Promise

Eleven☀

Kevin Thompson

Fekete hajamba idegesen túrtam bele.
Madison hangosan csapta be maga mögött az ajtót.
Fenébe. Ezt nagyon elbasztam.
A virágot a földre dobva ültem vissza a kocsiba.
A telefonomat előkapva tárcsáztam a számát.
- Szió!- vette fel nyávogósan.
- Örülsz?- kérdeztem tőle dühösen.
- Jajj Kevin, mi a baj?- szólt a telefonba gúnyos hangon.
- Tina! Most azonnal fejezd be! Tönkre teszed az életem és az övét is- csaptam a kormányra ingerülten.
- Nyugi van. Nem teszem én senki életét tönkre. Én a saját életemet szépítem, azzal...
- Hogy mások életét tönkre teszed. Gratulálok- nevettem fel kínomba.
- Figyelj Kevin. Az üzlet az üzlet- hallani lehetett a hangjából, hogy gonoszan mosolyog.
- Egy dög vagy!- suttogtam.
- Jajj Kevinke. Ha én nem lennék soha a büdös életedbe nem beszéltél volna azzal a libával- mondta.

Igaza volt. Amikor először beszéltem vele, akkor amikor neki mentem az ebédlőbe. Az se véletlen volt. Az egész ki volt tervelve.
Tina műve az egész. Bosszút akar állni Madisonon. Hogy mièrt? Egyszerű a válasz.
Tina féltékeny Mad-re. Ovis koruk óta legjobb barátnők voltak. Aztán egy középiskolába jelentkeztek, ahova fel is vették őket, csak egy bökkenő volt. Külön osztályba kerültek, így csak szünetekbe tudtak találkozni. Maddie-nek több barátai lettek, míg Tinának talán egy ha akadt. Nem szerették. Madisont viszont ellenkezőleg. Imádta az osztálya és Tinának ez pont nem tetszett. Összekaptak, és azóta nem beszélnek.

És, hogy én hogyan kerültem a képbe?
Most nem akarom fényezni magam (khm nem vall rám) , de tudni illik rólam, hogy a suli egyik leghelyesebb pasiai közé tartozom. Focizok, edzett vagyok...bla bla bla. Ami kell egy tökéletes fiúhoz az bennem megvan. A lányok bomlanak értem.
Na szóval igen.
Tinának ez pont kapóra jött, hogy szingli vagyok. Nem mintha olyan sokáig tartottak volna a kapcsolataim. 1 hónap után meg szoktam unni. Na mindegy is.
Tehát Tina megfenyegetett azzal, hogyha nem csinálom azt amit mondd, akkor kispadra ültet, mivel az edzőm az apja. Na hát igen. A foci az életem, nem bírnám ki, hogy ne a pályán legyek. Szenvedés lenne.
Ígyhát belementem.

Madisont nem ismertem annyira. Nem nagyon beszéltem vele, így nem volt akadály. Tudom, tudom. Mekkora egy dög vagyok meg minden. De azt most leszögezném, hogy a fociért bármire képes vagyok.

Csak azzal nem számoltam, hogy ez a lány az ujjai köré csavar. Nem szerettem belé meg ilyenek. Fhuj. Nem vagyok az a nyálas típus. De Maddie más. Nagyon más.
A randi ötlet is Tina terve volt.
Azt akarja elérni vele, hogy belém szeressen Mad. Csak azt viszont nem gondolta át, hogy mi lesz ha én is beleszeretek. AMI MÉG NEM TÖRTÉNT MEG. Még.

Sóhajtva indítottam be a kocsi motorját. Még egy utolsó pillantást vetettem a Brooks házra, amikor ajtócsapódást hallottam. A számat rágcsálva néztem át a másik oldalra, ahol Austin merev testtartással indul felém.
Nyugodtan húztam le a kocsi ablakát.

- Miben segíthetek?- vigyorogtam rá.
- Mit akartál te itt?- húzta fel a szemöldökét kérdőn.
- Semmit- tettem fel a kezem védekezően.
- Tűnés- biccentett az út felé, majd visszakocogott a házukba.

-----------------------------------------------------------

Madison Brooks

Szomorúan néztem ki az ablakon. Ennél rosszabb nem is lehetne ez a nap.
Amanda idegesen húzta le a redőnyt.
A fejemet rázva néztem rá pislogás nélkül.
- Mi az?- kérdeztem értetlenül.
- Hagyd már az a fiút. Csak játszadozik veled- harapta le a fejem egyből.
- De..
- Nincs de. Legalább bírd ki egy napig azt, hogy nem beszélsz róla, nem mondod ki a nevét és semmit se mondassz vele kapcsolatban. SEMMIT. Holnap ez lesz. Egésznap itt leszek! És ha nem bírod ki akkor mindennap gyalog kell menned suliba- huzogatta a szemöldökét.
- Na neeeem- csóváltam a fejem.
- Jahj Mad. Nem tudsz túl lépni rajta. Sajnálom- húzta fel a redőnyt.
Ahogy kinéztem rajta Kevinnel néztem szembe. Ő az autóban ült és engem nézett.