A boldogság léggömbjei

58 12 1
                                    

A kék léggömbök felszöktek a messzi, óceánszín égre, és illatos jácintok illatát magukkal ráncigálva, beterítették magukkal az egész nyári napot. A boldogság eleven, ugyanakkor mindennél idillibb érzésével kecsegtettek a boldogtalan szenvedőknek, akik a napszítta Föld mezején próbálták magukba préselni a friss, vidéki levegőt.

– Mindjárt megvan. – Egy fiatal fiúcska hangja zavarta meg a luftballonok nyugodt csendjét. A zsivaj mégis szebb volt a zajtalanság átlátszó köntösénél, vagy legalábbis a fiú válla fölött előrehajoló férfi számára szebbnek hatott.

– Csak ügyesen, már csak pár centi – súgta a férfi, mire a fiú mosolya még szélesebbre húzódott. Már a markában érezte a győzelmet.

Egy óvatos mozdulat következett, és a két férfiember együtt kiáltott fel, diadalittasan:

– Megvan! – A fiú markában egy gyönyörű, csókpiros és gyászfekete lepke verte szárnyait, meg kell hagyni, sikertelenül. Szárnyairól máris hullott színeinek pora.

– Mi legyen vele? – az idősebb csibészes mosollyal kérdezte a kisebbet.

– Hogyhogy mi legyen? – nézett rá értetlenül a fiú. Kezeit kitárta, és hagyta, hogy a pillangó felemelkedjék. – Természetesen elengedjük. Csak addig szép, amíg szabad maradhat.

Ezért szeretlek annyira – akarta a férfi mondani. De nem mondhatta. Csak addig szép, amíg szabad maradhat – gondolt vissza a fiú szavára.

– És amint bezárjuk egy üvegbe, kínjában összetöri magát – hajtotta le fejét, majd bágyadtan elmosolyodott. – Nem igaz, Lala? – kérdezte a fiút, de addigra az már a következő lepkéket és szitakötőket kergette.

Ezek voltak a nyár boldogsággal telefújt léggömbjeinek legszebb percei, amiket együtt éltek meg.

_______________________________________

Köszönöm, hogy elolvastad. Ha kedvet kapsz a folytatáshoz, kérlek jelezd valamilyen formában. ;D

Ihletet adta: A Call me by your name filmzenéje (fent tessék keresgélni utána ><)

Búskomor csók Where stories live. Discover now