Szabadulj ha tudsz!

I.fejezet

"Lassanként nyitogatom szemhéjaimat, hiszen a nap annyira süt be az ablakokon hogy még egy vak ember is hunyorogna. Úgy utálom ezeket a napokat. Az első nap. A legrosszabb ami történhet valakivel, hogy az apja meghal és ezért új várost keresnek. Nem voltam gólyatáborban. Senkit sem ismerek ott ahol eddig laktunk legalább nagyjából tudtam kik lesznek az osztálytársaim, de itt?! Kész rémálom lesz érzem.

Amint felöltöztem vagyis amint felvettem egy terepzöld nadrágot és egy supreme~es pulcsit előkerestem az adidas cipőmet neki álltam a hajam megcsinálásának. Nem vagyok valami nagy hajas ezért inkább csak copfba kötöttem. Arcommal nem csináltam semmit, szerintem fölösleges másoknak tetszeni, elég ha magunknak megfelelünk.

Anya lent éppen szendvicset csinált nekem. Nem köszöntem sőt egy szót sem szóltam csak hogy azért ő is érezze szomorúságom. Amint kész lett a szendvics fogtam bele tettem a táskámba majd elindultam a buszmegállóba. "

"Úgy éreztem nincs olyan hűvös ezért nem vettem föl kabátot de amint kiértem megértettem hogy mindig hozzak magammal kabátot csak nyáron ne. Nem volt erőm vissza menni ezért egy pulcsiba és pólóba mentem tovább. A megállóban még nem állt senki. Ezért úgy ítéltem senki sem lakik itt fennt, de abban a pillanatban amikor megláttam egy fiút onnan rohanni ahonnan én jöttem azt gondoltam már értem mi volt az a hangos lihegés a hátam mögött. Furcsán nézhettem rá mert pár perc múlva szerintem már ugyanolyan arcunk volt. Ebben a pillanatban éreztem úgy hogy röhögnöm kell arckifejezésén.~ Mi az?~kérdezte értetlenül~ Semmi, semmi.~nevettem továbbra is. Csak megvonta a vállát és mellém sétált.~ Nem láttalak még erre.~ Nem ismerlek.~ Márk vagyok. Nagy Márk (márkerek❤️).~mosolygott rám.~ Én Rebeka. Kiss Rebeka.~nyújtottam a kezem amit el is fogadott."