Sivatagi szél 2. : Szélvihar ( naruto/shikatema ff)

6. Érkezés

*Temari*

- Senki se mozduljon! - kiabálta a mögöttem álló, és nyakamhoz szorította fegyverét.
Mindenki megdermedt.
- Hogy voltál képes feloldani a genjutsum? - kérdezte a köpenyes.
- Úgy, hogy tudtam, hogy az. - mondtam nyugodtan.
- Mégis honnan?! - kérdezte.
- Először is Shikamaru sosem szólít Temari-sannak, márpedig ezt mondta, amikor vissza jöttem a barlangba, aztán a legyezőm sem volt nálam, pedig azt sosem rakom le, és sorolhatnám még. - mondtam.
- Ribanc!- sziszegte a fülembe fogva tartóm.
És egyre erősebben nyomta nyakamhoz a kést, éreztem, hogy a vérem lecsorog mallkasomon. Gaarára néztem, alig észrevehetően bólintott.
- Nem tűröm, hogy bárki így nevezzen! - kiáltottam, majd hátra lendültem, a köpenyes is mozdult volna, azonban Gaara homokja nem engedte, tökéletes időzítés volt.
Egy erős rúgással eltaláltam a férfi nyakát, a földre került.
Fölé térdeltem, majd a nyakához szorítottam az előbb még nála lévő fegyvert.
- Na, hogy tetszik a helycsere? - kérdeztem, kis gúnnyal.
- Eléggé. - vigyorodott el. Mi?!
- Temari! - halottam meg Gaara hangját.
Hátra fordultam, tőlem alig egy centire egy pengéje csillant meg kés, egy másik maszkos kezében, azonban az csak meredten nézett rám, nem mozdult.
- Siess.. Tema.. - hallottam meg egy halk hangot oldalról.
-Shikamaru?! - kérdeztem, aztán már értettem is a helyzetet.
A támadó a kagemane jutsu miatt állt meg, hirtelen el kellett mosolyodnom, nem haltam meg, és Shikamaru is jól van, már amennyire.
Gyors mozdulattal kiütöttem a mozdulatlan ellenfelem.

*Gaara*

- Megkötöztük mind kettőt, majd Sunában kikérdezzük őket. - mondtam Temarinak.
- Értem, köszönöm, hogy jöttél, nem tudom mi lett volna itt ha nem érsz ide időben. - mondta mosolyogva a nővérem.
- Ugyan, te is rá jöttél, hogy genjutsu, és bőven elég erősek lettetek volna, hogy legyőzétek őket. - ingattam a fejem.
- Gaara... - szólalt meg hirtelen.
- Mi a baj? - kérdeztem, elég jól ismertem ahhoz, hogy rögtön tudjam, hogy valami bántja.
- Hát.. Őszintén, mi ez az egész ügy? Te tudod igaz? - nézett föl.
- Nem, azt nem mondanám, hogy tudom, igazából annyit tudok mint te. - válaszoltam.
- Tessék? - kérdezte.
- Majd elmondom, ha a faluba értünk, sérültek is vannak velünk ne felejtsd el, nekik kezelés kell. - mondtam.
- Igaz. - bólintott.

