Wings -BTS-

J-Hope

-Megöllek!-kiáltott fel az egyik kigyúrt pasas angolul és az öklét felemelve elindult...felém.

-Kell baj? Hm? Kell baj?-tárta szét a kezeit Jimin és ő is neki indult, csak nem a pasas felé, hanem egy oszlop felé és megállva az előtt, elkezdett hevesen magyarázni.-Ne nézzél! Mit nézel?

Amíg a részeg csapattársam kötekedett egy vassal, addig én széttett lábakkal vártam, hogy az angol csávó hozzám érjen és mikor már csak egy méter választott el minket, akkor lendületet vettem és nemes egyszerűséggel belerúgtam a férfi gyomrába. Az meglepődötten felkiáltott és megtántorodott. Az arca nagyon dühös vörös színt vett fel és lelki szemeim előtt láttam a füstöt felszállni a füléből, de túlságosan kábult voltam, hogy megijedjek és felvegyem a nyúlcipőt. Helyette a legrosszabb ötlet mellett döntöttem és maradtam. A pasas ismét megindult fölém, én ökölbe szorított kezekkel vártam rá, Jimin egyre hevesebben vitázott az oszloppal és ebben a pillanatban Tae is feltűnt, kezében Johnnyval, aki cumisüveggel a kezében ordított.

-Nem hagyja abba!-rázta meg a gyereket V, de az méginkább ordítani kezdett.

-Muszáj előkerítenünk Michellet-fogta kétségbeesetten a fejét Jin, aki egy száll nadrágban állt a klubb teraszán és a rózsaszín hajában lévő neoncsíkok csak úgy ragyogtak az éjszakai sötétségben. 

-Előbb a gyereket kéne lepasszolni-magyarázta Tae és kikapva kicsi Johnny kezéből a cumisüveget, belenyomta a kicsi szájába, amitől egy pillanatra az elhallgatott, aztán újból rázendített.-Így is elég baj, hogy elraboltuk. 

-Elraboltad-helyesbített Jin, de már nem igazán figyeltem rájuk, mert a pasas odaért hozzám, én meg bolond módjára rávetettem magam és püfölni kezdtem, ahol értem. Most úgy az a kérdésetek, hogy mi a fene történik épp, ugye? Mármint vegyük végig. Jimin egy oszloppal beszél, én verekedek, Tae elrabolta kicsi Johnnyt, Jin félmeztelen és Michelle eltűnt. Nem egy hétköznapi helyzet meg kell hagyni. Ez hosszú sztori lesz. Jobb ha az elejétől kezdem. 

       Az éjszakai meleg klubb tele volt emberekkel. Nem csak, hogy tele volt, hanem full volt. Alig lehetett két lépést rendesen megtenni. Rémes volt. Minden egyes másodpercben hozzámértek, nekem ütköztek, megfogdostak, és belesusogtak a fülembe. Hatalmas kínszenvedés volt eljutni a pult melletti sarokig, ahol volt három centi szabad hely. 

-Nem veszünk semmit!-hadonászott Jimin a tömegben.-Ne érjen hozzám! Fúj, na! Valaki leköpött!

-Haza akarok menni!-húzta össze magát Jin is, miután egy egy behemót rácsapott a seggére.

-Nyugi! Gyorsan túl leszünk rajta és lelépünk-próbálta menteni a helyzetet Michelle, de az ő tekintete se volt nyugodt, ráadásul azalatt az öt perc alatt, amíg eljutottunk a pult mellé, mind az öten leizzadtunk és kifulladtunk. Ez pedig a kisebbik problémánk volt. A nagyobbik az volt, hogy legalább húszan próbáltak megmolesztálni és biztos vagyok benne, hogy a lelki világom épp az imént tört össze. 

-Mennyi időnk van még?-kérdeztem a tömeget szemlélve. 

-Van még bőven negyven percünk, szóval csináljuk meg és húzzunk el innen-lihegte feszülten a lány. Amióta megcsókoltam furán érzem magam. Félek a szemébe nézni, mert nem tudom, mit fogok majd látni benne. Félek túl közel lenni is hozzá, mert rettegek, hogy elhúzódik majd tőlem és én azt nem fogom tudni elviselni. 

-Úúúúúú, mi az?-fordult Jimin hirtelen a bár irányába, ahol mindenki színes italokat szürcsölgetett. Ebben a pillanatban jelent meg a pultos és áthajolva egy kicsit az őt és minket elválasztó asztalon, ordítani kezdett  valamit angolul, amit nem igazén hallottam a nagy tömegtől és a hangos zenétől.-Mit akar?-fordult a csapattársam Michelle felé, aki a vállát vonogatta.