A Főnök

2.

Kocsiban ülve nagyon sok mindenen gondolkodtam. Mivel már 25 vagyok ideje lenne ténylegesen családod alapítani. Olivérrel még nem nagyon beszéltünk erről pedig már ő is benne van a korban. 31 évesen az ember talán már gondolkodik a család alapításon. Mondjuk ez nálunk nehezebb. Vagyis legfőképpen miattam lenne nehéz ez az egész. Bár lehet hogy ha lenne egy gyerekünk akkor az lekötne és nem lenne olyan nehéz türtőztetni magamat. Meg biztos fáradt is lennék egy baba mellett...Viszont akkor most nem kéne interjúkra mászkálnom.
Újabb piros lámpa. Frankó. 5 perc múlva ott kell lennem. Most már tényleg felhívom az irodát. Tárcsázom a számot és kicseng.
-Tessék, Horváth Áron- vette fel valószínűleg főnök jelöltem a telefont.
-Jó napot kívánok. Szabó Lilla vagyok és fél 9-re vagyok beírva önökhöz állásinterjúra.
-Igen igen. Látom.
-Sajnos még a dugóban ülök és nem fogok beérni 5 perc alatt. Úgyhogy elnézésüket kérem, késni fogok.
-Köszönöm hogy szólt. Akkor hátrébb rakom. További jó utat és vigyázzon magára. Viszont hallásra.
-Viszont hallásra.
Ezzel kinyomta a hívást. Már most milyen aranyos és megértő. Azt mondta vigyázzak magamra. Sajnos én ennyitől el tudok csábulni. Remélem nem lesz ebből is gubanc.

Körülbelül negyed órával később beparkoltam a hatalmas irodaház parkolójába. A kocsi tükrében még kirúzsoztam magam még egyszer, majd kiszálltam szeretett ,,kis" kocsimból és a bejárat felé vettem az irányt. A portán egy nő ült.
 -Jó napot kívánok. Milyen ügyben jött. Ahogy látom nincs kártyája-mondta totál ellenszenvesen.
-Jó napot. Állásinterjúra jöttem. 
-Akkor az adatait kérem, hogy felszólhassak ide ért. Khmmm úgy tudom elkéset-mondta szemrehányóan.
 -Igen tudom. Köszönöm a figyelmeztetést-szóltam vissza már én is kissé bunkón-Szabó Lilla vagyok és mint ahogyan tudja 20 perccel ezelőttre volt időpontom. 
-Okosan kislány. Hiába vagyok csak egy portás, elég nagy szerepem van a cégnél. Tudod, a férjem lesz a főnököd. Bár kétlem hogy felvesz ilyen kis cafkákat. Mondjuk ahogy ismerem mindenkivel összefekszik. Azért nem váltam még el tőle mert elég gazdag. És hát a pénz nagy úr. Feltelefonált hogy megjöttem. Enyhén volt csak nyálas az a fél perces beszélgetés. Hihetetlen hogy valaki lehet ekkora ribanc. Szegény férfit már most sajnálom, pedig még nem is ismerem.
-Mehet. Második emelet, jobbra a harmadik ajtó. Sok sikert-mondta gúnyosan.
-Köszönöm. Egy élmény volt magával beszélni

Ahogy beléptem az irodába erős illat csapott meg. Biztos valami illatosító. A főnök sehol. Körbenéztem, majd egy kis idő múlva egy, az irodából nyíló ajtón lépett be. Ingét éppen gombolta be, nyakkendője pedig a bal kezén lógott. Nem vett észre. Nem csukta be maga mögött az ajtót és nem sokkal később egy szemüveges nő lépett ki utána. A nő észrevett.
-Ömm...Áron. Itt van az új munkatárs jelöltünk.
-Jó napot. Elnézést a kellemetlenségért. Bár gondolom nem tudom kimagyarázni magam. Elég egyértelmű a dolog.

Szegény nem tudja mi vár rá ha engem felvesz. Ahogy rájuk néztem kirázott a hideg. Milyen jó lenne hármasban. Ráharaptam a szám szélére. Ezt valószínűleg észrevette, mert megszólalt. 

-Elnézést, valami gond van?  
-Nem. Semmi baj. Én készen vagyok. Kezdhetjük az interjút is.

Ez lenne a második rész. Remélem tetszik. Nemsokára hozom a következőt is. Visszajelzéseket megköszönöm :) <3