1.

269 13 4
                                    

Kinéztem az ablakon. Telihold volt,ami megvilágította a havas tájat. Gyönyörűen csillogott a hó,a fákat beborította a dér. Olyan volt,mint egy mese világ. Az ablakomon apró jégvirágok rajzolódtak ki. Ki szerettem volna menni csak beleugrani a hideg hóba és hóangyalt csinálni,hóembert építeni és játszani,mint régen. De nem mentem. Itt álltam a meleg szobában és csak néztem a tájat. Köhögésem bezengte a csendes házat. Egyedül voltam itthon. A szüleim nem akartak elmenni a karácsonyi partira,nem akartak egyedül hagyni,de rá kellett hogy vegyem őket. Egy éve nem mozdultak ki miattam. Szükségük volt már egy kis társaságra.
Hiába volt 25fok a szobámban,mégis reszkettem. Belenéztem az ablak mellett álló egész alakos tükörbe,de rögtön meg is bántam. A lány,aki visszanézett már nem is én voltam. Hófehér,sápadt bőröm szinte világított a sötétben. Végighúztam csontos kezemet a fekete hajamon. Régen hosszú és selymes volt. Most az is olyan volt,mint egy drótkefe. Elfordultam,nem bírtam magamat nézni. Visszabújtam a takaró alá. Könnyek csordultak ki a szememből.
1 éve,hogy először lettem rosszul. Stacynél aludtam és egész este csak forgolódtam,úgy éreztem,mintha 41 fokos lázam lett volna. Aztán kezdődött..minden nap vért öklendeztem fel,egyre gyengébb lettem. Már nem bírtam futni,nem tudtam koncentrálni semmire. Azt hittük,hogy rákos lettem. Akkor lett volna remény,egy apró kis remény a gyógyulásra a kemoterápiával. De nem. Nem tudták megmondani,hogy mi bajom van. Rengeteg orvos próbált mondani diagnózist,rengeteg pénzt költöttek anyáék arra,hogy kiderítsék mi okozza ezt. Mai napig nem tudják. Kísérleteznek rajtam,de feleslegesen. Egyre rosszabbul vagyok. Dr.Martin azt mondta nem sok időm van hátra. Olyan mintha belülről valami sorban enné meg a szervezetem.
Már beletörődtem,de anyáék nem. Próbálnak erősek maradni,de látom rajtuk a titkon elmorzsolt könnyeket.
A másik oldalamra fordultam. Próbáltam elaludni,de hegyezni kezdtem a fülemet a padló recsegésére. Régi ház,szoktak hangok hallatszódni,de azok mások. Magamra húztam jobban a takarót,de ugyanúgy hallottam. Mintha valaki közeledett volna az ágyamhoz. Lassan kikukucskáltam a takaró alól és felkészültem mindenre. Egy sikoly tört fel a torkomból. Egy fekete ruhás férfi állt az ágyamnál. Nem láttam az arcát,kapucnija eltakart előlem mindent,de a testfelépítése férfira hasonlított. Egy valami világított rajta..a smaragzöld szemei.
Felpattantam az ágyról,de megszédültem és visszaestem.
-Ki vagy te? Mit keresel a házamban- hangom halk volt,de a kevés erőm még érződött benne.-Takarodj innen.
Szánakozva nevetett fel rekedt hangján.
-Szórakoztató vagy kicsi lány.

You've reached the end of published parts.

⏰ Last updated: Jan 29, 2018 ⏰

Add this story to your Library to get notified about new parts!

Csábító halálWhere stories live. Discover now