Fanfiction-fordítás: Feltámadás - A befejezés (Resurrection - The End)

8. fejezet

A fordítás az író, Cordys-Vision engedélyével történik!

Az eredeti történetet itt találjátok: https://www.fanfiction.net/s/10454119/8/Resurrection-The-End

Marcus

Én, Marcus Eaton, kezdem megkérdőjelezni a tervemet.

Úgy érzem, mintha a pokol tüze szabadult volna el bennem, és a saját testem támadta meg magát.

Az áruló.

Ez már tényleg sok.

Már három hete.

Nem gondoltam, hogy hosszabb lesz három napnál.

Biztos, hogy legalább ezer fokos lázam van, és hihetetlenül alultáplált vagyok. A terv nem az volt, hogy ténylegesen meghalok, de kezdem azt gondolni, hogy nem lesz más választásom.

Akár így, akár úgy, nem leszek ebben a szobában sokáig, bár nem akarok meghalni, ha egy mód van rá.

Behunyom a szemem, remélve, hogy el tudok aludni, ami ma húszpercenként megtörténik, amikor hallom, hogy a kulcs csörög a zárban, és az ajtó kinyílik.

Hirtelen rájövök, hogy nem kell tovább aggódnom.

Itt van.

Tudtam, hogy itt lesz.

Az ajkam mosolyra húzódik.

- Te vagy az, fiam?

Nincs válasz.

Tobias belép a szobába, és úgy néz ki, mint aki nem aludt az utóbbi napokban.

Egy darab papír van a kezében, de a keze túlságosan remeg ahhoz, hogy el tudjam olvasni.

- Itt a szabadulópapírod. – Egy fehér papírlapot tart elém. – Johanna aláírta. Szabad vagy.

Hagyom, hogy a szavai átmossanak, ahogy Tobias lassan odalép hozzám, és kinyitja a bilincseimet.

Hihetetlenül gyenge vagyok, meg kell válogatnom a szavaimat, és bölcsen nem mondok semmit; még nem.

Tobias befejezi a bilincsek kinyitását, aztán lenyom a padlóra.

Gyűlölöm, hogy erősebb, mint én ebben a pillanatban, de nem tehetek semmit ellene.

- Ide figyelj, te szadista - mondja –, ezt megteszem neked, aztán befejeztük. Nem jössz a közelembe, vagy Tris közelébe többé, és nem érsz hozzá. Megértetted?

Felé intek.

- Azt hiszem, tartozok neked egy szívességgel, fiam.

- Nem a szívességedért tettem. Zsaroltál – suttogja -, ... és ne szólíts a fiadnak. Elvesztetted a kiváltságot, hogy így szólíts, amikor megpróbáltad megölni a feleségemet.

- Rendben, Tobias. Már felnőtt férfi vagy, dönthetsz úgy, hogy nem ismersz el az apádnak, de mindig tudni fogod, hogy az én vérem csörgedezik az ereidben.

Forgatja a szemét.

- Ne játszadozz velem. Szabad vagy. Most pedig gyógyítsd meg magad.

Nagy nehezen felállok, amihez minden erőmre szükségem van.

- Örömmel, de addig nem, amíg ebben nyomorúságos szobában vagyok.

Tobias forgatja a szemét, aztán lassan hozzám sétál, körém fonja a karját, és kitámogat a kijárathoz.