Az első™

⬜▪II. Seven▪⬜

⬜▪Scott Freedway▪⬜

Odaértem az ajtóhoz és szinte kivágtam.

David állt a polcnál és nézegette az xbox játékokat.

-Mikor ment el?-álltam mellé.

-Ki?-nézett rám.

-Pontosan tudod ki David.

-Fingom sincs.-azzal visszafordult.-Egy kis COD?-mutatta felém a játék dobozát.

-Apa elmondta hogy itt volt.-mondtam leszarva a kérdését.

-Mit mondott?-nevetett fel.

-Hogy itt rohangáltatok az emeleten engem keresve.

-És így is volt.-mondta.

-MI?!-kérdeztem hangosabban a kelleténél.

-Itt volt és téged keresett miután lenyomtad az incidenst a szobámba. Te eltűntél ő meg beszélni akart veled.

-Uram isten.-ültem le az ágyra.-Mit mondott?

-Nekem semmit. Veled akart beszélni.

-Jó.-felálltam és elkezdtem kituszkolni a szobámból.

-Mi van?-próbált megállítani.

-Felhívom.

Végre az ajtóhoz értünk. Kitoltam és bezártam.

-A COD-ot nem úszod meg.-kiabálta és elment.

Elővettem a telefonom és kikerestem a számát. Két-három csengés után felvette.

-Szia,figyelj én nagyon sajnálom.-mondta a vonal másik feléről.

-Szia. Ugyan mit? Azt hogy kerestél és David volt itthon?

-I..igen. Megvárhattalak volna.

-Ugyan.-nevettem el magam.-Nincs baj.

-Annak örülök.-mondta sokkal nyugodtabb hangon.

-Háát, akkor én nem is zavarlak.-mondtam és készültem letenni a telefont.

-Ne! Ne tedd le.

-Itt vagyok.

-Szee..szeretnék veled találkozni.

-Tessék?-nem lepleztem meglepődötségemet.

-Igen, esetleg ráérsz?

-Igen!-vágtam rá.-Persze, mikor?

-Mondjuk most?

-Tökéletes. Még mindig Amy-nél vagy?

-Igen.

-Akkor elmegyek érted autóval. Egy 10 perc. Sietek.-azzal leraktam a telefont és a szekrényhez léptem.

Kinyitottam és egy fekete csőnadrágot húztam fel egy hozzá passzoló inggel.
Beletúrtam a hajamba, befújtam magam és indulásra készen álltam.

Kiléptem az ajtón és David állított meg.

-Te merre?-állt elém.

-Marg.-azzal kikerültem és leszambáztam a lépcsőn.

Ránéztem a telefonra és 21:00-át mutatott a kijelző.

Beleugrottam a cipőmbe, felkaptam a slusszkulcsot és elindultam.

⬜▪▪⬜

Csengettem és vártam az ajtó előtt.

-Szia.-alig hallhatóan köszönt.

Még mindig gyönyörű...

-Szi..szia.

Életemben nem éreztem magam ennyire rohadtul egy lány előtt. Pedig nem egy egyéjszakás kaland áll a hátam mögött.

-Bejössz?-kérdezte jobban kinyitva az ajtót.

-Persze.-beléptem a házba.

-Itt vedd le a cipőt, tedd oda és gyere utánam.

Úgy tettem ahogy kérte. Levettem a cipőm és a cipőspolcra tettem és követtem..