értünk én pedig csak ennyit mondtam miközben a hálóba mentünk lefeküdni.
- Majd ezt megbeszéljük holnap. Most aludjunk.
-Rendben, de szavadon foglak, mert ha nem akkor máshol leszek kénytelen a problémát megmarkolni.- mondta bazsajogva, majd szépen az álmok mezejére léptünk.