Sivatagi szél 2. : Szélvihar ( naruto/shikatema ff)

8. Fehér Penge

Az éjszaka történtek után rögtön Gaarához siettem.
- Tehát? - kérdezte álmosan öcsém.
- Éjszaka kimentem a falu határába, és.. - kezdtem mesélni. A szobában rajtam és Gaarán kívül csak Lee volt, előtte meg nem volt titkunk, tehát mindent szó szerint elmondtam.
- Értem. - bólintott Gaara, látszott rajta, hogy nagyon elgondolkodtatja a dolog. - Az biztos, hogy nem csak társaságnak kellesz nekik. - mondta.
- Igen, ebben én is egyetértek. - bólintottam.
- Szólok Bakinak, hogy egy anbu csapattal nézzen körül. - mondta.
- Nem hiszem, hogy bármit találnának, de köszönöm. - néztem Gaarára.
- Mindent megteszünk, hogy a végére járjunk ennek az ügynek. - mondta, aztán kinézett az ablakon. - Azt hiszem már nincs értelme aludni. - mondta az éppen felkelő napra nézve, ami aranyra festette az egész falut.
- Igazából lenne még egy kérésem. - szólaltam meg.
- Miről lenne szó? - kérdezte.
- Gaara, Lee, ha lesz egy szabad percetek tudnátok nekem segíteni? Szeretném fejleszteni a taijutsumat, de nem igen találtam megfelelő partnert. - mondtam.
- Persze! - vágta rá rögtön Lee. - Fő a fiatalság!
- Természetesen segítek. - mosolygott Gaara.

*Shikamaru*

Mikor felkeltem egyedül voltam, miután felöltöztem elindultam, hogy megkeressem.
Ám alig, hogy az ajtóhoz léptem, már lépett is be a keresett személy, vagyis szó szerint arcba vágott az ajtóval.
- Shikamaru! - kiáltott fel amint meglátott.
- Jó reggelt. - néztem fel a földröl.
- Jól vagy? - kérdezte, és mintha aggódást véltem volna felfedezni a hangjában.
- Hát ahhoz képest, hogy egy ajtó rám támadt persze, kitűnően. - mosolyogtam rá.
- Baka. - fejezte ki egyszerűen gondolatait, majd felém nyújtotta kezét, hogy felhúzzon.
- Sietnünk kéne az eligazításra igaz? - kérdeztem.
- Most beszéltem Gaarával, még pont van időnk oda érni. - bólintott.
- Amúgy mi történt így kora reggel? - kérdeztem ahogy kértünk a főútra. Elég jól ismertem ahhoz, hiszen a saját feleségem sétált mellettem, hogy tudjam valami nagyon nem stimmel. Válasz helyett elfordította a fejét, majd meglepetésemre megszorította a kezem.
- Egyenlőre mindegy, most fontosabb dolgunk van. - mondta. Igaza is volt, hiszen ebben a pillanatban értünk a kazekage palotájához.

