•°A Beacon Hillsi vérfarkasok•° Na meg én°•

Sarj vagyok!

-Oké oké. De nem nagyon van kedvm át menni. - hazudtam
- figyelj azért mert egy hibrid vagy és nem ugy ver a szived mint a normálisnak attól én hallom hogy hazudsz.... - kacagott egyet.
- akkor mehetünk?
-ömm hát akkor igen.... De el kellen intézmnem valamit. Máris jövök. -ő csak bolintott egyet... Fel SUHANTAM az emeletre, és fel kaptqm a telefonomat. Rá írtam Stiesra. látta de nem irt vissza. Fel is hívtam de nem vette fel. Láttam hogy jött volna hozzám de meg látta Fin-t és el ment.
- jössz már hercegnő? - orditott a föld színről.
- ja megyek. - orditottam vissza és le SUHANTAM.
-Na itt is vagyok. Mehetünk.
- rendben.
A kocsiban mág Stilesnak irtam...

Szia Stiles... Figyelj vissza írnál, vagy fel hívnál? Kérlek!

De semmi... Majd le megyek hozzá! Gondoltam magamba.
- min gondolkodik kedvesem?
- ja semmi csak...tudod... hadjuk.
- na modjad nekem mindent el mondhatsz. - és éreztem tényleg hogy meg kell biznom benne.
- hát tudod az van hogy ma Stilessal kellet volna "randora" mennem... De mondtam neki hogy majd holnap mert nagyon beteg vagyok. De csak azért mondtam hogy veled beszélhessek...
- értem... Neked be jön az ember gyerek?
- igen... vagyis nem... Vagy nem tudom. De neked milyen a házad? Vagyis a házatok mert többen laktok. - tereltem a témát.
- majd meg látod. Mingyárt ott vagyunk.
- erre csak bolintittam egyet. Meg láttam egy nagyon puccos házat, inkább kastélyt.
- ez az a ház? Vagyis kastély?
- igen. - cágta be a hucut fejet.

Le ált a kocsi. Ki száltunk, és én csak néztem a "kastélyt" tátott szájjal. Ő be zárta a kocsit és el indult a "kastély" felé. Ma nagyon hiperaktiv vagyok. Mert ugye ma lesz teli hold és ilyenkor meg vesznek a hibridek... El keztem futni a be járari ajtóhoz. És mint egy kis gyerek. Mondtam...
- én nyertem! - de aztán el komolyodtam. A ruhámat meg simitottam, ki huztam magam, és mondtam Finnek. - nézze uram én értem ide hamarabb. - erre Fin is nevetett. Még nem hallotam igy kacagni. Tök cuki.

- na menjünk be hölgyem.
- igen is uram. - és megint el keztünk röhögni.az ajtó mögött ott volt mindenki. Elijah, Rebeca, Klaus. Gyönyörű a ház belülről is.
- örvendek hölgyem Klaus vagyik. - csokolta meg a kezem.
- én is örülök. Én Shara.
- én Elijah vagyok. - ő nem adott csókot a kezemre hanem az arcomra... Tudjátok az a szokásos egy puszi ide, egy puszi oda örvendek...
- én Shara. Mosolyogtam.
- szia csajszi! Én Rebeca vagyok! - oleltuk meg egymást.
- hali én Shara.

                           ******

Le ültünk én beszélgetni kezdtünk.
- Amugy te mi vagy? - tette fel a kérdést Klaus.
- én hibrid...
- hinrid? -Mondta egyszerre mind... Csak ugye Fin nem...
- ki harapott meg? - megint Klaus kerdezte.
- először Fin aztán a barátom.
- Fin te meg haraptad?!
- Klaus nyugi.... Te is hibriddé tetted Tylert... Tudok rolla ő tanitott meg használni az erőm.
- van egy ötletem! - szolalt meg Rebeca. - váltsunk témát! - meg lett a téma váltás. Arrol beszéltünk hogy velem mi lesz majd, és hogy ki vagyok .

