A Véletlen Végítélet című könyv harmadik része. A történet magában olvasva is érthető.
Bűneink megint nyakig másznak a pácba. Végre megismerkedhetünk mindannyiuk foglalkozásával, mindennapi dolgaival és végig követhetjük, ahogy a túlvilági bukottak...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Minden visszatért a saját kerékforgásába. Mostanában sok problémával találtuk szemben magunkat bűntetésemmel és sokkal gyakrabban láttuk a bűnöket, mint az elmúlt négy évszázadban összesen. Ennek ellenére még ennyi izgalom után sem érzem, hogy végre minden lenyugodna. Valami nem hagyja, hogy elengedjem magam. Ugyanaz az érzés motoszkál bennem, mint mikor Elohim kiadta a parancsot a Végítéletre.
Ma is a Szent Péter bazilika kupoláján ülök. Az emberek, mint minden nap lassan elhagyják a teret. Feliciano unatkozik, így óra alakban pörgetem. Elmondása szerint olyan, mintha hintázna és nagyon szereti, amin nem csodálkozom. Azt leszámítva, hogy bűntetés csak egy gyerek és így mint minden másik csöppség ő is imád játszani.
- Inferno! - Hallok meg egy kétségbeesett hangot a lábam alól. Valaki a bazilika tetejéről hív. Lassan felállok, hátha így látom ki keres. - Inferno! Itt van? Inferno úr! - Kérdőn nézek a papra, aki szinte könyörögve ismételgeti a nevem. Nincs nagy kedvem elmozdulni a kupoláról, így csak kiülök a szélére és rákoncentrálok, hogy lásson, mielőtt megszólalnék.
- Engem keres szent ember? - Ahogy meghallja a hangomat azonnal felém fordul és kicsit megnyugszik, de ez csak egy pillanatig tart. Szinte azonnal visszatér az izgatott állapotba.
- Kérem uram segítsen! A szent atya eltűnt! - Megforgatom a szemem, ahogy eszembe jut a pápa.
- Biztos valahol iszik! Nekem nem kötelességem vigyázni rá! Foglalkoznom sem kell az üggyel! - Kezdem el megint pörgetni bűntetésem, aki közben elkezdett hisztizni, hogy abba maradt a játéka.
- Nem érti uram! Napok óta eltűnt! Egész Rómát felforgattuk, de nem találtuk sehol! Mintha a föld nyelte volna el! - Kétségbeesésében térdre rogy és imádkozni kezd.
- Na, ezt azonnal hagyd abba! Jól van utána nézek! Most pedig tűnj innen! - Mordulok rá, ahogy eltűnök előle. A pap elhagyja a tetőt én pedig bűntetésemhez fordulok. - Feliciano tudsz szólni a többieknek, hogy jöjjenek ide? Úgy egyszerűbb lesz megkeresni a pápát.
~ Pillanatok alatt megoldom! Ne aggódj miatta Luciano! ~ Válaszol boldogan, amíg ő idehívja a többi bűnt és azok ide érnek, én addig körbejárom a várost. Meglepetten kell tapasztalnom, hogy a csuhás igazat mondott az az idióta tényleg eltűnt a föld színéről. Mire minden hellyel végzek már feljön a nap és a bűnök is megérkeznek a városba. Már messziről érzem, hogy a bazilikánál várnak.
- Köszönöm, hogy ilyen gyorsan ide jöttetek!
- A bűntetések azt mondták fontos dolog miatt hívsz! - Fordul felém Gula. - Mi ez a fontos dolog?
- A pápa szőrén szálán eltűnt, rejtélyes körülmények között és most nem mi voltunk! - Jelenik meg mellettem Feliciano és válaszolja meg a kérdést helyettem.
- Miért a múltkor ti voltatok? - Kérdezik tágra nyílt szemekkel Avaritia.
- Nem! - Vágom rá gyorsan.
- Igen! - Mondja ugyanabban a pillanatban Feliciano, mire morcosan rá nézek.
- Mit mondtam neked erről a témáról? - Kérdezem, mire észbe kap és gyorsan helyesbít.
- Akarom mondani, nem. Nem mi voltunk! Még véletlenül se hajítottuk bele a Teverébe!
- Felicano! - Fogom be a száját, majd fújok egy nagyot és elengedem. - Most már mindegy!
- Gratulálok főnök! Én is gyűlöltem! - Vigyorog a kapzsiság bűne és a többiek is bólogatnak.
- De mivel húzta ki úgy a gyufát, hogy belevágtad a folyóba? - Kuncog Acedia.
- Harmadjára találkoztunk és még mindig ördögűzést akart alkalmazni rajtam, mondván, hogy megszállt a Sátán! - Fonom magam előtt össze karjaim és morcos arccal elfordítom a fejem a csapattól.
- Arról nem is beszélve, hogy nem ismerte meg! - Neveti bűntetésem.
- Válthatnánk témát! A mostani pápa is eltűnt és most nem mi voltunk, úgyhogy ki kell deríteni milyen okkal és hová került. Segítetek nekünk? - Fordulok a többiek felé. Hatalmas csend telepedik körénk. Ennél azért nagyobb lelkesedésre számítottam.
- Tudod főnök nekem fontosabb dolgaim is vannak ennél és Invidia is így van vele! A tekintetéből ítélve éppen az alkotás közepéből szakítottad ki! Úgyhogy én mennék is! Invidia elvigyelek? - Töri meg végül a csendet Avaritia.
- Sajnálom, Inferno! Nem segíthetek! Azt pedig megköszönném! - Mosolyog a lány a bűnre, majd mellé lép és eltűnnek.
- Engem vár a gépem! Nyár van, fieszta szezon! - Emeli fel kezét a magasba védekezőn Luxuria.
- Nekem meg végig kellene vezetnem egy fontos vendéget a múzeumon! Rafael, tudsz egy akkora kitérőt tenni, hogy haza vigyél? - Fordul Acedia a spanyolhoz.
- Természetesen! - Még reagálni sincs időm, mert eltűnnek mind a ketten a tömegben, ami a téren felgyülemlett.
- Bocs, idióta főnök! A nyomozásom fontosabb ennél! - Vigyorog rám Ira.
- Én pedig már túl rég óta hagytam egyedül a csapatot! Fel kell zárkóznunk! Kérsz egy fuvart Ira? - Fordul a büszkeség a haraghoz, aki biccent egyet. Azzal se szó, se beszéd mind a ketten eltűnnek a semmiben. Reménykedve fordulok Gula felé, már csak ő maradt.
- Igazán sajnálom, Inferno, de ez a te ügyed! Nekünk semmi közünk se Rómához, se a pápához! Most, ha megbocsájtasz vár az éttermem. - Ezzel ő is elmegy.
- Ezek hoppon hagytak minket! - Állapítja meg bűntetésem, mire kurtán biccentek egyet. - Megint ketten nyomozunk, mint régen! - Mosolyodik el a gyerek, én pedig megsimogatom a feje búbját.
- Nagyon úgy tűnik! Na, gyere kérdezzük ki a helyi démonokat, hátha láttak valamit! A többin majd ráérünk utána gondolkodni! - Mondom, hogy megfogom a kezét és mi is leugrunk a térre az emberek tömegébe, hogy megkeressük a Rómában dolgozó démonokat.
------------------------------------------------------ Íme itt az első fejezet! 😃 Köszönöm az olvasást és remélem tetszett 😃
