"Akkor és ott"

Hülyeség azt hinni hogy az élet mindent elénk dob. Őszintén, rengeteg nézet eltéréseim voltak vele, és a világgal szembe is.
Úgy éreztem, jelentéktelen dolog a szerelem, és hogy elvakítja az ilyen embereket az a bizonyos "rózsaszín köd"...
De.. ez megváltozott.

Szeretem Tweek Tweak-ot, és úgy érzem nem volt hiába utána futnom. Akkor és ott ha nem tettem volna meg az első lépést, elveszítem őt.

Rájöttem hogy a szerelem nem nemtől, és kortól függ.
....

["akkor és ott.."]

-Tweek! Várj meg!

-Hagyj már Craig! Nem érted hogy buzinak néznek miattam? Menj keress magadnak barátnőt és Hagyj engem békén! - Sírva elfutott előlem.

Szörnyen sajgott a szívem, mintha szét akarna szakadni. Lábaim mintha kővé váltak, nem akartak mozdulni. A tudatom visszahúzott engem, vissza, abba az életbe ahol csak én voltam, és egy üres hely.

Ő megváltoztatta az életemet.. behatolt a magánszférámba, megmutatta nekem milyen a csalódás, a vágyakozás és a bánat...
De viszont.. ő betöltötte azt az üres helyet, melyet a magány alakított ki.

A szívem felé húz, és csak érte dobog..
ha vele vagyok, van értelme az életemnek, van értelme az örömömnek, bánatomnak..
Van értelme a szerelemnek..

Egy apró könnycsepp folyt végig arcomon, majd mintha egy gát szakadt volna át, könnyeim úgy özönlöttek.

Az apró hópelyhek már egyre nagyobb hókristályokban szállingóztak le, a naplementében.

Itt döbbentem rá. Ha én nem teszek érte semmit, hogy megkapjam amit akarok.. más nem fogja helyettem megszerezni.

Letörölve könnyeimet Tweek után futottam. Mintha egy örökké valóságig tartott volna, mire elértem azt a helyet, ahol először láttuk együtt a naplementét.

És ott volt. Ott állt, és bámult előre, nézte ahogy az ég piros, lila és a kék szinte minden árnyalatában tündökölt az égbolton.

Szeme sarkában még láttam könnycseppeit, melyek megállás nélkül folytak le hófehér bőrén.

-Tweek. Nem szándékozlak elengedni.

-Nem akarok neked bajt... Craig, tudod én beléd szerettem. - Lassan felém fordul, majd meglátom erőltetett mosolyát, miközben próbálja visszatartani könnyeit.

Szívem ezerrel dobogott, meg akartam ölelni, meg akartam csókolni, de valami még visszatartott.

-Nem akarom hogy miattam melegnek higgyenek téged a suliban.. azt akarom hogy boldog legyél..

-Tweek, én csak akkor leszek boldog.. ha az enyém leszel. Nem érdekel minek hisznek engem! - közelebb léptem hozzá, majd összekulcsoltam kezeinket. -Azt hittem elvesztelek...

-Craig én... - Nem tudta befejezni mondatát, mivel bezártam a szánk közötti távolságot. Először csak várakozva csókoltam édes száját, majd kis idő múlva viszonozta ezt. Elengedtem kezeit, majd átkaroltam derekánál.
Csókunk egyre szenvedélyesebb lett... tényleg igaz.. a legelső csók a legédesebb..

Kis idő múlva elváltunk egymástól, majd karjaimba zárva átöleltem a fiút.

-Most már az enyém vagy- lágyan suttogtam neki, mire ő csak hallkan felkuncogott.

-Craig, te olyan hülye vagy...

-Nem, csak szerelmes-Egy újabb csókal zártam le beszélgetésünket, melyet örömmel viszonzott.

Ő életem értelme,
ő az aki elfoglalta a magány helyét,
ő az aki boldogságot hozott az életembe, ő az aki megmutatta mi a vágyakozás és a szomorúság
Ő az, aki megmutatta mi is a szerelem...

Ha akkor és ott, nem futottam volna utána, nem tudnám mit is jelent Szeretni.

Sikerült!!! Sikerült megírnom életem első novelláját! Tudom, nem lett a legjobb, de hát, elsőre nem mindig sikerül semmi.. :D
Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett írj kommentet :)