A felszín alatt

#1 A háttér

2002. Február 25.én születtünk, én és az ikertesóm, Hunor. Egy elzárt világba csöppentünk, ahol a jólét a boldogság és a többi normál élet feltétel nincs meg. Itt csak a kiképzés és a katonás nevelés van a központban. A rendszer kitalálása szükséges volt, ugyanis 27 évvel
ezelőtt, a tökéletesen biztosnak hitt országunkat, földig rombolták.
Ekkor a kormány úgy döntött, saját hadsereggel áll elő, ami nagy létszámmal rendelkezik azóta is.
A besorolás, a fiúk 16. születésnapján történik meg. Köztudott mi folyik a táborokban. A szülők szerint jót tesz a gyerekkel...De csak mert elvakították őket az igéreteikkel. Igazából nincs menekvése senkinek, akik próbálkoznak szökéssel, azok megfizetnek érte.... főleg ha sikertelen a kísérlet.
Nos, mi holnap leszünk 16 évesek.
Mentálisan már felkészült az egész család arra, hogy közeleg a búcsú.
Szüleink jobbnak vélik, ha megyünk,
mivel önállóságot kell gyakorolnunk.
Ha egyszer kikerülünk onnan, már készek leszünk az önálló életre...gondolják.
A program igazaból "csak" 9 évnyi katonaságot foglal magába.
Ez nem sok idő, már amennyiben nyugalmi időszak elé nézünk.
Van még két lány testvérünk, akik tisztába vannak azzal, hogy itt nem önállóságot fogunk tanulni, hanem sokkal inkább kegyetlenséget, a fájdalomküszöb határának feszegetésén kívül.
Ebben az országban, a gyerekek teljes felügyeletlenség mellett nőnek fel...általában.
Mi is így éltünk. Szüleink kiengedtek minket az udvarra játszani, és azt csinálhattunk amit akartunk...már amennyiben nem tudtak róla.
Az idő nagy részét lepke vadászattal és fára mászással töltöttük.
Már 10 éves korunk óta tudunk a katonaságról, felvilágosítást kaptunk 4.osztályban, mit és hogyan kell elképzelni. Mi már akkor tudtuk, hogy nem leszünk a részesei ennek az egésznek. Megszületett a fejünkben a menekülési útvonal tervrajza.
A tervet vázoltuk egy lapra és ezentúl, kihasználtuk a felügyelet nélküli éveinket. A terv alapjainak sikeres megvalósítása 4 évbe telt. De mi a terv?.....