Több, mint rajztanár

Vissza a suliba

Évnyitó. Hogy mennyire hülyeségnek tartom az egészet! Kint szobrozni, míg mindenki elmond egy unalmas szöveget, és addig fegyelmezetten figyeljünk! Miközben legszívesebben még aludtam volna...
Jelenleg az igazgató papol. Miközben az összeesés szélén álltam, megérzem, hogy valamit dobtak a hajamba. Undorodva kiszedtem: egy apró fecni volt. Széthajtottam és egy üzenetre lettem figyelmes.

"Theresa! Nincs kedved eljönni velem valahova?"

Hátrafordultam, majd megláttam a kapálózó Connyt, a levakarhatatlan osztálytársamat, aki tavaly óta oda van értem. Nem vagyok isten, sem semmilyen csodalény, de úgy ugrál körülöttem, mintha az lennék. Szemforgatva visszafordultam, majd az igazgatót bámultam, mintha nagyon érdekes lenne. Ekkor megszólalt az év eleji csengő. Végre! Mindenki a termek felé indult, így alig lehetett haladni. Utlosóként jutottam a terembe, majd leültem az első padba, pedig gyűlölök elöl ülni. Bejött a tanárunk. Egy magas, kopaszodó férfi, aki senkinek sem szimpatikus. Főleg nekem nem. A tanárnak sem vagyok szimpatikus lázadó kinézetem miatt. Vérvörös, hosszú haj, bandás póló, nyakláncok, karkötők, amik mind feketék. De lehet, hogy most azért rágott be, mert nem ünneplőben jelentem meg. Mikor meglátott elöl, elborzadt.
-Mark! Cserélj helyet Theresaval!
Kissé boldogan pattantam fel, és húztam el a legutolsó padba. Hiányoztál padom!-Idén is kiosztom az órarendeket és a tankönyveket-levette az asztaláról az órarendeket és körbejárt a termeben. Az enyémet adta oda utlojára, mintha fertőznék. Megnéztem, majd elakadt a lélegzetem: minden nap lesz rajzórám!! Ezután a tankönyveket osztotta ki. Az enyém tetején volt valami. Levettem és egy óvodás színezőkönyv volt az. Az osztály hangosan röhögni kezdett.-Gondoltam meglepem ezzel a kis ajándékkal. Ideje lenne megtanulni színezni!-a tanár beszólását még nagyobb röhögés kísérte. Belenéztem az ofő méregzöld szemébe. Ő volt a gyűlölt rajztanárom.
-Köszönöm a kedves gesztust tanár úr! Jó tudni, hogy gondol rám!-vigyorogtam, de inkább vicsorgásnak tűnt. A tanár szörnyülködve fordult el, majd elmondta, hogy rajzból mire lesz szükség. Persze nem figyeltem idén sem, inkább a padomra folytattam a vésést körzővel. Nagy rock fan vagyok. A Rammsteinnek véstem a logóját a padba.
-Ön is tudja, hogy mire lesz szüksége Theresa?-gúnyolódott a tanár.
-Papír, színesceruza-vágtam rá kapásból.
-Akkor nem. Ha ez már tanítási nap lenne, egyessel kezdte volna.
Vállat vontam, majd folytattam a vésést. A tanár nem kérdezett többet. Negyed órával később megszólalt a csengő. Elsőként rohantam ki a teremből. Vár a szabadság! Mehetek haza! Ezaz! Nem foglalkoztam senkivel és semmivel. Annyira boldog voltam, hogy ma már nem kell elviselnem azt a tuskó tanárt. Ekkor valaki elkapta a vállam. Conny volt az.
-Akkor?-kérdezte.
-Mit akkor?-ráncoltam a szemöldököm.
-Eljössz velem valahova?-döbbent fejjel néztem rá.-Ez semmi randi, vagy ilyesmi! De tuti, hogy örülni fogsz neki!
-Jó, legyen-adtam be a derekam. Elindultunk, és csak három utcán kellett befordulni, és ekkor észrevettem életem legszebb dolgát: egy rockboltot!! Odarohantam, majd rátapadtam az üvegre. Mennyi póló és cucc!! A nyitvatartása szerint minden nap nyitva lesz 7:00-18:00-ig! És holnap lesz az első napja!! Mindig be tudok jönni két órára!! Nem tudtam elszakadni a látványtól. Conny odajött mellém én pedig a boldogságtól fűtötten megöleltem. Utána visszafordultam, hogy a holmikat lessem.
-Gondoltam, hogy tetszeni fog, de hogy ennyire!-nevetett.-Amúgy itt van a lista, hogy mi kell rajzra.
-Az nem érdekel-fordultam Conny felé.-Akkor leírtam volna.
-Chale Bee tanár úr adhat holnaptól egyest! Inkább tedd ezt el!
-Jól van, stréberkém!-forgattam a szemem. Majd meg is bántam, mert Conny mindig rendes volt velem.-Akarsz a barátom lenni?-kérdeztem hirtelen. Úgysincs egyetlen barátom sem. Így is gyűlölök iskolába járni, de ha lenne egy barátom, jobb lenne. És a fiúkkal úgyis jobban kijövök, mert a lányok undorodnak a stílusomtól.
-Barát? Úgy, hogy haver?
-Aha. Rendes gyerek vagy.
-Rendben-nyújtotta a kezét. Kezet ráztunk, és így lett meg az első barátom a Sweet Colors gimiben. (Amúgy a nevétől is undorodom az iskolának.)

Hazaérvén anya letámadott a listával kapcsolatban. Kelletlenül odaadtam neki, majd felmentem a szobámba. Zenéket hallgattam, próbáltam alakzatokat rajzolni, mert anyáék köteleztek a mindennapos rajzolásra. Pfuj, hülye rajz! Nem is értem, hogy miért ilyen iskolába vettek fel! Nem hiszem, hogy máshol nem lett volna egy üres hely az iskolapadban! De most már sopánkodhatok, nem tehetek semmit ez ellen. Vonalzó nélkül megrajzoltam két ferde háromszöget és öt négyszöget, majd levittem a konyhába elemzésre. Apa a szemöldökét ráncolta, anya a fejét rázta.
-Nem változott semmit. Rajzolj itt is egyet Theresa!
Leültem az asztalhoz, majd a szüleim előtt lerajzoltam egy négyzetet és egy háromszöget. Nem javult semmit.
-A ceruzatartásával nincs gond?-kérdezte apa anyától.
-Jó éjt!-mondtam gyorsan, mielőtt boncolgatni kezdtük volna a témát. Nehogy már a kezemet kelljen fogni, mert nem tudok rajzolni! Megfürödtem, majd elővettem a Jane Eyre-t és olvastam. (A rockerek is olvashatnak!) Este tízkor nem bírtam tovább, és elaludtam.