Haribo Tropifrutti /novella/

Haribo

/Bevezető/

  !Figyelmeztetés! Felhívjuk a kedves olvasó figyelmét arra, hogy a történetben szponzorált tartalom található - figyelmeztetés vége.  

- Varga Natália Izabella Annamária Haribo Tropifrutti!

Varga Natália Izabella Annamária Haribo Tropifrutti mindig is utálta amikor a teljes nevén szólították. Valamiért ez sokkal hivatalosabb hangzást kölcsönzött neki, és az anyukája is csak akkor használta ha rossz fát tett a tűzre. Ez okból jobban is kedvelte ha egyszerűen csak Haribonak hívták.

Amúgy, ha ez eddig nem lett volna világos, a nevét (Haribo) egy elég híres kontaktlencse tisztító folyadék márka után kapta. 

Csak vicceltem. Természetesen a Haribo nem ilyeneket gyárt.

Igazából ez a cég golyóstollakhoz való kupakvédőket készít azoknak a gyerekeknek, akik képtelenek lennének maguktól leszokni azon rossz szokásukról, hogy mindent hód módjára rágnak tövig. És itt elsősorban nem csak a nagyi viktoriánus korabeli kávés asztalának lábáról beszélek, hanem a ceruzákról, tollkupakokról és esetlegesen stift ragasztóról, de a radírok sincsenek teljes mértékben kizárva. A használata igen egyszerű. Gumis állagának köszönhetően könnyedén rácuppan a kiválasztott megvédendő tárgy tetejére, és rágás hatására undorítóbbnál undorítóbb ízeket bocsájt ki magából. Teljesen veszélytelen! Viszont a termék ujjra való húzása erősen nem ajánlott.

Először is: Nem egy gyereknek kellett orvosi beavatozáson átesnie, hogy eltávolítsák a tárgyat az előbb említett helyről (és egy esetben máshonnan is, de az már nem publikus). 

Azoknak akik még jól jártak vissza is varrták az ujjuk a sikeres eltávolítás után. A másik variációról már ne is beszéljünk.

A második oka annak, hogy ne húzzuk ujjra, az egy a csilis ízesítésű modellt használó kisfiú esetének tanulsága. Mint minden rendes kilenc éves ki krapek, (a nevét sajnos személyi jogsértés fennálló veszélye miatt nem mondhatjuk meg) ő is nagyban dugdosta az ujját oda ahova nem kellett volna.
A marós folyadékkal átitatott darab egyik alkalommal ki is engedte (a feltételezhetően erős nyomás hatására) a nedvét és sajnos az áldozat itta meg ennek a levét. Elég brutálisan. (A részletek elolvasását nem ajánljuk gyenge idegzetű olvasóinknak)

Természetesen, mielőtt még valaki rosszra gondol, a kisfiú professzionális takony bányász volt. Egyszer gyanútlanul az ujján hagyott védővel a bal orrlyuka felé közelített, s míg azt kémlelte, nem látja-e más eme nem éppen higiénikus cselekedetét, nem tudhatta, hogy a csípős átok az orra amputálásához fog vezetni. 

Egy szó mit száz, ne húzd az ujjadra!

- Ne kelljen még egyszer szólnom! Gyere le, csináltam neked reggelit, angyalom! - hallatszott feltételezhetően Haribo anyjának szokatlanul kedvesen csilingelő hangja. Szokatlan... általában az a nő nem ilyen kedves... ha mégsem ő az, akkor lehet jobb volna a rendőrséget tárcsázni. - Gondolná egy egyszerű hegymászó, vagy akárki más.
Viszont Haribo nem gondolta hogy veszélyt fenyegetne rá az idegen, mivel ha ilyen "hitelesen" tudja eljátszani az anyja szerepét, nem lehet valami nagy észlény. És mint a mondás is tartja, többet ésszel mint erővel. Ergo Haribo jelentős előnyben van.

A betörő sík hülye, Haribo viszont tele volt ésszel. Mindig ő volt a legrosszabb testnevelésből, s mint az köztudott, egyik tudós sem volt kigyúrva. Ebből következik, hogy valaki minél véznább, annál intelligensebb. És vélhetően a betörőnek annyival magasabb az IQ-ja Haribohoz viszonyítva, mint a Mariana árok a Mount Everesthez képest.