Sivatagi szél 2. : Szélvihar ( naruto/shikatema ff)

1. Szél támad

*Temari*

Mindenki csendben állt miközben az ünnepi beszédet hallgattuk, kivéve az én drága kislányom Simari.
- Anya, mikor jön már Gaara bácsi? - kérdezte.
- Mindjárt. - mosolyodtam el. - Először Naruto mond beszédet, Konoha nevében, aztán jön Gaara.
- Rendben. - bólintott majd tovább figyelte a történéseket, míg én a tömeget pásztáztam, shinobiként, és egyben mind két falu tagjaként vettem részt az eseményen. Hosszú, csukjás köpeny takarta el arcom, a biztonság kedvéért, nem akartam feltűnést kelteni a tömegben, hogy baj esetén gyorsabban tudjak cselekedni.
Minden évben megrendezték a béke napot Konoha, és Suna között, most viszont különösen nagy volt az ünnep, mivel a huszadik évfordulója volt.
Tovább figyeltem a tömeget, megláttam Shikadait Borutoval és a többiekkel, aztán Shikamarut, aki az emelvény mellett állt, több Konohai shinobival együtt, mindenki itt volt.
- Ezzel fejezném be mondandóm, és átadnám a helyem Suna gakurei vezetőjének. - hajolt meg Naruto, és Gaara már indult is.
- Üdvözöllek titeket! - kezdte az öcsém.
- A mai nap mindünk számára különleges.
Már húsz éve, hogy faluink teljes békében, és összetartásban élnek. Régen talán el sem tudtuk volna képzelni ezt, csak a versengésnek, a harcnak, és a saját indokainkért éltünk shinobiként. Azonban mára.. - Gaara elhallgatott, én pedig megdermedtem. Szél. Furcsa éles szél süvöltött végig a tömegen, az embereken pedig borzongás szaladt végig.
Hajamba tépett a szél, és az emlékműre szánt fehér csokrot kiragadta kezemből, igaz, ha nem tépi ki, akkor én dobtam volna el, ugyanis a következő pillanatban már fegyverem volt a kezemben, miközben a levegő szinte égett a csendtől. Aztán mintha csak a teljes figyelmet várta volna egy maszkos, csukjás alak tűnt fel az emelvényen a semmiből, és a dísz hely szélén álló Naruto torkának szegezte hosszú vékony pengéjű kardját.
Sunai fegyver gondoltam magamban, de közben próbáltam felfogni a helyzetet.
- Senki ne mozduljon! - kiáltotta el magát, rekedt, torz, felismerhetetlen hangon.
Naruto miért nem mozdul? Kérdeztem magamtól. Az lehetetlen, hogy ne tudna, egy egyszerű csapással ki kéne védenie egy ilyen támadást.
Azonban a Hokage nem mozdult.
- Tökéletes. - szólalt meg a köpenyes.
- Ki vagy, és mit akarsz? - kérdezte Gaara, aki látszólag nem tudta eldönteni mit tegyen, teljesen abszurd volt a szituáció.
- Emlékezteti akarlak, Rasa fia, aki azt sem érdemli, hogy neve legyen, emlékeztetni akarlak arra, hogy a harcok, és a szenvedés földjén állsz, nem a béke helyén. Meggyaláztad ezt a földet, felmenőid örökét, és azért bűnhődni fogsz. - mondtam az alak.
- Mind gyengék lettetek. - folytatta. - Nektek, a homok gyermekeinek, Rasa utódainak, a néma gyilkosnak  Gaarának, a bábok mesterének Kankoronak, a szelek császárnőjének Temarinak, és az összes homoki shinobinak a harc a sorsa! - Naruto, mintha csak erre várt volna lecsapott, kitérve a kard elöl.
A támadó egy pillanatra megdermedt és nem mozdult, ez Shikamaru lesz, állapítottam meg.
- Simari fuss Shikadaihoz, és a többi gyerekkel együtt menjetek messzire. - mondtam halkan a döbbenten álló kislánynak.
- Rendben anya. - mondta, majd elrohant, én pedig a mindenféle igyekvő tömegbe vetettem magam.
Egyre több köpenyes alak tűnt fel minden felől.
- Kankuro, Kiba! - kiabáltam oda testvéremnek, és a Konohai shinobinak akiket először megláttam.
- Mi folyik itt? - kérdezte Kankuro.
- Fogalmam sincs, ürítsétek ki a helyet! - utasítottam őket.
- Rendben. - bólintottak, majd el is tűntek, én pedig az egyre hevesebb harc felé vetettem magam.
Vagy nagyon sokan vannak, vagy nagyon erősek, ha még nem végeznek gondoltam.
Az egyik köpenyes éppen Ino felé támadt, és láttam, hogy a nő nem tudja kivédeni a hirtelen jött támadást.
Ledobtam köpenyem, hogy ne zavarjon, majd legyezőmet kitárva, léghullámmal löktem el a támadót.
- Köszönöm Tema! - Intett hátra Ino.
- Végre ide értél. - ugrott mellém Shikamaru.
- Jöttem ahogy tudtam, mi folyik itt? - kérdeztem.
- Még én sem tudokk többet, mint te jelenleg. - válaszolt. - A civilek védelme a legfontosabb, a többi majd kiderül.
- Túl sokan vannak, nincs elég idő. - kiabáltam át a hangzavart.
Ekkor ért Gaara mellém, a homlokot használva végzett két támadóval, aztán felém fordult.
