Könyvtári alvótárs /befejezett/

13.Az arcod mást mond

-Nem.-neveti el magát

-Egyébként nagyon jó testvér lehetsz. A húgod biztos szeret-vallom be

-Jó testvér is vagyok, van miért szeretnie.

-Csak egy kicsit hülye is vagy.

-Hé, ne beszélj csúnyán.

-Nem is beszéltem.

-Aha persze.

-Akkor folytathatjuk?

-Mi jön?

-A szerelem, mert már a szeretett volt. Mondjuk a különbség kéne.

-Tudsz valamit?

- Szeretni nem annyit jelent, mint egymás szemébe nézni, hanem azt jelenti: együtt nézni ugyanabba az irányba.

-Ezeket az idézeteket honnan szeded?

-Magamtól.

-Ja persze. Honnan?

-Citatum.

-Jó. Akkor keress a szerelem és a szeretett különbségére is.

- A szerelem láng, a szeretet parázs. Az egyik lobogva lángol, a másik hosszan, tartósan melegít.

Olyan jó hallgatni, ahogyan ilyen okosságokat beszél. Kellemes a hangja.

-Oké, készen vagyunk. Akkor szerintem megyek.

A füzetemet visszaraktam a táskába a tollal együtt és elindultam kifele.

-Haza viszlek.-jön utánam

-Felőlem.

Amint a bejárati ajtóhoz értünk mind a ketten neki álltunk feljebb öltözni. Én sokkal lassabban öltöztem, mint ő. Mikkor már az ajtón ment ki neki álltam jobban sietni, de ennek csak az lett a vége, hogy orra estem a cipőfűzőmben.

Elkezdtem nevetni saját magamon, ritka az ilyen szerencsétlen ember, mint én.

Áron szemszöge

Aliz mögöttem elkezdett nevetni. Ahogy hátra néztem megláttam, hogy a földön üldögél. Nem nagyon értem, hogy ilyenkor mit csinál.

-Mit csinálsz?-kérdeztem

-Elestem.

-Miért nem kelsz fel, ha elestél?

Lassan elkezdett felkelni. Végül sikeresen felállt. Összekapta magát és indultunk is. Beindítottam a motort, amíg ő fel nem ült. Kezeivel a vállamba kapaszkodott. Nem arról van szó, hogy jó, ha ölel, de komolyan lefog esni a végén.

-Ha kapaszkodsz, akkor legalább a hasamba vagy a derekamba kapaszkodj. Komolyan lefogsz esni.

A kezei a derekamhoz kapaszkodnak. Nagyon makacs egy lány, ahogy észrevettem.

A motorral el is indultam. Az utón semmilyen lélek nem volt, tiszta volt a terep. Ráhúztam a gázra és felálltam egy rövid ideig egy kerékre. Ettől a cselekedettől Aliz karjai körém csavarodtak és szorosan átölelt.

-Hé, direkt csináltad.-ripakodott rám

-Mit?

-Az előbbit.

-Nem.

-De.

Inkább ráhagyom.

Az ölelést egy kicsit gyengébbre vette, de még mindig szorosan fogott. Fejét a hátamra hajtotta és úgy éreztem rám bízta magát.

Aliz szemszöge

Kicsit mérges vagyok rá, de valahogy olyan kényelmes így lenni. Komfortos mögötte ülni, érezni, ahogyan a szél belekap a hajamba.

Viszont pár percen belül a motort leállította mivel megérkeztünk. Kellett egy pár másodperc mire észhez tértem.

-Itt is lennénk.

-Oké.

-Leszállsz? Vagy tovább ölelgetsz?

-Inkább leszállok.

Eleresztettem Áront és leszálltam a motorról. Levettem a sisakot, amit ő be is rakott az ülés alá.

-Az előbb úgy mondtad mintha nem is élvezted azt, hogy ölelhetsz.

-Mert nem.

Megfogta a kezem és közelebb húzott magához.

-Nézz a szemembe és mond még egyszer. Mond azt, hogy nem élvezted azt, hogy mellettem ültél.

Belenéztem azokba az aranybarna szemekbe, amik most inkább sötétek voltak.

-Nem élveztem azt, hogy..-kezdte bele, de nem bírtam befejezni

Áron szemszöge

Ahogy ezt mondta az arca kezdett egy kicsit vörösödni. Én élveztem ezt a zavarba ejtő pillanatot.

-Nem élveztem azt, hogy... hogy melletted ültem.

Szavai csak dadogva jöttek ki a szájából, de az arca már piros volt. Közel voltunk egymáshoz és fogtam a kezét is szóval lehet ezekhez valami köze, hogy zavarban van. De ez akkor is édes, hogy ilyen kis dolgoktól zavarba jön.

-Az arcod mást mond.-suttogom

Aliz szemszöge

A szívem talán kicsit túl gyorsan is vert. Gyorsan kihúztam a kezem a keze közül és hátat fordítva elindultam befele.

-Szia-vágtam oda, de hangom nagyon zavarosnak tűnt

Egyik lábamat a másik után szedtem, amikkor meg botlottam viszont sikerült vissza nyernem az egyensúlyomat. Idegesen tovább trappoltam.

-Szia.-mondta nevetve