Az áruló (Szünetel)

A terv

Kellett egy terv, egy igazán jó terv. Mind folyamatosan azon törtük a fejünket, hogy hogyan is tudnánk bejutni a Minisztériumba feltűnés nélkül. Velem nem lett volna gond, hiszen az álcám tökéletes és nem ismernének fel, viszont mikor felvetettem az ötletemet Hermione heves tiltakozásába ütköztem.

-Kizárt, hogy egyedül menj oda. Nem engedem. Mégis hogy juthat ilyen az eszedbe. -fakadt ki, amit be kell hogy valljam tetszett.

-De.....

-Igaza van Hermionenak Draco. -vágott a szavamba Harry. -Egyedül nem mehetsz. Túl veszélyes lenne.

A szemeimet forgatva pattantam fel és kezdtem idegesen köröket róni a szoba közepén. Így végig gondolva tervemet tényleg nem lenne tanácsos egyedül oda mennem. De akkor mégis, hogyan jussunk be?

-Rémszem most hatalmasat csalódott volna bennem. -pattant fel hirtelen Hermione és tűnt el a szemünk elől.

-Mi? Miről beszél? -értetlenkedett Ron, viszont kivételesen egyet értettem vele.

-Hogy erre miért nem gondoltam hamarabb. -lépett be a helyiségbe Hermione miközben a feneketlen táskájában turkált. -Ahjjjjj. -elégelte meg a turkálást. -Invito főzet. -mondta és egy másodperccel később már egy üvegcsét tartott a kezében. -Ezzel jutunk be. -mutatta fel az üveget.

-Remek, de mégis mi ez? -kérdezte Harry.

-Százfűlé főzet. -világosodtam meg.

-Pontosan. -bólintott Hermione. -Most már csak keresnünk kell három Minisztériumban dolgozót és a helyükre léphetünk.

-Hermoine. Te. Egy. Zseni. Vagy. -léptem mellé és derekánál fogva húztam közelebb, hogy egy puszit nyomjak arcára.

-Nem is vagyok zseni. -mondta elpirulva reakciómtól.

-Na jó, ne előttünk éljétek a szerelmi életeteket. -motyogta Ron.

-Ron! -szólt rá legjobb barátjára Harry.

"2 nap múlva"

Az éjszaka közepén felébredtem és Merlin kedvéért se tudtam volna vissza aludni. Próbáltam újra az álmok mezejére lépni viszont nem jártam sikerrel így megunva a forgolódást kimásztam az ágyamból és leosontam a konyhába. Gondoltam egy pohár langyos tej majd segít. Hermione szerint az jó álmatlanságra. Gondolataimba merülve nyitogattam ki a szekrényeket egy pohár után kutatva.

-Te sem tudsz aludni? -törte meg a csendet és szakított ki gondolataim közül egy lágyan csilingelő hang.

-Basszus.... -ugrottam meg kicsit ijedtembe. -Hermione, megijesztettél. -fordultam meg.

-Bocsánat. -mosolyodott el majd felállt az asztaltól és a segítségemre sietett. -Tessék. -adta kezembe a tejjel megtöltött poharat.

-Köszönöm.

-Jól áll neked a borosta. -utalt a már jó pár napos arcszőrzetemre, amit csakis azért hagytam megnőni, hogy idősebbnek tűnjek majd a Minisztériumban. -Férfiasabb vagy így. -simította kezét arcomra.

-Én mindenhogy férfias vagyok. -bukott ki belőlem az öntelt Draco Malfoy.

Hermione nem válaszolt csak szemeit forgatva indult volna vissza az asztalhoz saját innivalójáért, de szokásomhoz híven visszarántottam magamhoz. Derekát ölelve néztem gyönyörű szemeibe amint tekintetét rám emelte. Soha életemben nem éreztem még ekkora nyugalmat, mint mikor íriszeibe nézek. Szemei csillogtak a beszűrődő holdfénytől még szebbé téve amúgy is varázslatos tekintetét. Lassan közelíteni kezdtem hozzá majd miután kezeit nyakam köré fonta már kétségeim sem voltak, hogy szabad utat kapva ajkait ismét megízlelhetem. Lassú táncba hívtam mézédes ajkait viszont csókcsatánk egy idő után egyre hevesebb és hevesebb lett, de nem tudtam és nem is akartam leállni. A régi Draco kapott volna egy ilyen alkalmon, de már nem vagyok ilyen így magamra erőltettem némi önuralmat és elszakadtam Hermionetól.

-Ezt abba kell hagynunk....különben..... -motyogtam.

