Domestic Violents - I Won't Let You Down

5. G i v e m e a s i g n

C a m

Itt állok az ajtaja előtt és folyamatosan igazgatom az ingemet. Végülis nem tudom, hogy miért izgulok ennyire... Csak elviszem piknikezni és próbálom majd egy kicsit jobban megismerni.. Akkorákat nyelek, hogy képtelenség lenne elhinni, hogy az embernek van ennyi nyála. Borzalmasnak éreztem ezt a hosszúnak tűnő várakozást, mikor végre kinyílt az ajtó. Ott állt előttem egy kicsit fiúsnak mondható öltözékbe, ami baromi jól állt neki. Haját oldalasan fésülte, és ahogy észrevettem az idegessége egyik jele, hogy mindig beletúr a hajába. Át akartam ölelni és azt mondani neki, hogy minden oké, de ezt nehéz lett volna egy ilyen megsebzett személynek tudatára adni.

- Mehetünk? – kérdeztem végül, ahogy visszatértem a kábulatomból Ő halványan bólintott, majd sétálva indultunk el.

- Amúgy hány éves vagy? - a csönd olyan szinten hatalmasodott el köztünk, hogy muszáj volt megszakítanom. Úgy érzem, ha nem beszéltetem őt, akkor még mélyebbre fog süllyedni a marcangoló gondolataiba.

- 19. - mondta gyorsan, és megint próbálta magát elzárni előlem, de én nem hagytam.

- És... Kyle. Ő mennyi idős? - kíváncsian nézett rám barna szemeivel és hirtelen elszégyeltem magam, hogy egyáltalán megkérdeztem. De akkor is tudni akarom, hogy milyen szociopatával él együtt. Pont azért, hogy megtudjam menteni őt. Mondjuk lehet már késő. Nem! Nem lehet késő!

- Miért számít az neked? - kérdezte egy kis habozás után.

- Igazad van. Nem rám tartozik. - megrántottam a vállam, elfogadtam, hogyha nem akar beszélni, akkor nem akar. A csönd ismét elhatalmasodott közöttünk és úgy éreztem, hogy ordítani fogok, amiért ennyire meg van kötve a kezem. Éppen mondtam volna valami jelentéktelent, amikor nagy meglepetésemre megszólalt.
- 29. - egy pillanatra eltátottam a számat. Nem tudom miért lepődtem meg ennyire. Vagyis de! Pontosan tudom. Mi a francot keres egy ilyen fiatal lány egy "öregember" mellett? Rachel elkeseredetten bólintott, inkább magának, mint nekem

- Nagyon fiatal voltam. És szerelmes a szerelem gondolatába. Kyle megtestesítette mind azt, amit egy kamasz lány kívánna. A csöpögős romantikus éjszakákat egy idősebb, tapasztaltabb pasival. - itt lemondóan felkuncogott. - Minden lány álma Kyle volt.

- Szereted? - a kérdés akaratom ellenére bukott ki a számon. De ő ahelyett, hogy megsértődött volna a kérdésemen, elmosolyodott.

- Szerettem.

- Mi változott meg? - az út közepén megálltam ő meg egy kicsit tovább haladva megállt. Jelentőségteljesen rám nézett, felvonta fél szemöldökét, és bólintott.

- Ő változott meg. - ennyit mondott. Aztán minden előzetes nélkül újra megindult azon a hosszú úton, ami az erdő mellett húzódott. De én nem mentem utána. Kíváncsi voltam mennyi időbe telik neki rájönnie, hogy, amúgy azt se tudja, hogy merre megy. Sejtéseim beigazolódtak, miszerint eszébe jutott elég hamar, hogy én vagyok az idegenvezető nem pedig ő. Kínos arckifejezése mosolyt csalt az arcomra, ami őt még inkább elbizonytalanította kicsi magabiztosságában.

- Erre megyünk. - böktem a fejemmel az erdő felé. Rachel meglepetten nézett rám, de aztán mintha valami megszólalt volna a fejében, engedelmesen megindult felém. Nem akartam, hogy a félelem vezérelje. Valami olyasmit tett vele ez a Kyle gyerek, ami egész életére hatással lesz. Azt akarom, hogy teljes jókedvvel, finomsággal kötődjön hozzám.

Bizonytalanul felnézett rám. Imádtam, hogy ilyen alacsony hozzám képes. A magassága rátett még egy csipetnyi ártatlanságot. De ezt neki nem kell tudnia. Óvatosan megfogtam a kezét, amit először nem akart engedni, de ahogy ujjainkat összefűztem elkezdtem hüvelykujjammal nyugtató köröket rajzolni kézfejére. Még egy másodpercig küzdött szorításom ellen, de sikerült marasztalnom. Éreztem, ahogy megmerevedett izmai a tenyerem közt, enyhülnek, miből kifolyólag győzelem édes érzése uralta el testemet.