*Naruto*

Már vagy egy órája mentünk a sötét folyosókon. Kiba érezte ugyan Sasuke szagát, de egyre inkább kezdtünk eltévedni közös véleményünk szerint.
- Megvan! - kiáltott fel az egyik különösen erős kanyar után Kiba, és Akamaru is felvakkantott, én meg izgatottan indultam előre minden óvatosságról megfeledkezve.
Még kettőt léptem a sötétbe, aztán azt éreztem, hogy eltűnik alólam a talaj, mivel semmit nem láttam magam körül, Kurama csakráját akartam használni a zuhanás megállítására, azonban bármennyire is próbáltam nem történt semmi.
- Naruto! - hallottam Kiba hangját valahonnan a magasból, csak remélni tudtam, hogy ő nem esik utánnam.
Mindjárt itt a talaj gondoltam magamban, azonban a következő pillanatban a kemény föld helyett teljesen mást éreztem meg.
Valami puhára estem, vagy inkább elkapott valami puha..
- Rég láttalak Dobe. - hallottam meg az ismerős hangot.
- Theme?! - kérdeztem döbbenten. - Te meg mit keresel itt? Fönt mindenki téged keresett. - mondtam.
- Ugyanúgy kerültem ide mint te, csak én szándékosan estem le. - mondta.
- Értem. - mondtam rövid gondolkodás után. - Mostmár letehetsz. - tettem hozzá. Miután ténylegesen földet értem körül néztem, vagyis néztem volna, de nem igazán láttam semmit.
- Elég sötét van itt. - fejtettem ki hangosan is álláspontom.
- Ezzel egyetértek. - mondta Sasuke. - Próbáld meg használni valamelyik jutsud, ami fényes. - utasított. Megint Kurama csakráját próbáltam azonban nem történt semmi, mintha Kurama nem is hallana engem.
- Akkor nem csak nekem nem megy. - szólalt meg újra.
- Tessék? - kérdeztem vissza.
- Mióta lejöttem ebbe a gödörbe nem tudom használni a csakrám, és ha körülbelül öt méternél magasabbra mászóm a falon bele ütközőm valamibe ami nem igazán akar tovább engedni. - ismertette a helyzetet.
- És ezt miért csak most mondod? - akadtam ki.
- Szerinted honnan kellett volna tudnom, hogy éppen kedved támad utánnam jönni, és még nem is figyelsz a lábad elé. - morogta.
-Rendben, rendben.-mondtam. - Kiba!
- Egyben vagy? - hallatszott felülről a halk hang.
- Igen! - kiabáltam. - És Sasuke is itt van. - tettem hozzá.
- Hát ennek felettébb örülök. - jött a válasz Kibától. - Esetleg feljöttök valaha?
- Nagyon szívesen mennénk de fizikailag nem kivitelezhető. - kezdtem magyarázni Kibának a jelenlegi helyzetet, a Sasuke és az én feltevéseimre épülő válasz elég érdekesre sikerült, de ő szerencsére ismert annyira, hogy tudja értelmezni.
- Rendben! - kiabálta. - Megpróbáltam fentről, másszatok fel amíg tudtok.
Elindultunk a falon Susukével, csakránk használata nélkül sem okozott nagyobb gondot a mászás, hamar meg is láttuk Kibát, azonban itt jött a gond, mikor Sasuke, felé nyújtotta a kezét, mintha sokkolót simogatott volna, kellett egy kis idő, hogy felfogjam a helyzetet, aztán ugrottam a zuhanó Sasuke után.

*Temari*

- Egyszerűen fogalmazva arról lenne szó, hogy nyomaira bukkantunk egy szövetkezetnek, csoportnak, vagy hivhatjuk ahogy akarjuk. - kezdte Gaara miután az összes küldött a megbeszélő terembe ért.
- Talán egypáraknak, még lehetnek emlékeik azokról az időkről, amikor az első szövetségbe lépés idején tömegek gyűltek össze, mondván : háború nélkül nincs igazság, az erősebbé kell, hogy legyen a hatalom. Nos jelenleg úgy tűnik, hogy sajnálatos módon újra feltűnt egy hasonló érdekü csoport akiket a Fehér penge néven ismerhetünk. - egypáran felmordultak a teremben, én is majdnem megszólaltam. Sok emlékem volt ezzel a névvel kapcsolatban gyerekkoromból.
- Csendet kérek! - folytatta Gaara. - Tehát, minden jelenlegi tudásunk szerint ez a csoport lépett újra munkába, tevékenységük az összes vidékre veszélyt jelent, így hát kérlek titeket legyetek segítségünkre.

* * *
Fáradtan léptem ki a palota lapos tetejére, a szél gyengén fújdogált, éppen csak meglengette hajam.
- Oh, sziasztok. - köszöntem meglepetten a tetőn beszélgető öcsémnek, és Kurosutchinak.
- Yo Temari, - köszönt mosolyogva a lány.
- Régen láttalak. - mondtam.
- Nagyon sok dolgom van a papa mellett. - utalt a tsuchikagére.
- Ismerős szituáció. - nevettem el magam.
- Gaara mellett sincs nyugta az embernek.-tette hozzá Kankuro.
- Aztán azt ne mond, hogy fáradt vagy! - nevetett a lány össze borzolva öcsém haját*. Láttukra én is nevetésben törtem ki, de valahogy nem volt őszinte, hiszen a jelenlegi helyzetben a legfontosabb a küldetés volt, és semmi más. Ha egy pillanatra is eszembe jutottak a társaim, akiknek soha sem láthatom többé az arcukat, azonnal össze szorult a szívem. Ekkor pedig eszembe jutott az aggodalom is, hogy vajon mi lehet Shikadaival és Simarival.
Elnéztem a beszélgetőket, még belegondolni is fájt, milyen érzés lenne, például Kankurot elveszteni. Még erősebbnek kell lennem, mondtam magamban.

(* kankuro itt nem kopasz, mint a borutoban. ^^)

Bocsánat a késésért..(most már minden fejezet végén ezt írom kb :(.. )
De! Azért itt a folytatás ^^
Nagyon remélem, hogy nem okoztam csalódást senkinek vele.

Hamarosan hozom a következő részt ^^

Híja
T.Csenge ^^