Scarlett

Come back

"  A seoulba tartó járat, megérkezett, kérjük a jobb oldali kijáratot szabadon hagyni, hogy a leszállók ki tudjanak jönni , köszönjük."

Hallatszódott a hangosbemondó, gyengén a nagy tömegtől, de még így is meghallottam, hiszen visszatért Ő. 

1 év után, újra ölelhetem, foghatom a kezét, csókolhatom.

1év, haggyuk már, nekem az felért 1 élettel, a hiánya, de erősnek kellett lennem, már csak érte is, mert tudtam, hogy visszajön, megígérte, és be is tartotta. 

- Tina. - Hallottam meg bársonyos, de mégis férfias hangját, mire rögtön perdültem a sarkammal, így felé fordulva, már futottam is, majd vetődtem rá.

- JAEMIN! - Sírtam el magam a vállába fúrva fejem, és nagyokat szippantva parfümje mámorító illatán, miközben éreztem ahogy fenekem alatt összekulcsolja ujjait, nehogy leesek. 

- Hey, ne sírj, most már itt maradok.  - Éreztem csikiző leheletét ahogyan lágyan mosolyog. 

Jaeminnek tavaly el kellett mennie, valami családi ügy miatt, de mondta, hogy amilyen gyorsan csak tud jön. 

Miután nagy nehezen sikerült leszállnom róla, hogy tudjunk menni is valamerre, elindultunk a kijárathoz. 

- Na, és milyen volt Európa? - Néztem összekulcsolt kezeinket, és megint elkapott a pityergés, mert még mindig nem tudtam felfogni, hogy itt van újra, megint velem van. 

- Jó, de még is nélküled teljesen üresnek éreztem magam. - Áll meg, elengedi a bőrönd fogantyúját, maga felé fordít, majd a szabad kezével, letörli  a kibuggyant dagadt könycseppet. - Utálom, ha sírsz, neked a mosoly jobban áll. - Húzódnak fel párnácskái, majd közelebb hajolva egy csókot nyom ajkaimra, miközben még mindig fogja egyik kezemet.

- Szeretlek. - Bújtam hozzá, míg ő átkarolta a derekam, ezzel még közelebb vont magához. 

- Én is téged. - Kezdett el simogatni, nyugtatásképpen. 

Miután sikerült összeszednem magam folytattuk utunkat egyenesen hozzánk, ahol most egyedül vagyok, mivel a szüleim, és iker testvérem elmentek az egyik ismerősünkhöz, így miénk az egész ház. 

- Nem vagy éhes? - Léptünk be a küszöbön, miközben levettük a kabátot, cipőt, és Jaemin valahova a cuccait. 

De nem válaszolt, ugyan is a gyomra, mint egy időzítő megkordúlt, mire mind a ketten elnevettük magunkat. 

- Úgy látszik igen. - Indultam meg mosolyogva a konyha felé, ahova drága szerelmem követett. - Ramen jó lesz? - Szedtem elő a dolgokat, amik kelleni fognak. 

- Tökélete. - Mutatott O formát ujjával, miközben helyet foglalt a bárszéken.

Neki kezdtem az étel elkészítésének, közben éreztem, hogy a szemei akár valami vad úgy követnek. 

- Kész is vagyok! - Tettem le elé egy nagy tálat, majd fogtam a pálcákat, mielőtt elvehette volna, kicsit megkevertem a tésztát, majd felvéve egy keveset szája felé tartottam, mire készségesen kinyitotta, majd bele tettem.

- Uhmmm, ezs natyon finom uuuuuu. - Nevettem el magam, a beszédén.

- Yah, nem illik teli szájjal beszélni! - "szidtam le". 

- Bocsánat főnökasszony. - Kuncogott, majd folytatta az evést. 

Ahogy evett egyszer csak azt vettem észre, hogy egy kis leves fojt ki a száján. 

- Nézzenek oda, még enni se tudsz. - Mentem oda hozzá, majd letöröltem, miközben a szemébe néztem. Ekkor hirtelen elvesztem bennük, ezáltal lefagytam, és ott maradtam előtte. Már csak azt vettem észre, hogy egyre közelebb hajol, majd ajkaink megtalálják egymást. Elősször csak egy gyenge csóknak indult, majd nyelve bejutásért könyörgött, amit meg is adtam neki, így egy szenvedélyes csókba forrtunk össze. Egy másodpercre se álltunk le, még akkor se, amikor Jaemin falállt, és karjaival felemelt, miközben én automatikusan átöleltem a derekát, így indulva a szobám felé.