- amugy te tudod mi vagy? - kerdezte Elijah.
- igen hibrid
- de nem ugy! Hanm azon belül
- hát ugy nem.
- sarj...
- sarj?! Mi az a sarj?! - neztem körbe.
- hát tudod az hogyha meg harap téged valamilyen vámpír annak a sarja vagy. Az pedig az hogy a vámpir aki nem más mint Fin, az után fogsz menni, egybe tartoztok. Nem ugy mint két szerelmes pár, hanem mint a leges legszorosabb kapocs... -mesélte el az egeszet Klaus.
-akkor én most Fin sarja vagyon?
- igen.
- oké már csak ez hiányzott... Akkor azért akartam vele találkozni, meg minden ilyesmi... Értem...

Megint sokat beszélgettünk. Aztán témába jött a hibrid és a farkas harapás. És a vámpirok.
-Képzeld!- kezdett bele Rebeca.- Ha egy vérfarkas meg harap egy vámirt, az lehet akármilyen ősi, újszülött, akármi, akkor bele hal... Ha egy hibrid harap meg egy normál vámpirt akkor bele hal, ha ősit akkor csak emberré változik.
- aham oké... - és mindenki szúrós szemmel nézett Rebecara.

****

-

Oké köszönöm az ebédet de nekem mennem kell mert beszélnem kell egy barátommal.
- rendben haza viszlek... - mondta Rebeca.
- rendben meg köszönném! - el köszöntem mindenkitől és el indultunk haza Rebeca kocsijával.
Oda is értünk.
-Na akkor köszi hogy haza hoztál! - és meg öleltem. Majd biztos találkozunk még- mondtam mikozben száltam ki a kocsiból.
-igen remélem! -Mondta ő.

Be mentem a házba és át öltöztem mert már sötétedett.

Ezt ⬆️ fel kaptam és el indultam Stileshoz. A házuk elé eztem. Pont jött ki a seriff Stiles apukája.
-szia!
- szia Shara! Jöttél Stileshoz?
- igen.
- menj be nyugodtan, en is megyek dolgozni.
-rendben. jo minkát szia!
- szia!

Be mentem. Fel SUHANTAM Stiles szobája elé. Ott aztán be kopogtam.
- mit hagytál itt apa?
- én vagyok. Apukád már el ment.
- oh... mit keresel itt?
- szeretnék veled beszélni.
-nyugi tudom hogy Finnel vagy együtt. És nem is voltál beteg.
- jó ebből egy igaz. Hogy nem vagyog beteg. - ültem le mellé aki épp a laptopját bujta. - Finnek a sarja vagyok Stiles!
- hogy milye?
- sarja! Olyanok vagyunk, vagyis azt mondta Klaus, mint a leg erősebb kapocs.
- te találkoztál Klaussal?!
-igrn mindegyik tesójával, és ott ebédeltem.
- jo akkor azert voltál vele mert te vagy Robin ő meg Batman. - nevetett fel. Erre csak oldalba böktem. Ő vissza bökött, és le tette a laptopot. El kezdett csikizni. Én meg annyira röhögtem hogy el keztem röfögni. És Stiles is el kezdett röhögni.
Le feküdtem mellé, az ágyba. Szembe fordultam vele és csak hosszú perceken át néztük egymást.
- akkor meg bocsátasz? -tortem mag a csendet.
- meg. - vágta be a csábitó mosolyát, és le lökött az ágyról. A gyors reflexnek köszönhetően magammal rántottam. És ki lapitott. Le löktem magamrol.
És nagyon gyorsan fel másztam az ágyra és el foglaltam. Annyira fáradt voltam higy be aludtam. És csak egyszer keltem fel, mikor látom hogy Stiles ott van melletem, és alszik velem szemben.

Fúú gyerekek!!! Ez jó soknak sikeredett!
.remelem hogy tetszik. De mostmegyek mert le szakad az ujam! A kövi részben tali❤️❤️ ja és nyomj egy liket!( Csillagot )❤️❤️👌👌⬆️⬆️