A Véletlen Végítélet című könyv negyedik része. A történet önmagában is olvasható és élvezhető.
A főszereplőnk ezúttal Azazel, akit a bűnök beneveznek a Britt Sütimester nevű versenybe, de természetesen egy olyan verseny, ahol a bűnök és a két bukot...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Jim POV
Minden akkor kezdődött. Hangokat hallottam. Aztán kinyitottam a szemem és minden eszembe jutott. Hogy hányszor is szenvedtem Sherlock Holmes miatt és hányszor haltam meg miatta. Már csak azt nem értettem, hogy miért nem hagytam már rég a fenébe azt a férfit és foglalkoztam valami értelmesebb dologgal? Bár be kell vallanom, hogy kinézeteim közül ez a jelenlegi tetszik a legjobban.
Nem nagyon értettem, hogy mi történik velem, eddig minden olyan ésszerű volt, akkor viszont eltűnt belőlem az a kényszer, amit arra éreztem, hogy Sherlock nyakában járjak. Furcsa volt ez a szabadság érzet. Talán ez annak az oka, hogy percekig nem is kezdtem el körülnézni, csak bámultam a fehér plafont.
- Szerintem nem sikerült! - Hallottam meg egy férfi hangot, amire felé fordítottam a fejem. Nagyokat pislogtam, ahogy végigmértem az asztal mellett állókat. Egy vénember, meg egy angyalnak öltözött huszonéves.
- Mi nem sikerült? - Kérdeztem, ahogy felültem és nyújtózkodni kezdtem. Olyan volt, mintha egy nagy álomból keltem volna, mindenem el volt gémberedve.
- Mondtam, hogy sikerült! Feleslegesen kételkedtél bennem Gabriel! - Szólalt meg diadalmasan az idős úr.
- Nekem is elmagyaráznád, hogy miről van szó, vénember? - Kérdeztem felállva, mire az említett személy tágra nyílt szemekkel lépett elém.
- Van még egy testvérünk? Áh, az lehetetlen! Mondd csak, mi a neved? - Mondta, miközben megrázta a fejét. Ez volt az a pont, ahol eldöntöttem, hogy a velem szemben álló személy valószínűleg egy elmegyógyintézetből szökött meg.
- Jim Moriarty! - Válaszoltam nemes egyszerűséggel. A vénember pedig bólogatni kezd.
- A segítségedet szeretném kérni! - Mondta végül, reménykedve nézve rám.
- Miről lenne szó? - Kérdeztem, mire intett a másik férfinak, hogy elmehet, ő pedig elfordult tőle a szoba falához állított szekrényhez lépve. Tekintetem ekkor akadt meg az asztalon fekvő könyvön. "Hogyan idézzünk meg más világokból embereket? Tippek és útmutatók kezdőknek" Mivel érdekesnek találtam, így azonnal felkaptam és a zakómba rejtettem. Legnagyobb meglepetésemre a vénember nem vette észre.
- Van itt egy verseny, amit mindenképpen meg kellene nyernie az egyik emberemnek. Azt szeretném, ha ezt elintéznéd. - Adott a kezembe egy nagy adag papírt. - Ezek a szükséges információk a versenyről.
- Szabad kezet kapok? - Kérdeztem kíváncsian, mire ő csak biccentett. Így keveredtem bele ebbe az egész ügybe.
A vénemberről egy órás beszélgetés alatt kiderült, hogy Elohimnak hívják és hogy ő az isten ebben a világban. Mivel pedig akart egy új hűtőt ezért meg kellett bundáztatnia a versenyt. Erre pedig profit akart alkalmazni és ekkor jutottam eszébe én. Azt is megtudtam, hogy melyik angyalát akarta versenybe küldeni és hogy neki milyen képességei vannak sütés terén.
Így minden szükséges információ birtokában izgatottan hagytam el a mennyeket. Ami kicsit furcsa volt, sose hittem volna, hogy látni fogom a mennyet. Valahogy mindig azt hittem a pokolra kerülök.
A földön nem volt nehéz berendezkednem. Főleg, hogy ez a világ szinte semmiben sem különbözik attól, ami az utolsó forgatókönyvemben benne volt, attól a világtól, ahonnan én jöttem. Pillanatok alatt találtam magamnak házat és hihetetlen gyorsasággal kezdtem neki a feladatnak.
Nem volt nagy dolog lenyúlni a jelentkezők listáját és átnézni se volt nehéz. Mindenkit alaposan ellenőriztem és csak olyanokat hagytam bent, akik biztosan gyengébbek voltak Ramielnél. Éppen az utolsó résztvevőt választottam ki, amikor is rájöttem, hogy szorít az idő. Így végignéztem a neveket. Samuel Black, David Dark és Azazel Wingard.
- Ez érdekesnek hangzik! Akkor téged hagylak utoljára. Majd a verseny közben leellenőrizlek Azazel Wingard! - Toltam a bejutottak kupacába az utolsó résztvevőt is, majd visszacsempésztem a papírokat. A dolgok innentől a maguk medrében folytak. Egészen addig, amíg az első forgatási napon meg nem néztük a bemutatkozó videókat.
Mások biztosan nem vették észre, hiszen csak egy pillanat volt az egész, de számomra akkor is érdekes volt. Azazel Wingard videóján az egyik jelenetnél a háta mögött a szoba sarkában álló tükörben Anglia legnagyobb divattervezője látszott. Azonnal elgondolkodtam, hogy vajon mit is kereshet egy bébiszitter egy ilyen helyen.
Ez volt az a pont, ahol kifejezetten elkezdett érdekelni a sztár cukrászunk. Úgy döntöttem tehát, hogy az első igazi versenyhetemen kicsit utána nézek ennek az Azazelnek. Viszont meglepetten kellett tapasztalnom, hogy a férfi körülbelül annyira létezik ebben a világban, mint én. Ami meg kell hagyni nem sok. A verseny előtt konkrétan sehol se találtam róla információt.
Mivel kifogytam az ötletekből úgy döntöttem, hogy megpróbálom más szemszögből megközelíteni a dolgokat és inkább azokra a furcsa figurákra koncentrálok, akik folyton Azazel mellett vannak a forgatáson. Ugyanis ott volt köztük a divattervező is. Amikor pedig rájöttem, hogy hármunkon kívül senki sem látja őket, már biztosan tudtam, hogy jó irányba akartam elindulni.
Az első hét után tehát úgy döntöttem, hogy csináltatok magamnak egy kollekciónyi ruhát. Végül is úgy voltam vele, hogy ki kell nézni valahogy, amíg itt vagyok. Így meglátogattam a Frewen divattervező irodát és elbeszélgettem a dolgozókkal. Akiktől érdekes információkhoz jutottam. Igaz akkor még nem tudtam hova tenni őket, de mindent elraktároztam. Később lett is hasznuk.
Természetesen a hölgyek lelkére kötöttem, hogy ne csacsogják el a főnöküknek, hogy ki a megrendelője, mondván, hogy meglepetésnek szánom. Ezzel elértem, hogy önként és dalolva segítsenek nekem. Ekkor kezdtem el felfogni, hogy szerencsémre az összes hasznos kommunikációs és logikai képességem megmaradt, amivel valaha felruháztak. Ez pedig kifejezetten feldobta a napjaim.
------------------------------------------------------ Köszönöm az olvasást, remélem tetszett 😃 Ezzel a fejezettel Jim elkezdte a meséjét, de tudjátok milyen egy mesteri elme. Szeret titokzatos lenni, úgyhogy ne lepődjetek meg, ha homályosan fogalmaz 😃
