Végzetem

11.

Már messziről kiszúrom Kenzit, így sietve indulok felé. Hazáig néma csendben megyünk egymás mellett. Otthon lerúgjuk a cipőnket és elhelyezkedünk a kanapén.

- Hallgatlak! – nézek rá jelentőségteljesen.

- Szóval... - áll fel mellőlem és fel-alá kezd járkálni – Emlékszel még mennyire rosszul voltam a közeledben az elején és kis híján meghaltam miatta ott a pultnál.

- Igen, tisztán emlékszem rá.

- De aztán jött az a férfi és én meghallottam a félelmet a hangodban. Akkor elhatároztam, hogy megvédelek, ha nekem úgyis az a sorsom, hogy meghaljak legalább te élj. Ettől a gondolattól újra jobban lettem és erőre kaptam, majd mint láthattad újra sértetlen lettem.

- Igen – bólintok rá, bár nem értem hová akar kilyukadni.

- Majd amikor egyik hajnalban sétáltunk haza és én megint rosszul lettem. Utána farkassá változtam, hogy megvédjelek.

- Mit akarsz ezzel mondani?

- Amikor elhívtak azon az estén a Főnökhöz megtudtam valamit. Még pedig azt, hogy nem csak egy fajta végzet van. Nem csak a halálos végzet létezik! – áll meg előttem.

- Hanem?

- A szerelmes végzet is – húzza mosolyra a száját Kenzi, majd elkapja rólam a tekintetét és újra fel-alá kezd sétálni.

- Szerelmes végzeted lennék? – döbbenek meg.

- Igen, az vagy. Nem azért voltam rosszul a közeledben, mert meg akartál ölni, hanem mert veszélyben voltál és én ezt megéreztem. Meggyengített az, hogy téged bántani akarnak. Egyre rosszabbul lettem, ahogy közelebb érkeztünk a támadáshoz. Az elején csak frusztrált a jelenléted, a végén már égetett a tekinteted és nem kaptam melletted levegőt. Giccsesen mondva mi egymásnak vagyunk teremtve. Te vagy az én Végzetem! Én halálomig foglak szeretni téged, és meg foglak védeni mindentől, amitől csak tudlak!

- De te halhatatlan vagy – mutatok rá.

- A Főnök azt mondta, ha akarom és megérdemlem, akkor visszajöhetek emberként. De maradhatok Kísérő is. Én döntök, még van rá egy hónapom!

- Visszajöhetsz emberként? Lehet ilyet? Van ilyen a „nagykönyvben"? – csodálkozom.

- Eddig négy Kísérőt engedtek vissza 2000 év alatt. Nagyon ritka ez a fajta Végzet, ezért aki tényleg akarja megengedik a visszatérést. Az újrakezdést.

- Értem. És akkor most visszajössz emberként?

- Még nem tudom – ül le mellém – Ez tőled függ!

- Tőlem?

- Hogy te megbirkózol-e ezzel az egésszel. Hogy velem legyél életed végig, hogy el bírod-e fogadni, hogy csak én leszek már az életedben. Ugyanis én a te Végzeted vagyok!

- Te vagy az én Végzetem... - ejtem ki a szavakat.

- Igen. Tudom, hogy ijesztően és hihetlenül hangzik. Hiszen nem egy mesekönyvben vagyunk vagy valami idióta, csöpögős hollywoodi filmben, de ez az igazság. Én eddig nem hittem benne, de a Főnök megmutatta, hogy igenis létezik ilyen. Kaptam félévet, hogy bebizonyítsam neked, hogy szeretlek és életem végig szeretni is foglak. Ez 1 hónap múlva lejár. Lassan döntenem kell.

- El akartad ezt mondani nekem?

- Igen, de nem tudtam, hogyan is kezdjek hozzá. Jogod van ezt tudni, közösen akartam, akarom ezt a döntést meghozni. Még egy valamit tudnod kell! Ha azt választom, hogy újra ember leszek, akkor egy próbát kell kiállnom. Fele-fele esélyem van arra, hogy túlélem vagy meghalok. Azzal kell bizonyítanom, hogy tényleg szeretlek és tényleg komolyan gondolom a földi létet. Hogy tudok újra emberként „viselkedni", élni.