Wolfblood: The beginning

3. fejezet vége - Belső hangok

   Net neki esett a falnak, majd a földön kötött ki, mindezt egy elhaló, fájdalmas nyögés kíséretében. Megpróbált felállni, de fájdalmai ismét a földre taszították és úgy tűnt, hogy a gyakorlás és a leckék még nem értek véget. Még több fájdalom lesz. Net erőt vett magán és ismét megpróbált felállni, mielőtt ismét támadásba lendül a tanár. Minden akarat erejére szüksége volt, de sikerült neki. Kitért a következő támadás elől és ő is megpróbálkozott közben egy rúgással és most először célt is ért. Mindol repült vagy tíz métert, de mint aki csak le ugrott volna valahonnan, talpra esett és kiegyenesedett. Olyan volt, mintha Net éppen hogy csak megbökte volna, pedig minden erejét beleadta a támadásba. Ugyan csalódott volt, hogy az a sok évnyi sport meg se látszik, mikor a professzorral harcol, de a versenyszellem és az akaraterő nem hagyta, hogy totális vereséget szenvedjen. Úgy döntött nem várja meg míg ellenfele ismét támadásba lendül, majd ő megteszi. Az energiáit a lábaiba összpontosította, és futni kezdett. Valami mintha felszabadult volna benne és hihetetlenül gyorsnak érezte magát. Talán még repült is. Sose érzett ilyet az előtt. Mennyei érzés volt, ahogy a lábai minden gond nélkül viszik és még a tér is megszűnik létezni. A szoba kör formát vett föl és a színek összemosódtak. Net jobb lábbal támadott. Úgy rúgott a professzor felé, akár csak a focilabda felé. Mindol alig tudott kitérni előle. A fiú nem hagyta annyiban. Folytatta. Olyan gyors rúgás és ütés sorozatot adott le, hogy nem lehetett mind elől kitérni vagy hárítani. Minden harmadik csapás betalált. Az érzés elhatalmasodott benne, és mint aki egy ismeretlen erőt kapott volna, egyre gyorsabb és fáradhatatlanabb lett. Az ökle és a lába magától mozogtak. Megfigyelte, hogy kettejük sebessége rohamos iramban változik. Nem csak ő lesz gyorsabb, de ellenfele is lassul.

Mindol megtántorodott. Net kapott az alkalmon és karmaival végig hasította a tanár mellkasát. Micsoda erő, sebesség. Egyszerűen hatalmasnak és verhetetlennek érezte magát. A tanár semmi fájdalmat nem mutatott, de gyorsan vette a levegőt. Elfáradt. Izmos mellkasa és hasa, amit most vörös csíkok és cafatokban lógó póló tarkított, hullámzott.

Net vér szagot érzett. Vonzotta az illat. Olyan mámorítónak és csábítónak találta, hogy kezdte érezni, ahogy elméjét elborítja a vágy. A vacsora ellenére is, amit úgy egy órája fogyasztott el, valahogy éhesnek érezte magát. Hirtelen ő is szapora lélegzeteket vett, ahogy elhomályosult minden.

Mi ez az érzés?

-Net. Ellen kell állnod. -nyögte Mindol és barna szemei aggodalomról árulkodtak. Maru és Masamune támadó állást vettek föl és Kira sem tudta tovább ülve nézni, hogy mi történik. -Ezt nem szabad! Mi nem akarjuk az emberek vérét ontani. Jól figyelj! Mi nem ölünk. Net! Hallod?

De a fiú vágyakozva nézte a vérző sebet. Mintha nem is hallotta volna, mit mond a prof. Egyre vészt jóslóban közeledett felé.

-„Net!" –hallatszott egy hang a fejében. Halk volt, de olyan parancsoló, hogy Net megállt és minden figyelmét a hangra összpontosította. -„Te nem ezt akarod. Te megakarod védeni a szeretteidet. Hát tedd is ezt! Vagy vissza akarod hozni a múltat?"

-Nem! –üvöltötte fájdalmasan.

-„Akkor most miért csinálod ezt? Tudod jól mi történt akkor. Nem futhatsz el előle folyton. Nézz szembe vele!" –a hang mély és megnyugtató volt, de az amit mondott teljesen felzaklatta a fiút.

-Nem akarom. Nem lehet. Én nem... -rázta a fejét.

-„Beszari vagy. Nem vagy méltó a Farkasvérre. Nem az tesz minket bátorrá, hogy nagy a szánk, hanem az, ha szembe nézünk a félelmünkkel."

-Ugyan! Ne foglalkozz vele! –mondta egy másik belső hang. Neki is mély, viszont érdes volt a beszéde, de az övé valahogy olyan kegyetlenül gúnyos volt. Olyan gonosznak tűnt Net számára. –Úgy ahogy van hülyéket beszél. Hallgass rám! Sokkal tapasztaltabb vagyok. Ezek az emberek azért vannak itt, hogy kihasználják az erődet a saját céljukra. Öld meg őket! Kinek kellenek. Szemetek. Ráadásul igen finom ízük van.

-„Tévedsz, ha azt hiszed, hogy Net megölné a saját fajtáját. Ő okosabb. Az elődei is a te hülyeségedbe buktak bele. Te is az eszedbe véshetnéd már ezt. Megfogják ölni, ha rád hallgat. Mit nyersz azzal?"

-Ti meg miről beszélgettek? Nem értem. –mondta Net. 

  A két belső hang pedig, teljesen figyelmen kívül hagyta őt. Valószínűleg szimplán csak azért, mert annyira el voltak foglalva egymással, hogy őt már észre se vették.

-De olyan jókat mulattunk! Szerinted mi másért mentek bele, ha nem a szórakozásért? Azért, mert ők maguk is élvezték.

-„Te olyan hülye vagy, hogy a disznó is több IQ-val rendelkezik, mint te."

-Te most sértegetsz?

-„Nem. Minden erőmmel azon vagyok, hogy vállon veregesselek."

-Elég legyen! –üvöltött Net. Ekkor hirtelen éles fájdalom nyílalt a fejébe. A fiú összekuporodott tőle. Úgy érezte, hogy majd széthasad a feje. A fájdalom egyre erősebb lett és irtózatos üvöltésként tört fel belőle. Valami erőt szakíthatott fel magából, mert az üvöltés akarata ellenére farkas vonítássá alakult. A hangtól a föld és a falak is beleremegtek és úgy tűnt összedől a ház.

A fájdalom egyre csak jött. Mintha valami kamrából kifogyhatatlan tartalékokként lettek volna elraktározva, hogy kínozzák. Net a fejét fogva kuporgott és nem tudta abba hagyni a vonítást.

Kira jött oda hozzá először, hogy segítsen rajta, de rá kellett jönni, hogy tehetetlen. Mindol rátette a kezét a lány vállára, hogy ezzel jelezze, menjen arrébb. Kira így is tett. A tanár a fiú fölé hajolt és finoman két kezébe fogta a fejét. Miután elérte, hogy Net arca az ő arca felé nézzen, a kezét elemelte, majd csak az ujjaival érintette meg a halántékánál. Mindol minden erejét összekészítette, az ujjaiba összpontosította, amiket így át tudott vezetni a szenvedőbe.

Net nem értette mit csinál pontosan, de azt igen, hogy az eredményes. A fájdalom kezdett gyengülni. Szép fokozatosan tűnt el a kínzó érzés és a vonítás is rég abba maradt. Net lenyugodott, és fáradtan esett össze egyenesen a professzor ölébe. Elájult.