Egy álom! Vagy mégsem álom? De akkor mégis mi ez a világ.
"~ Képzeld azt, hogy egy ugrálóvár!~ Hallom emlékeimben apám hangját, ahogy közelítek a kemény talajhoz. Bumm! Sértetlenül megúsztam.
- Zwingli?! Mit tettem? - Még visszanézek a házra, ami ed...
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
A napok a serpens-nél vidáman telnek. Legnagyobb meglepetésemre szinte mindenki családtagként kezel és lassan azok is kezdenek befogadni, akik először nagyon ellenségesek voltak velem. Persze nem hibáztattam őket, hiszen csak a rabbit-től jöttem, az ellenségüktől. Jogosan hihették, hogy elárulom őket. Én is ugyanezt tettem volna a helyükben.
Ma délben mindannyiunk meglepetésére egy sebesültet hoztak a bázisra. Azonnal felismerem a sebeket. Ilyeneket csak egyetlen yoryo tud okozni. A serpens orvosa mindent elkövet a szemünk láttára, hogy megmentse a lassan teljesen elkövesedő végtagját a férfinek.
- Le kell vágni! - Mondja végül sajnálattal a szemében. Ekkor döntök úgy, hogy ideje tettekkel igazolnom, hogy nem akarom őket elárulni. Gondolkodás nélkül lépek el Matty mellől és állok az orvos mellé.
- Had próbáljam meg én! - Minden tekintetet érzek, de nem foglalkozok vele. Emlékek ezrei pörögnek az agyamban. Rudi arca, ahogy ránk nézett, mikor betegek voltunk. Most én is úgy mosolygok a betegre. - Hogy hívnak? - Kérdezem halkan.
- Rico! - Válaszol látom a fájdalmat a szemében. Bal kezemet lassan a szemei elé emelem.
- Minden rendben lesz Rico! Bízz bennem! - Ismétlem meg Rudi szavait, ahogy kezemet elhúzom a szeme előtt, mire ő lehunyja a szemeit. - Hogy is csinálta Rudi? - Suttogom. - A kezét a seb fölé helyezte. A tekintete teljesen zöldre váltott, a fülei megnyúltak, mint egy tündének, majd hangosan számolni kezdett. - Szinte érzem, hogy amint a szavak elhagyják a számat minden megtörténik, amit kimondok. - Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc, kilenc, tíz! - Lehunyom a szemem és mikor kinyitom ujjongva ugrok fel. - Sikerült!
- Nem hiszek a szememnek tényleg megcsináltad! - Lepődik meg az orvos is.
- Rudi bármilyen betegséget meg tud gyógyítani. - Mondom boldogan, de arcom hamar elszomorodik. - Csak egyet nem. - Teszem hozzá, mire Matty mellém lép és megveregeti a vállam. A betegünk mosolyogva felül majd felém fordul.
- Mit nem tud meggyógyítani?
- A halált! - Mosolyodok el szomorúan.
- Kényes témára tapintottam? - Néz rám ijedten.
- Csak egy szomorú meg nem történt emlékre! - Rázom meg a fejem, mire mindenki leül a földre. Kíváncsian nézek rajtuk végig. Matty fúj egy nagyot, majd a betegágyhoz vezet.
- Ez azt jelenti, hogy szeretnének egy mesét hallani. - Magyarázza, mire egy meglepett "oh" hagyja el az ajkaimat, majd mikor a fiú is helyet foglal a földön, én felülök az ágyra.
- Mindig varázslatosnak találtam, ha Rudi gyógyított. Mindenki tudta, hogy bármit meg tud gyógyítani. Csak ő mondta mindig, hogy egyszer biztos lesz valami, amit nem fog tudni meggyógyítani. Aztán eljött az a nap. A bomba felrobbant. Anasztázia, Lily és Hugó azonnal meghaltak a robbanásban. Layla viszont még élt mikor Alex megtalálta, de mire Rudi nekikezdett volna a gyógyításnak meghalt. Sose láttam sírni azelőtt a férfit. Órákon keresztül próbálkozott. A kezei vörösek voltak Layla vérétől. Mi pedig csak álltunk és nem tudtunk semmit tenni. Napokig hozzá se tudtunk szólni. Mikor pedig újra megszólalt az volt az első mondata, hogy "A halált nem tudom meggyógyítani!". Szerintem akkor még Alex szemei is könnybe lábadtak. Sose láttam még senkit sem olyan szomorúnak. - Mesélem el a történetet a csapatnak.
