Lélektelen

20. fejezet

Hideg, érdes fémet a tarkómat karcolta. Lélegzet vissza fojtva vártam, mi lesz a támadóm következő lépése. Sajgott minden egyes porcikám, de legfőképp a kezem.
- Felállni! - parancsolt rám a mögöttem lévő ismeretlen.Ismerős volt a hangja hallottam már ezt a férfi hangot. Remegő testtel és lábakkal engedelmeskedtem a parancsának.
- Fordulj meg! Nyomás kifelé! Nem csinálsz semmi őrültséget!
Engedelmeskedtem most az egyszer. Halál félelem futott végig rajtam. Ahogy megfordultam a felismerés pofán csapott. Megpillantottam Liamet nyílt sebeivel melyből folyt a vöröslő folyadék vagyis a vér. Beszívta a levegő, majd szabad kezével lendített egyet felém. Két kezemmel védekeztem az ütés elől. 
Ekkor Ryan Liamre vetette magát majd a hatalmas erővel kiverte a pisztolyt a kezéből, majd öklével állon találta. Liam szájából ömlött a vér és szeme kékről pirosra változott amiben düh, a harag, a kétségbeesés és a gyengeség  keringett. Volt benne valami nem e világi, valami ördögi beütése. 
Liam öklével bosszulta meg az őt ért csapást. Nagyméretű ütések, csattanások hangzottak el. Liam felülkerekedett csak ütötte Ryant aki közben emellett  próbált a fegyverért tapogatózni. Tehetetlenül álltam ott és néztem ahogy a két fiú harcol.
- Fejezzétek már be! - kiáltottam. Liam leszorította Ryant így elérte a kemény fegyvert. Ryan állon rúgta támadóját aki hátra esett az ütéstől. 
- Jas fuss el! Mentsd az életed - nyögte ki Ryan. Tekintete a fájdalom kínzásától volt eltorzult.
- Nem hagylak itt! - kiabáltam. 
Ekkor Ryan fejéhez ért a kemény fémcső, hatalmas csend telepedett a szobára.
- Liam kérlek ne tedd ezt! - törtem meg a csendet kétségbeesetten.
Felhúzta a fegyvert.
- Nem ölheted meg! - kérleltem. 
Gonosz mosoly jelent meg a szája szélén.
- Már tök mindegy hány földi halandót ölök meg, a vége ugyan az lesz - mondta hűvös, rideg hangon.  - Háború lesz akár tetszik, akár nem. 
Köpni nyelni nem tudtam, hideg zuhanyként ért ez az információ.
- Milyen háború? - dadogtam. Beszéltetni szerettem volna hátha leteszi a fegyvert és Ryan élete megmenekülne. 
- Két ezer év után a menny és a pokol újra összecsap - morogta.Nyeltem egyet. Nem tudtam pontosan be azonosítani mekkora pusztítást jelent ez. 
Liam gonoszul vicsorgott.
- Azt mondják odafönt , ha megölünk egy földi halandót a lélektársának lelke összetörik és már úgy nem képes tovább élni - bosszús hangja a fülemben csengett. - Lássuk igaz-e.
- Nee kérlek! - sikoltottam.
Ryan szemében könnyek gyülekeztek és teljes teste remegni kezdett.
- Szeretlek Jasmine Saunders, örökké - suttogta felém majd egy hatalma könnycsepp gurult le jóképű arcán. Végig nézni azt ahogy megölik a gyerekkori szerelmemet azt szinte kínzás, inkább meghalnék vele együtt.
Komoly arckifejezés Liam arcán terjengett. 
- Légy jó fiú Ryan Woods , viszlát a pokolban - gúnyos hangja bántotta a fülemet. Az idő lelassult. 
Liam beszívta a levegőt majd nagy a nagy hideg fémmel leütötte Ryant. A nagy ütéstől Ryan elveszítette az eszméletét és tudat nélkül eldőlt. 
- Ryan! - zokogtam majd térdre rogytam és oda másztam hozzá fejét az ölembe fektettem. Fohászkodtam az égiekhez, hogy maradjon életben.
- Azt hiszem ma jófejséget ettem reggelire, szerencséd, hogy meghagytam az életét - közölte velem Liam azon az undorítóan hideg hangján. Liam megdermedt, nyelt egyet.
- Szervusz Halál, már vártalak - nézett hátra a válla felett.
Felnéztem de csak egy fekete alakot láttam, ami előlépett a holdfénybe. Szikrázóan zöld szempár szinte szikrákat szórt és ahogy találkozott a tekintetünk találkozott irtó éles fájdalom hasított a fejembe. Liam megfordult és szemtől szembe álltak.
- Remek munkát végeztél Sátán fia, apád biztos büszke volna - morogta a Halál. - Remélem tudod hogy ennek következménye lesz. És nem is kicsi.
Elviselhetetlen nyomást éreztem a fejemben, mintha valami készülne áttörni bennem. 
- Ki vagy te? - néztem fel fájdalmasan. 
Világító zöld szempár rám nézett szívszorítón.
- A Halál, ahogy eddig is tudtad - jött a válasz.
És akkor kirobbant belőlem az ami belülről nyomott. Egymás után jelentek meg az emlékek. "Cameron Black vagyok. De a barátaim csak Camnek hívnak". "Jössz ma még órára cica?". "Basszus Jas, te hallasz engem?! Baleseted volt! "Ez vicces. Hát akkor ezek szerint akkor szomszédok vagyunk." "Cam? Sss! - csitított el, és az ujját az ajkaimra rakta." "Valamikor tudunk kettesben beszélni? Hát persze, cica."  "Nem tudom azt elviselni, hogy sírsz" "Cam ki vagy te? A Halál." "elképesztően vonzó vagy, remélem ezzel tisztában vagy. Ne tudd meg mik járnak a fejemben veled kapcsolatban." "Szeretlek Jas!"
- ÁÁÁÁU - ordítottam ahogy az emlékek vissza jöttek. Teljes szégyen érzet keletkezett bennem amiért elfelejtettem Camet. Tudat alatt ott voltak azok az emlékek amik hozzá kapcsolódnak. Éreztem, hogy szívem őt választotta. Akárki is akarta elfeledni velem a Halál szívét, nem ment. Mert az én lelkem őt választotta. Szívem újra dobogott a szerelem nyilától. Hogy felejthettem el őt? Magam sem értem.
- Cam! - ismertem fel Camet mindent megért a felderült arca és éreztem hogy nem sok választja el őt a sírástól. Liam meglátta benne a gyenge pontot majd szabad szemmel nem követhető mozgással mögöttem termet a fegyverrel amit a fejemnek szorított.
Cam tett előre pár lépést és az arca pár pillanatig kétségbeeséstől volt elveszett.
- Ki hitte volna, hogy a Halálnak van gyenge pontja - gúnyolódott Liam. Cam vette az adást, magabiztosan elvigyorodott.
- Mindenkinek van gyenge pontja - gonosz mosoly ült puha ajkain. Alig vártam, hogy újra kezelésbe vegyem.
- Nem tudsz te semmit rólam. A te gyengeséged Ő - húzta fel a fegyvert. Újabb félelem zuhataga ment át rajtam. Cam most már nem mosolygott gúnyosan. Komoly tekintete pasztázta Liamet.
- Liam tedd le amíg nem leszek morcos, már pedig nem akarod megtapasztalni, hogy milyen tudok lenni ugye? - nézett harcos tekintetével Liamre akinek elfehéredett az arca. Liam kezéből kiesett az a nehéz fém és a szívemről hatalmas kő esett le. Felsóhajtottam.
- Azt hiszed győztél? - majd a Sátán fia felkapott és kiugrott velem együtt az ablakon. 

