1.
Egy kőből készült színpad előtt álltam pár lánnyal és fiúval, egyszer csak üzenetem érkezett, egyik barátnőm volt az:
-Szia,olyan jó ez a zene, hallgasd meg!💗
Egy link volt az üzenet alatt,én megnyitottam,és elfeketedett a képernyőm, ekkor több fiatal telefonjával is ugyanez történt,később már mindenki telefonja fekete képernyővel állt gazdája kezében.
Hirtelen csipogás hallatszott a színpad alól és kinyílt egy kőajtó és kijött belőle öt robot.
-A vírus elkapta telefonjaitokat és így elpusztíthatunk benneteket, nincs miről segítséget hívjatok, mi küldtük a sötét vírus üzenetét barátotok képében, VÉGETEK VAN!
Mindenki ész nélkül szaladni kezdett, én is de a lépéseim túl lassúak voltak, nehéz volt a lábam, éreztem, hogy el fognak kapni.Ám egyszer csak egy kar berántott a föld alá.Egy idősebb ember volt, hosszú fehér szakállal, levitt egy kőalagút mélyébe és ott meghúzott egy kart, egy kellemes kis szoba volt ott, bementünk.
-Ezek a robotok nem ismerik ezt a helyet, itt nem bukkannak rád!-mondta az ősz ember és adott egy csésze teát.-Hosszú idők óta itt élek a robotok otthona mellett, már kisfiú korom óta.Néha kimegyek és összeszedek pár zöldséget és abból kihúzom egy hónapig.
-Azta és nem tetszik félni?-mintha ezt kérdeztem volna.
-Nincs mitől gyermekem!
-Jaj ottmaradt a többi gyerek!-ijedeztem-Nem lehetne őket is behozni ide?
A bácsi felment és behúzta a többieket is.Ám az egyik fiú nagyot sikoltott és lehet, hogy a robotok meghalloták,egy darabig füleltek, de senki sem jött, gyorsan behozta őket is a kis szobába és köveket rakott a bejárat elé,hogy ha véletlenül a robotok meghallották volna a fiú kiáltását ne vegyék észre a kart.
Bent mindenki kifulladva beszélgetett, de különös módon én, az öreg és még egy lány az asztal alatt elbújva ültünk csendben...kiderült miért.
Egyszer csak különös zajokat hallottunk,jöttek a robotok,betörték az ajtót és akik nem voltak elbújva elvitték.Egyedül mi hárman maradtunk ott,bmegvártuk amíg a robotok elmennek, mivel nem tudtuk volna már kiszabadítani a többieket és gyorsan kimentünk onnan.
Egy nagy törzshöz értünk akik a víz alatt egy tóban a tenger mellett rajzoltak nagy állatokat a homokba, amik miután kész lettek felszáltak a víz felszínére.Volt ott egy kövér főnök, aki egy bikát fogott egy kötéllel és fürdette a tóban,amikor észrevett minket,rögtön hívott hozzájuk a szertartásra.Mi illedelmesen odamentünk és végig ültük a ,,bikafürdetést".Ez után adott nekünk egy kis hajót és mi azzal elindultunk a tengeren.
Először szép csendben, gyöngéden mentünk előre, de hamar vihar lett.Nagyon vadul hullámzott a tenger óriási hullámokon lovagoltunk a kis csónakkal.Egy darabig még bírtuk és kikerültük a hullámokat, ám egyszer csak egy óriási csapott át a fejünk felett és összetörte a csónakot.
Mi a vízbe süllyedtünk,bár mind a hárman tudtunk levegőt venni a víz alatt nagyon féltünk a nagy hullámoktól ezért egyre mélyebbre mentünk.Kezdett sötétebb lenni,mire már a fenekére értünk egyszerre valami nagy fényes úszott el előttünk, egy óriási világító polip volt az, aki éppen egy másik nála kisebb szintén világító polipot evett!!!
Nagyon féltem és ezért inkább felfele úsztam, egyszer csak rengeteg orka (kardszárnyú delfin) úszott el előttem, nagyon félek ezektől az állatoktól, MÁR TUDTAM,HOGY ÁLMODOK, nagyon felakartam ébredni,ezért próbából egy orkának úsztam,de nem sikerült felébrednem ezért felúsztam a hullámzó tenger felszínére és hopp már az ágyamban is voltam.
Huh...nehéz álom volt🗿⛵🌊
