Kit szeressek?

|Az elmulasztott délután|

|Nem is csoda, hiszen Alissa folytonos vidámsága és pörgése magával ragadta az embereket.

Barátnője, Julie sem fog mellette unatkozni, ez garantált.

 Alissa hódolójáról mit sem tudva indult el kémia órára. Az óra végére majd' éhen halt, és alig várta, hogy végre mehessen ebédelni. Nem csalódott, paradicsomleves és gyrostál volt, és meglepően finoman készítették el őket. A végén még kiderül, hogy a menza sem olyan rossz, gondolta magában.
Alig várta, hogy vége legyen ennek a hosszú napnak, de még hátra volt egy irodalom óra és egy sport szakkör, vagyis neki zumba.

Imádta az irodalmat, a verseket, a prózákat, az életrajzokat, és még az irodalmi évszámokat is, pedig a történelmet egyenesen rühellte. Harmadikos tanárának köszönhetően gyönyörűen, kifejezően olvasott, egy élmény volt hallgatni. Mrs. Fuler nagyon szimpatikus tanárnőnek tűnt, kicsit furán hangsúlyozott, de élvezhető volt a felolvasása.

Aztán sokan hazamentek, de így is maradtak páran sport szakkörre.

Lisa azért jelentkezett zumbára, mert hasonlít a tánchoz, és már évek óta műveli ezt az edzés stílust. Naponta félórákat edzett, zumbázott, de gyakran akár egy órát is. Kitöltötték mindennapjait a táncformák, és ezekkel együtt a zumba.
Büszke volt csinos, sportos alakjára, és élvezte, ha megnézték. Mindig érezte, ha valaki végigméri, esetleg megbámulja. Ezzel minden lány így van, érzik magukon a férfiak vágyakozó és a többi nő irigylő tekintetét. Olyan ez, mint valami hetedik érzék, valószínűleg a nők valamiféle boszorkányok álruhában.

Na de ne kombináljunk, mert még baj lesz belőle. Szóval a csajok már csak ilyenek, érzik a férfiak pillantását és a feléjük irányuló figyelmet, akkor is, ha háttal állnak az adott pasinak.

Alissa nem öltözött kihívóan, de volt stílusa. Nem akart könnyen kapható lenni, sem annak tűnni. Ő volt az elérhetetlen, a komoly, a csinos, visszafogott lány, a tiltott gyümölcs. És mindenki tudja, hogy a tiltott gyümölcs a legédesebb.

Nem szeretett a középpontban lenni, de azt igen, hafigyelnek rá. Intelligens, okos, kedves lány volt, aki persze csinos kiscsajszi a hosszú lábaival és a formás popsijával.

De olyan megközelíthetetlennektűnt, és ettől a srácok vagy beijedtek, vagy begerjedtek.
Alissa tisztában voltaz alakjával, és tudta, hogy a komolysága is vonzó, fenntartja az érdeklődést.Mégis mit ér az a csaj, akit olyan könnyen megkapsz?! Amilyen könnyenmegkaptad, olyan könnyen dobod is, mint egy ócska, használt rongyot, ha már nemkell.

Alissa félt, hogy Carla ilyen rongy sorsra jut, de azért nem sajnáltaannyira. Az jobban aggasztotta, hogy a Burns csaj magával rántja a Johnslányokat is, pedig nekik még van esélyük normálisnak lenni. Nem szerette volna,hogy a végén még utcalány legyen Isabelből és Sophieból, nem ezt érdemelték.Elmélyült gondolataiból Taylor hangja zökkentette ki.

- Hé, csajszi! Nem ülünk be valahová? – csicseregte Taylor nagy lelkesedéssel.
- Nem, ma nem lehet. Haza kell vinnem az öcsémet az oviból, ma én vigyázok rá.Talán majd máskor, de azért köszi.
Alissa kicsit elszomorodott, hogy lemaradt egy csajos délutánról, de gondoltamajd máskor adódik még ilyen alkalom.
- Oké, akkor majd bepótoljuk. Hello. – azzal Taylor el is viharzott.
Alissa nagyon fáradt volt. Elszokott az iskolától. Nyáron nem edzett annyit,mint általában, és kicsit kimerült a nap végére. 

Alig várta, hogy odaérjen a Winniethe Pooh/Micimackó ovihoz, ahová kisöccse járt. Chris mikor meglátta, márrohant is felé. Piros kis arcocskája vidám volt, szemei csak úgy csillogtak azörömtől. Ahogy odaért Alissához, a nyakába ugrott, nővére pedig felkapta azölébe és jól magához ölelte a kis csöppséget. Imádta a kisöccsét. A kis cukiságépp hogy felért a derekáig.

- Mi a helyzet manó? Milyen napod volt? – kérdezte a picurt Alissa.

- Nagyon jó! Annyi, de annyi mesélnivalóm van! – csak úgy áradtak belőle aszavak és a lelkesedés - képzeld, ma gofri volt az uzsi, - itt egy kicsitelkomorodott, de azért folytatta – és leettem magam a csoki pudinggal. Ki tudodvarázsolni belőle a pacát? Nem szeretném, hogy anyuci megtudja, haragudna rám.– már majdnem pityergett, és Lisa vállára hajtotta picinyke fejét, mert mégmindig az ölében volt.
Mikor már Chris hatalmas, mogyoró-barna szemei majdnem megteltek könnyekkel, Alissagyorsan megpuszilta, és megnyugtatta.

- Ne aggódj manó, bevetem minden varázserőm és kiszedjük a ruhácskádból afoltot. Ha pedig mégsem sikerülne, akkor kimentelek anyunál.

Ekkor már Chris is mosolygott, szorosan megölelte nővérét, és gyorsan súgottneki valamit.

- De most már letehetsz, pisilnem kell. De hazafelé majd fogod a kezem?|