A Véletlen Végítélet című könyv harmadik része. A történet magában olvasva is érthető.
Bűneink megint nyakig másznak a pácba. Végre megismerkedhetünk mindannyiuk foglalkozásával, mindennapi dolgaival és végig követhetjük, ahogy a túlvilági bukottak...
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
Superbia POV
Miután hazavittem Irat, én is visszaindultam Magyarországra. Néha komolyan nem értem Inferno mit akar tőlük. Főleg mostanában, egészen a Végítéletig nyugton hagyott minket, most meg folyton ugráltat. Még szerencse, hogy a töpörtyű felszólalt, hogy dolga van, ha nem teszi meg tuti, hogy én szólalok meg.
~ Jah persze! Azt megnéztem volna! ~ Kuncogja lelkemben Márk, mire megrázom a fejemet. Tudom én, hogy direkt piszkál, most is. Széles mosollyal az arcomon érek haza és elégedetten nyugtázom, hogy minden a legnagyobb rendben van.
Az elkövetkező napjaim mind egyformán telnek. Reggeli rutin, bemenni az irodába végighallgatni három hisztis ügyfelet, lezárni a napot, hazamenni és hulla fáradtan ágyba dőlni. Azonban egyik este ez a rutinom megtörik ugyanis éppen elnyelne az álmok birodalma, mikor megszólal a telefonom. Morcosan nyúlok érte, amikor pedig meglátom a nevet a képernyőn majdnem elhajítom a készüléket!
- Привет! (Szia!) - Dalolja a telefonba az orosz, ahogy felveszem a telefont.
- Rohadj meg töpörtyű! Mi olyan fontos, hogy ki kellett rángatnod Dagobert bácsi arannyal teli széfjéből? - Morgom.
- Nem is tudtam, hogy haver vagy Dagoberttel magyar! - Szinte látom arcán a gúnyos vigyort.
- Pofa be! Nyögd már ki mit akarsz, ha ilyen szerencsésen felkeltettél! - Ülök fel az ágyamban megdörzsölve a szemem.
- Holnap szabad vagy? - Jön a kérdés, mire zsigerből válaszolok.
- Ha randizni akarsz felejts el! Egy gyerekekkel nem randizom, kettő Invidia megölne!
- Tudod ki akar randevúzni veled! - Ordít olyan hangosan, hogy el kell tartanom a telefont a fülemtől, hogy ne süketüljek meg. - Üzleti ügy, de ha nem akarsz segíteni keresek mást és annak adom a részesedést! - Erre a szóra azonnal ugrok.
- Örülök, hogy meggondoltad magad! Kettőhöz délután, mit szólsz? - Kérdezi, kicsit túl nyugodtan.
- Tökéletes! Az irodádban?
- Hol máshol? - Neveti el magát.
- Ott találkozunk! Most ha megbocsájtasz szeretnék visszamenni Kacsaországba! Jó éjt! - Ezzel le is csapom a telefont és szó szerint elterülök az ágyon, másodpercek alatt elaludva. Kicsit sem voltam kimerülve.
Másnap izgatottan kelek és mindenkinek körbe telefonálok a cégnél, hogy ma nélkülözniük kell. Aztán, azonnal gépre szállok és már repülök is Szentpétervárra. Az út alatt alkalmam nyílt elgondolkodni pár dolgon és kicsit sem kellemes következtetésekre jutottam. A legkellemenetlenebb, hogy fogalmam sincs mibe is kevertem bele magamat. Azonban ezen már nem tudok segíteni.
Mosolyogva jelentkezek be Avaritia irodájában, egy aranyos titkárnő azonnal el is vezet a bűnhöz és ahogy kinyílik az ajtó el is tűnik mellőlem. Kérdőn nézek utána, majd belépek és hagyom, hogy az ajtó becsukódjon.
- Te fenyegeted a dolgozóid? - Bökök hátra a vállam felett, mikor a gyerek rám néz.