-Különben mi? -kérdezett vissza szemeimet fürkészve.

-Különben nem bírok majd leállni és.......tudod. -túrtam hajamba zavaromban.

-Ki mondta, hogy bírnod kell magaddal. -harapta be alsó ajkát majd közelebb lépve hozzám bal kezét meredező férfiasságomra simította.

-Nem hi....hiszem, ho...hogy ez jó ötlet. -mondtam szakadozva a jóleső érzéstől. -Kérlek, nem akarom elrontani. -kaptam kezéhez. -Ahhoz túlságosan is fontos vagy nekem. -mondtam végig a szemeibe nézve.

-Mindig meglepsz valamivel. -mosolyodott el majd egy puszit nyomva az arcomra magamra hagyott.

Percekig álltam még ott magamban az eseményeken merengve. Nem hiszem el, hogy felkínálta magát nekem és én visszautasítottam. És egyáltalán mikor lett Hermione ilyen bátor? Ezt az oldalát még nem ismerem, de azt hiszem idővel meg fogom. Nem akarom elsietni vele a dolgokat. Eldöntöttem, hogy lassan fogok haladni, és ha sikerrel járok, elnyerhetem a szerelmét. Most már kétség sem fér hozzá, hogy én Draco Malfoy beleszerettem Hermione Grangerbe. Gondolataimba merülve mentem vissza a szobámba és nyomott el végre az álom. Reggel nyúzottam ébredtem hála az éjszakai ébredésemnek, de mikor eszembe jutott, hogy mit is csinálunk ma egyből észhez tértem.

Minden készen állt. Az elmúlt két napban Harry a terv hátra lévő részét csiszolgatta, míg én Ronval az áldozatainkat figyeltük. Ez a két nap elég volt arra, hogy megfigyeljük, mikor indulnak el otthonaikból és mikor érnek a mugli világ és a varázsvilág átjáróhoz. Hála Ron és az én jártasságunknak tudtuk merre találjuk az átjárókat így az egyik közelében letáborozva figyeltük áldozatainkat. Nem átlag dolgozókat kerestünk, magasabb beosztásban lévőket kellett találnunk, hogy minél közelebb kerülhessünk Umbridgehez. A korai reggeli után egyből indultunk is tervünk megvalósítására. Ron és Hermione a terepet biztosította, figyeltek nehogy lebukjunk, míg én és Harry elkábítottuk áldozatainkat és bevittük az egyik ház szemét tároló részére.

-Eszméletlen büdös van itt. -fintorogtam.

-Draco, befejeznéd a nyafogást? -morgott rám Harry.

-Inkább haladjunk, ne veszekedjetek, mert itt tényleg büdös van. -javasolta Ron mire Hermione Ront és engem is tarkón csapott.

-Áuuuucs. -mondtuk egyszerre.

-Térjetek már észhez. -mondta kicsit megemelve hangját.

-Bocsi. -motyogtuk.

-Jól van. -forgatta meg szemeit majd a három elkábított varázslóhoz lépve kitépte egy-egy hajszálukat és a főzetbe dobta. -Nos, akkor tudjátok a tervet. Ne beszéljetek senkivel se, csak ha nagyon muszáj....és legyetek nyugodtak....csináljátok, amit a többiek....úgy ha szerencsénk van, bejutunk. Ha bejutottunk....

-Jön a neheze. -vágott a szavába Harry.

-Pontosan. -vágta rá határozottan Hermione.

-Ugye tudjátok, hogy őrültség, amit csinálunk. -motyogtam.

-Igen jól mondod. -bólintott Harry.

-A világ őrült. -mondta komolyan Ron. -Gyerünk, szerezzük meg a horcruxot. -mondta majd lehúzta a főzetet.

-Agggrrrrhhhh. Ennek még mindig pocsék íze van. -mondta Ron.

Pár perc múlva már két Mafalda Hopkirk, Reginald Cattermole és Albert Runcorn volt a helyiségben.

-Hogy nézünk ki? -kérdezte Hermione miután felvették másai ruháját.

-Ne haragudj meg, de szörnyen. -mondtam kis fintorral.

-Kössz. -morogta az amúgy gyönyörű lány.

Sziasztok Babáim!💜

Sajnálom, hogy ennyit kellett várnotok a kövi részre.😞 Kicsit rövid lett és nem is olyan tartalmas, de a kövi rész azt hiszem kárpótolni fog titeket. Megpróbálok sietni vele, a vázlat már meg van, de nem ígérek semmit se mert nem tudnám tartani.

Remélem tetszett és itt maradtok velem.😉

Pussz. Edi😘