Az utolsó

1.fejezet: Az átlagos napok vége

Ziháltam amikor felébredtem. Még mindig nem értettem ennek az álomnak a lényegét ami már 9 éves korom óta üldöz. Lassan megnyugodtam és ránéztem az órámra. Hajnali 5 volt. 'Jellemző' gondoltam. Mióta az én "kedves" álmom megvan úgy 6 éve, mivel 15 éves vagyok, mindig ilyenkor kelek. Sokszor próbáltam már visszaaludni, de sose ment. Nem tudom miért. Felkeltem és elmentem fürödni. Miután végeztem csendben, hogy szüleimet fel ne keltsem kisurrantam a konyhába főztem teát és csináltam reggelit. Másfél óra múlva apa jön be. Nagyot ásítva ül le az asztalhoz és elkezdi inni kávéját. Anya 20 percel később botorkálki az ágyból, hogy csatlakozzon hozzánk. Nem kérdezték már meg vagy 5 és fél éve, hogy miért vagyok ébren ilyen korán. Mikor legelőször elmondtam nekik az álmom nem nagyon mondtak semmit. A reggeli rituálémról viszont próbáltak leszoktatni, de nem ment, ezért anya eligazított a konyhában mit hogy csináljak. A reggeli csendben telt el. Nem azért, mert utáltuk egymást csak reggel volt és álmosak voltunk. Befejezve reggelim az órára pillantottam. 7:15 volt ami baj hisz 20 perc múlva megy a buszom. Gyorsan felszaladtam a szobámba felöltöztem és bepakoltam. Észrevettem, hogy ma dupla rajzunk lesz amit imádok. Leszaladtam, felvettem szürke kabátomat és bélelt csizmámat. Elköszöntem anyuéktól és futottam a buszhoz. Szerencsémre 5 percre volt a megálló, ahol már legjobb barátnőm Chizue várt.-Majdnem elkéstél. Mondta míg magamat kifújtam.-Neked is szia. Nagynehezen válaszoltam vissza. Hirtelen éreztem,hogy valaki figyel. Körül néztem, de nem láttam senkit. Megjött a busz és mi a többi utassal együtt felszálltunk. Nehezen, de találtunk ülőhelyet. 30 perc volt a mindennapos út. Chizue mindig megkérdezte, hogy jól vagyok-e. Sokszor mondtam neki, hogy igen jól, de az arcára nézve láttam, hogy nem tud megnyugodni. A szüleimen kívül ő volt az egyetlen aki tudott az álmomról és ismertem már annyira, hogy tudjam mennyire tud aggódni másokért. Három megállóval arrébb felszáll "kedvenc" magyar tanárom Aoi. Chizuénak tényleg a kedvenc tanára volt. Mondtam:- Jó, de nem mindig téged szokott csesztetni. Ő csak nevetett. Az út további részén másról kezdtünk beszélni. A suliba megérkezve első dolgom volt megvárni Aoi tanár urat, mert sajnos magyarral kezdtünk és mivel nem szeret engem kért meg, hogy mindennap, amikor van óránk segítsek neki lehozni a tanáriból a térképet, a projektort és a laptopot. A suli többi része unalmasan telt na persze kivétel a rajz. Amikor vége lett a sulinak elindultunk a buszhoz. A buszon megbeszéltük a mai nap eseményeit és hogy mivel holnap szombat mit csináljunk. Nem tudtuk eldönteni, így ráhagytuk a dolgot. Leszállva a buszról elköszöntünk és elindultunk haza. Sajnos Chizue az ellentétes irányba lakik és nem arra amerre én. Mint reggel megint éreztem magamon, hogy figyelnek. Sétálva haza véletlen egy elhagyatott utcára tévedtem és ott már csak egy zöldelő szempárra és még annyira emlékszem, hogy Aoi a karjaiban tart.

És itt is lenne az első fejezet. Szerintem lehet ha ennyire nagy a szófosásom akkor hetenként tudom majd rakni a fejezetek. 2.fejezet már készül, melynek címe: Aoi tanár úr titka lesz. A helyesírásom borzasztó szóval ha találtok hibát nézzétek el nekem.