- Én ugyan nem! Csak nem szeretik, ha itt vagyok! Nehezen viselik, hogy így néz ki a vezetőjük! - Vigyorodik el, mintha direkt ez miatt lenne ilyen alakja. - Tedd le az üleped, aztán megbeszéljük a dolgokat.
- Te is tudsz ám szépen beszélni! - Mosolyodok el.
- Mit vársz tőlem? Veled beszélgetek! - Neveti el magát. - Komolyabb témára térve szeretném, ha te intéznéd a papírmunkámat egy ügyben! - Könyököl fel az asztalra.
- Álljon meg a nászmenet! Én? Papírmunkát? Neked? - Mutatok először magamra, majd rá. - Mégis mi lett azzal, hogy "Mindent meg lehet oldani a technikával!"? - Emelem fel a kezeim, idézőjelet mutatva a levegőben. - Ez fél évezrede volt és te most az én munkám kéred? - Nézek rá gyanakvón. Vakarni kezdi a nyakát és elfordítja a fejét, elég morcos képet vág.
~ Fogadjunk, hogy valaki lopott tőle! ~ Hallom meg lelkemben bűntetésem hangját, de mielőtt belemehetnék a fogadásba Avaritia megszólal.
- Ez egy elég különös ügy. Vannak itt ezek a feltörekvő fiatal emberek. Tudod, azok a huszonnyolc éves fajták. - Vár egy kicsit mire biccentek. - Tudod, olyan... Papnövendékek. - Nyögi ki, mire kitágulnak a szemeim.
- HOGY MICSODÁK!!!! - Teszem fel a kérdést szinte sikítva.
~ Elég! Elég! Perverz gondolatokat kizárni! ~ Üvölti Márk, mire magamban elmormolok egy bocsit.
- Papnövendékek ezért kell a segítséged! Ők tudhatják kik vagyunk! Így csak olyanra bízhatom az ügyet, akit ismerek és megbízom benne.
- Ha találkozhatok velük, rendesen megfizetsz és megkapom a részesedésem, úgy ahogy régen benne vagyok! - Vigyorgok rá.
~ Mit mondtam neked előbb kislány? ~ Figyelmen kívül hagyom a hisztijét és próbálok komoly arcot vágni Avaritia előtt.
- Csak természetes, hogy találkozhatsz velük. Meg kell tudnod mennyit tudnak a bűnökről! A többi pedig úgy lesz, ahogy régen is volt! Megegyeztünk? - Nyújtja ki felém a kezét, amit el is fogadok és megrázom.
- Naná! - Vigyorodok el, ahogy felállok és elindulok az ajtó felé, ma még sok dolgom van.
- Az adatokat még ma átküldöm e-mailben! Jó utat haza Superbia! - Biccent felém, én csak intek egyet, ahogy kinyitom az ajtót.
- Majd küldöm a papírokat postán! A legközelebbi viszont látásra, Avaritia! - Azzal elhagyom az épületet, majd az országot is. Mire haza érek már megérkeznek az adatok is. Elégedetten bólintok, ahogy végigfutom őket. Elhatározom, hogy végigcsinálom a rutinomat, amit minden fontos találkozóm előtt megcsinálok, már ha nem a többiekkel futok össze.
Kimegyek a konyhába és kinyitom azt a polcot, amiben a különleges pálinkám tartom. Egy kupica minden megbeszélés előtti este. Viszont mikor a polc ajtaja kinyílik a pálinkának hűlt helye. Agyamon azonnal átfutnak a lehetőségek. Betörés? Lehetetlen, mágiával védett a házam. Elfogyott? Kizárt, mikor legutóbb ittam majdnem tele volt. Valamelyik bűn elvitte? Csak ők tudnak róla, de kinek lenne oka elvinni? Hát persze! Elég ostoba megoldás arra, hogy rávegyen, hogy segítsek. Haragtól csillogó szemmel fordulok el a polctól és fennhangon elkiáltom magam, még jó, hogy az emberek nem hallják.
- INFERNO!!!
----------------------------------------------------- Köszönöm az olvasást, remélem élvezetes volt 😃
