A felszín alatt

#8 Hogy van Péter?

- Mond! Van bármi közöd ahhoz, ami a szobád előtt történt? - nagyon sejtelmes arccal, már-már ijesztően kérdezte.

Értetlenkedtem kicsit, ahogy azt szoktam, de most nagyon nem kellett volna.
Zaklatott volt, ezért dühösen sürgetett a válasszal.

- Felelj !!! - türelmetlenkedve szólt rám.
- Nem uram, mikor mentem fel a szobámban már ott hevert a földön.

Elgondolkodott, és visszaküldött folytatni azt, amit abbahagytam...
Remélem nem gyanakszik, valószínűleg azért kérdezett engem mert feltűnt neki, hogy mostanában rengeteget lógunk együtt. De...nem festem az ördögöt a falra, hátha semmi köze a dologhoz, puszta véletlen is lehet.
Igazából a feltett kérdése jogos. Mi történhetett Péterrel? Az emberek nem esnek össze csak úgy, itt van valami, de hamar elkalandoztam fejbe, és inkabb koncentráltam a munkámra.
Elindultunk haza és 20 perc gyaloglás után, már otthon is voltunk. A jól megszokott ebédidőben, mindenki az ebédlőbe csődült, kivéve engem. Én Péterhez mentem, az ebédemet rááldoztam, de tulajdonképpen nem is voltam éhes.
A gyengélkedő az alagsorban volt. Nem akadt sok időm, így sietnem kellett, ha oda akartam érni idő előtt. Már éppen az ajtónál jártam, amikor kijött a nővér. Azonnal rákérdeztem Peti hogy létére.
Köszönés nélkül belekezdtem:

- Ugye felkelt már? -kérdeztem
- Igen felkelt, de még nem fogadhat látogatókat, fáradt és pihennie kell.
- De én be fogok menni pedig! - mondtam indulatosan. Kikerültem a nővért gyorsan, és bementem Petihez.
Ő csak annyit kiabált utánam, 5 percet kapsz,nem többet!!!
Mikor Péter meglátott nagyon megörült, de még csak feküdni tudott, beszélni is csak halkan.

- Hogy vagy haver? -kérdeztem
- Rossz hír, nem tudják mi bajom, de még én sem tudom mire gondoljak...mi a legrosszabb ami történhet?....

Gyorsan elbeszéltük azt az 5 percet, már mennem is kellett tovább...
Folytattuk a napot...később alvással zártuk is.