Alone (Jung Daehyun f.f) BEFEJEZETT

4.

Az eső zuhogott, így ma nem mentem sétálni. Nem találkoztam Daehyunnal. Hiányzik nekem? Nem tudom eldönteni az érzést. Szokatlan volt.
Pittyegett egyet a telefonom, ezzel kizökkentve a gondolkodásból.
Nem is kellett megnéznem, tudtam, ki írt, hiszen este fél 8-kor nem küldenek a bankok meg egyebek üzenetet. Mással meg nemigen kommunikálok.
Dae: Nem jöttél el.
Me: Mert szakad az eső?
Dae:Én ott voltam
Me: Legalább megfáztál?
Dae: Csak nem aggódsz értem?
Me: Eszembe sincs.
Dae: Szeretek az esőben lenni
Me: Hideg volt kint. Utálom a hideget.
Dae: Én is.
Me: Akkor miért mentél?
Dae: Kell egy kis relax, egész nap melóztam.
Me: Otthon nem tudsz relaxálni?
Dae: Nem. Nincsenek meg a körülmények
Me: Értem. A friss levegőn jobb
Dae: Aha
Me: De ma zuhogott az eső :/ Fura vagy
Dae: Hát még te:D
Me: :/
Me: Minden ember fura vmien módon
Dae: Igaz...de nem minden ember nem beszél
Me: Most érezzem magam különlegesnek?
Dae: Egyszer el fogod mondani?
Me: Talán...
Me: Miért érdekel?
Dae: Érdekes ember vagy
Me: Honnan veszed?
Dae: Azt hiszem kicsit hasonlítunk
Me: Miben is?
Dae: Mindketten feketébe járunk, szeretjük a tésztát, az Exot
Me: Ez nem meghatározó hasonlóság
Dae: Te is sérült vagy
Me: Lehet
Me: De te miért lennél az?
Dae: Úgy látszik jól leplezem :D
Dae: Most van egy olyan dolog, ami mindkettőnket érdekel a másikban
Me: Honnan veszed, hogy érdekel?
Dae: Érdekeljen
Me: Vicces vagy
Dae: tudom
Dae: De rólad még nem
Me: Régen mondták az emberek, hogy jó a humorom...
Dae: Hány éve nem beszélsz? Ennyit elmondhatsz nem?
Me: Több mint egy éve
Me: Még csak 3 napja ismerjük egymást
Dae: Én kérek elnézést :D
Me: El van nézve
Dae: Most mosolyogsz?
Me: Nem
Dae: Nem szoktál mosolyogni
Me: Nem
Dae: Küldj egy képet. Milyen vagy most?
Me:

Dae: Gyönyörű vagy
Me:Kint meg süt a nap
Dae: Tényleg. Nem értem mért gondolod másképp
Me: Te is küldj képet
Dae:

Me: Jó a nyakláncod
Dae: Hol marad a dicséret?
Me: Nálad
Dae: Mennem kell
Dae: Szia
Me: Szia
Furcsa, hogy így lerázott, de mondjuk kit érdekel. A képét lementettem. Nagyon helyes rajta. Neki tényleg van joga ahoz, hogy önbizalma legyen. Nekem miért kéne? Valószínűleg azért nem kellettem a szüleimnek, mert egy ocsmány teremtés vagyok.
A suliban is ezért rühelltek.
Peternek is azért nem kellettem.
Bo Mi is csak azért fogadott el, mert őt nem érdekelte, hogy nézek ki. A cicám meg...nem tud beszélni. Nem tudja a fejemhez vágni, mekkora egy gyökér vagyok.
Mégis, jól esett, mikor azt írta gyönyörű vagyok. Még ha nem igaz is. Régen hallottam ezt a szót. Gyönyörű. Rá illik. Meg a cicámra. De rám...chh.
A konyhába mentem, és a szekrényből elő vettem egy tábla csokit.
Na ez...ez is gyönyörű. Édes, barna, lágy, tud puha is lenni és kemény is. Én csak kemény vagyok, olyan kemény, hogy azt csak sok időnyi szenvedés árán lehet megpuhítani. De Dae is rá fog jönni hamarosan, hogy egy szánalmas emberrel kezdett ki, és lelép. Talán köszönni el fog. Lehet, hogy még magyarázkodni is megpróbál.
Nem értem miért szorul össze a gyomrom, ha erre gondolok.