*

Szabad szemmel nem követhető sebességgel száguldott Liam a fák között. Magamban Camet hívtam és a föntieknek fohászkodtam. Majd egy tisztásra értünk ahol szépen letett a földre.
- Miért kell még jobban csinálnod a cirkuszt? - kérdeztem.
Liam rám nézett és mögötte megjelent öt emberszerű alak majd azok mögött nem emberi lények sorakoztak. A fekete eget beragyogta a fehér fény és éreztem a béke, szeretet hullámait. Szívem megremegett ami jelezte, hogy Cam a közelemben van. Liam elkapta alkaromat és maga mellé húzott. Leráztam a kezét az enyémről.
Látni lehetett, ahogy a fehér fénnyel együtt szárnyas emberek ereszkednek le. Hatalmas angyali sereg nézett szembe a pokol lényeivel.
Középen megjelent Cam oldalán Michael (Mihály), Gábriel arkangyal körülötte a sok szállító és a többi angyal.
A két oldal készen állt összecsapni közel kétezer év után. Cam előlépett.
- Békés szándékkal jöttünk, semmi kedvünk nincs harcolni veletek. De, történt egy kis gubanc miszerint nem tudom, hogy tudtok róla, de drága Liam Hyland a Sátán fia megölt több mint negyven földi halandót, majd ezzel együtt elrabolt közülük egyet ezzel megszegte törvényt és a szerződést - mindvégig rajtam tartotta a smaragd zöld szemét. Majd a kezében lévő pergament elkezdte felolvasni. - Kedves bukott angyalok! Mi a béke és a harmónia oldala vagyunk, nem harcolunk feleslegesen. Mint Teremtő aki most üzenetet ad át nektek a döntésem, hogy Liam Hyland földi halandó többszörös gyilkolásokért és egynek elrablásáért halál büntetéssel részesítem a törvény megszegése miatt. Kérem, hogy azt az egyetlen lelket nyújtsák át a szeretet oldalának, vagy különben mi szerezzünk vissza. Sátán fiát kérem, hogy Michael arkangyal kíséretében menjen a Világ Végere ahol a kivégzése megfog történni. Rajtatok áll mit döntötök! Üdvözlettel: a Teremtő.
Liam mellettem nyelt egyet majd lesütötte a szemét. A döntés, hogy át ad e és megy meghalni, hogy világ újra egyensúlyban legyen, vagy makacs önfejűségével úgy dönt harcba száll a világ legerősebb oldalával, a mennyel.