Fanfiction fordítás: Az a három szó (Those Five Words)

35. fejezet

A fordítás az író, Damn you Kylie engedélyével történik!

Az eredeti történetet itt találjátok: https://www.fanfiction.net/s/11706049/35/Those-Five-Words

NÉGYES

Mára végeztem a félelemszimulációkkal. Ma fogok szembenézni Marcusszal. Azt akartam, hogy Tris is jöjjön velem, de néhány napja nem beszéltünk. A félelemszimulációival kell foglalkoznia. Apa nem mondta, mi van benne, de arra rájött, hogy Elfajzott. Nem igazán lepődött meg, de segítenie kell neki, és megváltoztatta a felvételt. Lehet, hogy a Bátrakat nem érdekli, hogy Elfajzott vagy, de nem kockáztathatjuk, hogy a többi csoport megtudja. Egy részem tudni szeretné, hogy mik vannak a szimulációiban, de tudom, hogy jobb, ha nem tudom.

Vonattal akartam menni az Önfeláldozókhoz, de aztán úgy döntöttem, jobb lesz, ha járőrautóval és őrökkel megyek, arra az esetre, ha probléma lenne Marcusszal. Azt hiszem, nagyon elégedett lennék, ha lecsuknák. Fogalmam sincs, hogy meg fog-e valósulni. Csak emlékeztetnem kell magam, hogy most már nem bánthat. Nem tehet velem semmit. De egy részem még mindig az a kilenc éves kisfiú, amikor Marcushoz jövök.

Elérem az Önfeláldozó szektort, és egyenesen az irodákhoz megyek. Hála istennek, nem kell abba a házba mennem. Belépek, és az első ember, akit meglátok az Andrew Prior.

- Segíthetek valamiben? – kérdezi.

- Találkoznom kell Marcus Eatonnel – mondom.

- Van időpontja? – kérdezi.

- Nem, de szerintem ő is látni szeretne.

- Megkérdezhetem, ki keresi?

- Csak mondja meg, hogy Négyes – mondom.

Várok. Kezd az idegességem felülkerekedni. Nagyon régen nem voltam itt. Marcus el szokott hozni ide, amikor kicsi voltam. Azt mondta, meg kell szoknom a helyet, mert itt fogok dolgozni, ha csoportot választottam. Még akkor, a verések előtt sem gondoltam, hogy maradni fogok az Önfeláldozóknál. Kiszakít a gondolataimból, amikor felnézek, és látom, hogy Marcus áll ott Andrew-val.

- Négyes, örülök, hogy látlak – mondja Marcus.

- Marcus – mosolygok rá gúnyosan.

- Gyere, gyere, beszéljünk az irodámban – mondja. Az irodája felé mutat, én pedig követem. Az utolsó pillanatban úgy döntök, hogy Andrew-t is behívom.

- Mr. Prior, magát is érdekelheti, amit mondani akarok. Miért nem jön be? – mondom.

Látom, hogy Marcus szeme elsötétedik. Pontosan ez szokott történni, mielőtt megvert. A pillantásától végigfut a hideg a hátamon. Belépünk az irodába, és hellyel kínálnak.

- Inkább állok – mondom.

- Mit tehetünk érted, Négyes? – kérdezi Marcus.

- Nos, Marcus. Úgy vettem észre, azt hiszed, hogy én vagyok a fiad. Szerintem meg kellene ezt beszélnünk, nem igaz?

- Nem hiszem, hogy ez olyasmi, amit Andrew előtt akarsz megbeszélni, fiam – mondja Marcus.

- Nem vagyok a fiad! – válaszolom. – Szerintem pedig Andrew-t biztosan nagyon érdekli ez a beszélgetés, Marcus.

- Kimehetek, ha nektek úgy kényelmesebb – mondja Andrew.

- Igen, szerintem...

- Nem – szakítom félbe Marcust. – Szerintem jó ötlet, hogy legyen tanúja a beszélgetésnek.