- "Tudom kik ezek, baj van" - olvastam le a szájról, mivel nem sokat lehetett már hallani, a tömeg és a szél egyre erősödő zúgásától.
Legyezőmmel leütöttem még egy támadót, majd körül néztem, bármi kiindulási pont után, de túl nagy volt a zűrzavar.
Hirtelen valami éles kiáltás hasított végig a téren.
Aztán egyre szaporodó robbanások zúgtak fel, hamar rájöttem mi is történik.
A föld alatt robbanó szer van, alig tudtam elugrani egy közeli robbanás elől, de már a következőt kellett kikerülnöm, emberek kiabáltak, és mindenki össze vissza menekült.
Na ebből elég.
Ujjamba harapva vért kentem a legyezőmre.
- Kiri kiri mai! -kiáltottam miközben szabadjára engedtem a pengék táncát az elöttem lévő ellenségek felé, helyet csinálva magamnak.
- Siessünk a többiekhez! - ért mellém Shikamaru.
- Rendben. - bólintottam, majd Narutóék felé indultam Shikamaru után.
Egy különösen nagy robbanás rázta meg a talajt, és a földre estem kibillenve egyensúlyomból.
- Temari! - ugrott mellém Shikamaru, majd se szó se beszéd, felkapott, hogy arrébb ugorjon egy másik robbanás elől.
- Köszönöm! - mondtam gyorsan, majd lábra álltam. Egy újabb óriási robbanás azonban földre kényszerített megint.
Ahogy felnéztem szörnyű látvány tárult a szemem elé, kövek és föld rögök, építmények darabjai mindenütt, és halott emberek. Nagyon sok.
- Naruto! - hallottam meg hirtelen egy kilátást, amit utána meg láttam, attól teljesen lesokkoltam.
Sakura süvített Naruto felé, aki éppen egy adag civilt védett, észre sem véve a háta mögött álló ellenséget, át első támadót, akinek vörös volt a köpenye, a többi drappal szemben.
A lány az utolsó pillanatban lökte arrébb a hokagét, így a támadó őt szúrta keresztül kardjával.
- Sakura! - hallottam meg Ino kiáltását.
Egy újabb robbanás az egész jelentet eltakarta a szemünk elől.
Azt hiszem ez volt az a pillanat, amikor mindönknek elege lett, és teljes erejéből támadott.
Alig tíz perc múlva pedig újra csend volt.
- Még vissza térünk, ez csak figyelmeztetés volt, és Sunát újra a régi nevén fogják hívni! - kiabálta utoljára a vörös köpenyes, majd semmivé foszlott.
Legszivesebben behunyt szemmel álltam volna ott örökké, nem látva a szörnyű mészárlást, de most muszáj volt cselekedni, mindenütt halottak, és sebesültek feküdtek.
- Gyógyítók kellenek! - kiáltottam, és ebben a percben jutott eszembe Sakura.
Felnéztem, keresve a lányt. Narutot láttam meg a közelben a földön, és mellette Inot, Hinata kicsit távolabb éppen gyógyított valakit akinek nem tudtam ki venni az arcát.
- Gyerünk! - ragadta meg Shikamaru a kezem, majd rohanva indultunk segíteni a többieknek, bár egyikünk sem volt gyógyító.
Ahogy közelről megláttam Sakurát, összeszorult a szívem. Feje Ino ölében volt, ruhája csuron véresen lógott rajta, szeme pedig ködösen csillogott.
- Sakura tarts ki! - kiabálta Ino egyre, miközben a lányt gyógyította.
- Sakura-chan.. - szólongatta Naruto is.
- Elég. - mondtam rekedt hangon a lány.
- Saku.. - sírta el magát Ino.
- Nem tudtok semmit tenni, a gehrincem is eltört, és... nincs több csakrám.. Ésh a pengeh sem volt sima... - nyöszörögte halkan. - Naruto, kérlek mondh.. Meg Sasukének.., hogy sajnálom.. És kérlekh vigyázzatok Saradárah.. - mondtam.
- Minden rendben lesz, majd te megmondod neki, és olyan lesz mint régen! - kiabálta Naruto kétségbeesetten.
- Végülish tudtam neked segíteni. - mosolyodott el Sakura, és egy könnycsepp gördült végig az arcán. - Köszönök mindent,
Hogy veletek lehettem, és, hogy a barátaim vagytok.. - mondta, Ino zokogva megölelte a lányt aki végig simított hosszú szőke haján.
- Ino... Mosolyogj kérlek. - mondtam végül aztán soha többé nem szólalt meg.
Egy pillanatig csak álltam ott, aztán megráztam a fejem.
- Vannak még túlélők! - kiabáltam, mire felkapták a fejüket.
Mindenki felállt, és indult segíteni a többieken.
- A picsába! - hallottam meg Kiba hangját.
- Mi történt? - kérdeztem.
- Sai is halott. - mondta, dühében és elkeseredettségében össze szorítva öklét.
Körül néztem.
Vajon hányan még?
Vajon miért kellett ez a mészárlás?!

A szél most nem fújt.

Sziasztok!
Itt lennék a második évad első részével, tudom elég durva lett, furcsa kezdés, de megprobáltam egyszerűen felvázolni a jelenlegi helyzetet.
Az erőbeli egyenlőtlenségek miatt elnézést, de így jött ki "jól"
Hamarosan hozom a folytatást, ahol sok dologra magyarázott kapunk, és folytatódnak a kalandok.
Várom a véleményeket, stb ^^

Híja
T.Csenge