Lolita | Jimin ff

21. fejezet

Már csütörtök reggel volt. Az idő jobban lehűlt ebben az elmúlt két napban, a fák pedig már tényleg teljesen csupaszok voltak. A napot egybefüggő felhőzet takarta el, de Minjunt még ezek sem tántorította el attól, hogy sétálgasson egy kicsit a palota körül. Amíg Hwara aludt, ki akarta szellőztetni a fejét a zúgó-búgó gondolatoktól – melyeknek nagy része vagy Hwara, vagy pedig akörül a bizonyos fiú körül kavargott, aki újra és újra felkeltette a kíváncsiságát, hiszen nem akarta azt elhinni, hogy valóban az-e, akire gondol.

Már bő 10 perce tartott kisebb felfedezőútja, mikor a közelben hirtelen a lány barátnőjét pillantotta meg, amint a laktanya felé közelített.

Fejében azonnal megannyi kérdés halmozódott fel, amelyek tisztázódásra vártak – persze Jiminnel kapcsolatban. Valóban Ő-e az? Valóban itt katonáskodik? Mégis hogyan került ide?

Lépteit felgyorsította, hogy utol tudja érni a lányt, majd hangosan megszólította:

- Hé, Hyunjae! – indult meg felé, az említett pedig pontosan akkor torpant meg és fordult meg, mielőtt belépett volna a kapun – Bocsi, hogy csak így letámadlak, de lenne pár kérdésem – állt meg előtte, mire az felpillantott rá.

- Mi lenne az? – lépett be a laktanya területére, mire a fiú mellészegődött és immáron egymás mellett haladtak előre.

- Nos, lehet, hogy furcsán hangzik, de... tudod, van az az ezüsthajú fiú előző hétről, aki minél gyorsabban el akart tűnni a szemünk elől...

- Lovag?

- Igen. Tudod, a lovagok edzése után bukkant fel.

- Ó, szóval Jiminre gondolsz! – jött rá azonnal Hyunjae. Viszont belül furcsállta ezt a hirtelen érdeklődést, ráadásul pont az említett iránt.

- Ezek szerint tényleg Jimin a neve! – bólintott a másik eltanakodva, de rögtön meg is rázta a fejét – Na mindegy is... mi a teljes neve? – fojtotta vissza lélegzetét.

- Park Jimin.

- Honnan jött? Mióta lovag? Hány éves? – bombázta le azonnal kérdésekkel, mire a lány hirtelen megállította lépéseiket és szemöldökét felvonva vizslatta arcát.

- Álljon meg a menet! Miért érdeklődsz ennyire iránta?

A kérdezett felsóhajtott és zavartan megvakarta a tarkóját.

- Nem buktathatom le a barátságunkat!

- Öhmmm... tudod csak érdekel, hogy ki ő, mert nagyon oda akartátok hívni hozzánk... - próbált lenyomni valamilyen hazugságot a torkán, ami – nehezen ugyan, de – sikerült.

- Öhmmm... oké...? – indultak meg újra, majd a lány felsóhajtott – Bár elég fura vagy... mindenesetre még nincs lovaggá ütve, tehát egyelőre csak egy tanonc, méghozzá nyár eleje óta. 20 éves, viszont itt már ki is fogytunk az alap információból, hiszen semmi többet nem tudunk róla ezen téren. Nem tudjuk, hogy mégis honnan jött, ami elég furcsa. Ez pedig nagyon titokzatossá teszi őt.

- Tehát... egyik nap csak úgy beállított? Megjelent a nagy semmiből?

- Akár mondhatjuk így is. Kint találták az őrök a birodalom előtti kis erdőnél. Elvileg merénylőnek hitték, ezért behozatták a palotába, hogy kihallgassák. Persze ártatlan volt, a királynő pedig különlegesnek találta és azóta lovag-tanonc. Ezt mind Hwarától és a bátyámtól tudtam meg – azaz Hoseoktól. Ha többet akarsz tudni róla, kérdezd őket.

Fejében kérdések ezrei tisztázódtak, persze még mindig volt rengeteg kivétel. Gondolatok százai özönlöttek át a fejében, amelyek arra késztették őt, hogy még többre jöjjön rá – amely után persze rájött, hogy felesleges. Már így is eleget tudott róla.