Deus Ex #newtff

💉2💉

-Newt! - Ordította egy ismerős hang, mire egyből megfordulva Őt láttam meg. Azt a személyt, akit kettő éve a szemem előtt öltek meg. De még is itt volt a kicsi, ducika fiú. Chuck itt van.

-Chuck - néztem rá elképedve, majd elengedve a lányt -aki ezek után hasonlóan a férfihez levegőért kezdett kapkodni-, Chuck elé futottam, sokkal gyorsabban, mint az a megszokott lenne. -El kell tűnnünk innen, bármi is lenne ez az egész! - Daráltam le a mondatot, miközben egyre többször a kezemre aztán a lábfejemre tapadt a tekintetem. Megfogva Chuck vállát elkezdtem kifelé tolni, míg nem a fiú hirtelen lökésem által -ami nem volt szándékos- az ajtónak nem esett.

-Newt...- Nyögte ki nehezen a nevemet. -Nem vagyunk veszélybe - mondta, miközben elrugaszkodott az ajtótól és kikerülve engem elkezdte felsegíteni a lányt.

Hirtelen felindulásból megindultam Chuck felé -és most sokkal inkább szándékosan- a falnak nyomtam.

-Mi a kicseszett szar ez?! - Ordítottam a fiú képébe. - Te rohadtul nem élhetsz! Láttalak meghalni! - Ütöttem egyet a falba a kezemmel, mire a fémszerkezet behorpadt.

Ekkor hátulról egy kisebb kattanást hallottam, ami keveredni kezdett egy ritmusos légfúvással és a világ ebben a pillanatban egyszerűen homályosulni kezdett, majd lassan elvesztettem tudatomat.

...

-Reflexek jók...

-Látóképesség határozottan javult...

-Az implantátumok reagálnak az agyi tevékenységekre...

-Minimális szívritmuszavar, de ez betudható a frissen használt implantátumoknak...

-Légzészavar nyugalmi állapotban nem észlelhető....

-A5-ös alany ébreszthető...

...

Körülöttem ekkor lassan minden világosodni kezdett és újra éreztem végtagjaimat -amik le voltak csatolva.

Kinyitva a szememet a velem szemben álló Chuckot, Albyt és Winstont pillantottam meg.

-Ne akadjál ki, oké? - Nézett rám minimális félelemmel Chuck, mire Alby amolyan "Te meg vagy bökve?" fejjel nézett Chuckra, aki védekezően felemelte a kezét és hátra lépett.

-Mielőtt még bármire is gondolnál, nem, ez nem a VESZETT műve és nem vagy halott sem - vette át a szót Alby. -Lassan tíz éve nem létezik a VESZETT és te azóta feküdtél, azon az ágyon - bólintott kicsit hátra, ahol egy eléggé kifeküdt betegágy állt. -Nem buggyantál meg és a vírus már nem él a szervezetedben - mosolyodott el és mintha rajtam is egy minimális boldogság suhant volna át. -Téged ezekkel az implantátumokkal lehetett megmenteni, amiktől sokkal gyorsabb és erősebb lehettél. Tudom, hogy most nagyon sok kérdésed van és mindegyikre választ fogsz kapni, de azt is látom, hogy alig hiszed el amit mondok, szóval ha nem támadsz ránk, akkor elengedhetünk és bizonyíthatunk neked - ajánlotta fel Alby, mire egyből bólintottam.

Ahogy elengedtek a fiúk sokkal gyorsabban keltem fel, így majdnem megfejeltem Winstont, aki felnevetve megpaskolta a vállamat.

-Nyugi, az elején ez velem is így volt - mosolygott biztatóan.

-Ez most tényleg a valóság? - Kérdeztem értetlenül. Winston bólintott, majd vállamba kapaszkodva elhagytuk a termet.

A fehér folyóson -ami emlékeztett a VESZETT erődítményére- fekete egyenruhás, fegyveres katonák járkáltak, akiknek szabad kezükben volt a sisakjuk, így rálátást szerezve arcukra. Voltak férfiak és nők, de ami ennél furcsább volt, hogy tisztáknak és egészségeseknek látszottak. Néhányan biccentettek vagy mosolyogva köszöntek Albyéknak, ezzel mégnagyobb zűrzavart okozva gondolataim között.