*Shikamaru*

Beesteledett, mire Sunába értünk, Kankuro jött elénk, és gyógyító ninják, mivel Gaara már küldött értesítést, hogy sebesültek is vannak velünk.
- Drága nővérkém, hogy ti soha sem bírjátok ki harc nélkül. - ingatta a fejét Kankuro, miközben megölelte Temarit.
- Ch. Nekem is hiányoztál. - mondta mosolyogva a feleségem.
- Erre később is lesz idő Kankuro, de most hulla fáradtak mind, majd holnap a megbeszélés után társaloghattok amiről akartok. - mondta Gaara veszekedést nem tűrő hangon.
- Igenis főnök! - kiáltotta Kankuro mosolyogva.
- Matsuri mutasd meg nekik, a szállást. - Intett Gaara, a körülötte sündörgő lánynak.
- Rendben Gaara-sama. - bólintott Matsuri, és már indult is. Mi pedig utána.
- Te maradj Shikamaru. - fogta meg a kezem Temari. Rájöttem mire gondol. Akárhányszor is jöttem Sunába, mióta együtt voltunk Temarival, mindig vele laktam a sivatagi testvéreknél.
- Gaara, mi megyünk. - mondta, majd el is indult a falu felé.
- Rendben, később találkozunk. - bólintott a kazekage.
- Jó munkát végeztek a gyógyítók. - nézett végig rajtam Temari.
-Igen, szerencsére, egy órája még azt hittem a barlangban halok meg. - ingattam a fejem.
- Shikamaru.. - szólalt meg halkan.
- Igen? Mi a baj? - kérdeztem.
- Bocsáss meg, ha hamarabb rá jövők, akkor nem sérülsz meg. - hajtotta le a fejét.
- Ugyan drágám. - simítóttam végig kusza haján. - Megmentettél mindünket. - mondtam mire ő csak elfordította a fejét.
Csendben mentünk tovább, a testvérek haza már látszott, a falu déli oldalán volt, közel a kazekage palotájához.
- Shikamaru.. - szólalt meg újra Temari.
- Igen? - kérdeztem, egy kicsit megijedtem a hangsúlyáltól, üresnek tűnt és szomorúnak.
- Mit láttál a genjutsuban? - kérdezte.
- Nem tudom. - mondtam őszintén. - Először titeket láttalak szenvedni, a gyerekeket, és mindenkit a faluban, de miután elkezdtem kiszabadulni, más lett, talán nem is szándékos volt, de valami nagy termet láttam furcsa szobrokkal.. És. - itt elakadtam. - Mindegy, fogalalmam sincs mi volt ez az egész.
- Értem. - bólintott Temari.

*Gaara*
(egy kicsit bxb ^^)

A tájat figyeltem. Más azt mondaná, csak homok mindenütt, ugyanolyan, de ez közel sem lenne igaz. A színek, a formák.. Itt minden különleges.
Hirtelen léptekre lettem figyelmes.
Egy pillanatra a harci ösztön nyert teret bennem, de aztán rá jöttem ki is áll mögöttem.
- Itt minden olyan nyugodt és tiszta. - szólalt meg Lee. - Konoha teljesen más, ott minden nyüzsgő és friss.
- Ebben egyetértek. - bólintottam Leere nézve. - Te is pont ilyen vagy.-mondtam. Bár most más is társult a mindig vidám, örök fiatal tekintetbe, gyászt és reménytelenséget is felvéltem fedezni íriszeiben. - 
- Mondanám, hogy te meg mint a sivatag... - kezdte, mire mind kettönk nevetésben tört ki. Mellé léptem, hogy megöleljem.
- Hiányoztál ám. - mondta, miközben viszonozta ölelésem.
- Nekem is te. - bólintottam.
- Megcsókolhatlak? - nézett a szemembe.
- Még ennyi év után, is mindig megkérdezed Lee. - mondtam, majd meg nem várva reakcióját én csókoltam meg.

*Naruto*

Unottan néztem ki az eső áztatta ablakomon.
Egyszerre fészkelt a szívembe, fájdalom, várakozás, aggodalom és remény is.
Még nem jött hír a felderítő csapatról, pedig már három napja elvoltak, a küldöttség már megérkezett Sunába, és a védelmi csapat is felkészült.
Az az egy tény nyugtatott csak, hogy Sasuke vezeti a csapatot, és ő semmiképpen nem hagyná, hogy bárki is megsérüljön.
Hirtelen, mintha egy foltot láttam volna közeledni az ablak felől, még a sötétben is hamar felismertem az említett solymát.
Kinyitottam az ablakot, a madár pedig berepült, majd lerázva vizes tollait helyet foglalt az asztalomon feltartva lábát, hogy levehessem a kis tekercs tartót.
- Na nézzük. - mondtam magamnak, miközben kibontottam.

   Naruto!

Megtaláltuk amit kerestünk, az erdő déli részén van egy öreg épület, alatta pedig katakombák, a falakra pedig a köpenyesek jele van vésve, az egész egy olyan helyen van, hogy soha sem gondoltuk volna, hogy bármi gyanús van itt.
Sasuke elindult lefelé, azt mondta várjunk a parancsodra.

         Kiba.

A hirtelen jött sok információtól össze vissza kavarogtak a gondolataim. - Idióta Sasuke. - ez volt az egyetlen dolog, amit ki tudtam nyögni.

Itt is lenne a következő rész ^^
Remélem tetszett, várom a véleményeket.
Bocsánat a késésért, de jelenleg eléggé betegeskedem, azonban megprobálok minél hamarabb részeket hozni, addig is....

Híja

T.Csenge ^^