A Véletlen Végítélet című könyv negyedik része. A történet önmagában is olvasható és élvezhető.
A főszereplőnk ezúttal Azazel, akit a bűnök beneveznek a Britt Sütimester nevű versenybe, de természetesen egy olyan verseny, ahol a bűnök és a két bukot...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Acedia POV
Nagyot fújva lépek be a múzeum hátsó ajtaján. Kicsit sem vagyok boldog. Tegnap sikerült elvesztenem a lelkesedésemet. Már kezdtem megnyugodni, mikor két hete az a Peregrin gyerek esett ki, de most vasárnap az én tippem esett ki, pedig Nero nagyon ügyes volt és finomakat sütött.
- Pandora! - Hallom meg a főnököm hangját még le se pakoltam, máris ugráltat. Szememet megforgatva dobom le a táskám a szekrényembe, majd elkiáltom magam.
- Jövök már, jövök! Nem kell ordítani! - A főnök elé lépek és csípőre teszem a bal kezem, jobbommal pedig a vállam mögé dobom a hajam. - Nem vagyok süket.
- Van itt egy nagyon különleges vendég. - A férfi fintorogni kezd, én pedig lehunyom a szemem. Komolyan, nekem kell megmondanom, hogy mit csináljon? Néha olyan érzésem van, mintha nem is ő lenne az igazgató, hanem én.
- Akkor vezesd körbe és légy vele extra kedves. - Már éppen elfordulnék mikor megszólal.
- Azt akarja, hogy te vezesd körbe! - Morog, mire nagyokat pislogva felé fordulok. Jobb mutatóujjamat a mellkasomra nyomom.
- Én? Miért pont én? Honnan tudja egyáltalán, hogy itt dolgozom? Vagy, hogy ki vagyok? - Teszem fel a kérdéseket szépen sorjában. A férfi összefonja maga előtt a karjait és elfordul tőlem.
- Azt mondta valaki téged ajánlott neki és addig nem hajlandó elmenni, amíg körbe nem vezeted! - Valamit még morog az orra alatt, de nem foglalkozom vele, hogy mit.
- Akkor megyek és átöltözök!
- Arra nincs idő! Indíts a vendéghez! - Kapja el a karom és a pénztárak felé tol. - Mellesleg remélem nincs nálad az a vacak baba! Kínos lenne! - Erre megvetem a lábam és szembe fordulok vele. Mutatóujjam figyelmeztetően az arcába nyomom.
- Még egy rossz szó a babámról és megmutatom neked mire lehet használni! - Húzom össze a szemeimet.
- Halálra csiklandozni valakit? - Vigyorodik el, mivel eléri, hogy úgy nézzek rá, mint egy idiótára. Végül egyszerűen elfordulok.
- Még ha csak arra lenne jó! - Indulok meg a pultok felé, faképnél hagyva az igazgatót. Tekintetem azonnal megakad a vendégen. Keresnem sem kell. Tipikusan olyan ember, akiből nem néznéd ki, hogy ilyen helyre jön. - Jó napot uram, Pandora A. Nevraki vagyok! Ma én fogom körbe vezetni, ahogy kérte. - Mosolygok rá kinyújtva a kezem felé.
- Kevin Yorkton! Úgy hallottam maga kitűnő tehetség. Már nagyon várom a tárlatvezetést. - Rázza meg a kezem, de érintésétől kiráz a hideg.
- Igazán köszönöm! Erre tessék! - Intek a beléptető kapuk felé. - Járt már nálunk? - Érdeklődök kivéve zsebemből a belépőkártyámat.
- Nem, ez az első alkalmam Athénben! - Válaszol a férfi.
- Mi a terve mára? - Kérdezem beengedve az urat.
- Városnézés és vásárlás. A kedves feleségemnek szeretnék valami ajándékot.
- Ha gondolja tudok ajánlani egy jó ajándék boltot és ha szabad megjegyeznem este felé látogassa meg az akropoliszt. Gyönyörű a kilátás, mikor lemegy a nap.
- Feltétlenül észben tartom! - Biccent egyet, én pedig kedvesen mosolygok rá. A tárlatvezetés nyugodtan megy. Csak a szokásos rutinom csinálom. Történeteket mesélek, kérdezek és magyarázok. Mindezt persze könnyed stílusban, hogy ne untassam a vendéget. Egy unatkozó embernél nincs rosszabb. Az rossz hírt fog vetni a múzeumra.
Azonban az úr kérdései egyre furcsábbak lesznek ÉS személyesebbek. Könyörgöm, azt nem fizetik meg nekem, hogy személyes információkat is mondjak magamról! Viszont akárhogy próbálom terelni a témát valahogy mindig visszajutunk a kínos kérdésekhez.
- Mondja csak maga milyen vallást követ? - Jön a legújabb kérdés, ami úgy meglep, hogy majdnem lelököm az egyik szobrot a talapzatáról.
- Én... - Hirtelen nem tudom mit mondjak. - Katolikust. - Suttogom halkan.
- Ez valami titok? - Lepődik meg a férfi. Én pedig idegességemben a hajammal kezdek el játszani.
- Ugyan dehogy, csak nem szeretik, ha hangoztatom. Tudja itt mindenki ortodox. Nem utáljuk egymást, de akkor is különc vagyok ezzel. - Magyarázom, próbálva valami nyomós okot kitalálni. Azt azért mégse mondhatom, hogy csak azért vagyok katolikus, mert bűn vagyok.
- Értem! Így világos. Tudja én is katolikus vagyok! Kérem ne lepődjön meg, de lenne egy nagyon furcsa kérdésem. Maga szerint lehet, hogy a halálos bűnök fizikailag is létezzenek? - Azt hiszem most fal fehér lettem. Ez a jött ment ember, egyenesen rá tapintott az igazságra. Most de jó lenne, ha valaki itt lenne a többiek közül.
- Teljességgel lehetetlen. A halálos bűnök csak kategóriák. De mégis honnan szerzett ilyen ötletet? - Kérdezem, kicsit megemberelve magam és reménykedve, hogy nem remeg a hangom.
- Valahol olvastam egy ilyen teóriát. - Mosolyog rám. - Érdekesnek találom az elgondolást. Izgalmas elképzelni, hogy melyik bűnt tudnánk legjobban megszemélyesíteni, nem?
- Hát, ha így gondolja. - Próbálok mosolyogni.
- Én például valószínűleg a bujaság lennék. Szeretem halmozni az élvezeteket. - Erre akaratlanul is fintorognom kell. Közel sincs ez a dinka Rafaelhez! - Magácska melyik lenne?
- Lustaság! - Bukik ki belőlem, úgy hogy nem is gondolkodom.
- Szóval lustaság! Köszönöm a hasznos információkat! - Szólal meg egy géphang amikor az előttem álló férfi kilép a múzeum ajtaján. Ijedtemben először lefagyok, majd a telefonomért rohanok és azonnal tárcsázok!
- Ira! Baj van! Azt hiszem...
- Dolgom van! - Ordít a telefonba a nő. - Az se érdekel, ha éppen most nyírták ki Infernot! - Ezzel a nő lecsapja a telefont. Be se tudom fejezni a mondatom. Remegő kezekkel állok és bámulom a mobilt. Kikotyogtam. Én, kikotyogtam a legnagyobb titkunk. Megástam a saját síromat.
- Inferno meg fog ölni!
------------------------------------------------------ Köszönöm az olvasást, remélem izgalmas volt a fejezet 😃
