Farkas lélek (Farkas szellem folytatás)

Mit is érzel?

Thomas szemszöge

Nagyon jót beszélgettem Daniellel miközben mosogattunk. Tényleg, de mikor a hegeimről kérdezett valami elkattant.

-Tényleg semmi közöd hozzá!-morogtam komoran és felvettem a pulcsimat, és elkezdtem felhúzni a cipőimet.

-Sajnálom Thomas! Kérlek nem menj el, olyan jól beszélgettünk!-mondta kérlelő hangon.

-Mit érdekel az engem, hogy sajnálod! Amúgy is ezt miért tőlem kérdezed, és miért nem a barátaidtól!-kérdeztem vissza emlékezve a megismerkedésünkre.-Te is csak egy átlagos pletykálós kislány vagy. Anyukádat nem láttam, de tuti tökéletes családod van. Pláza cica lehetsz! Nem értem miért tetszettél annyira. Te is csak egy kurva vagy a sok közül.-mondtam, miközben láttam lecsordulni a szeméből egy könnycseppet.-Csak nem megbántottalak?-kérdeztem miközben kiléptem az ajtón.

-Sajnálom!-mondta mire én rávágtam a bejárati ajtót. Kint már nem esett, de úgy döntöttem még nem megyek el.

Danielle szemszöge ismét

Nagyon fájt amiket Thomas mondott, és ha tudná mennyire nem igaz amiket mondott! Bár lehet akkor sem zavarná.

Miután kiment a házból, a bejárati ajtónak dőlve zokogtam. Tudtam, hogy még a teraszon áll, és mérges. Megállt egy kocsi a házunk előtt, kiszállt belőle Luke. A szagok alapján. Köszönt Thomasnak, és bekopogott.

-Ki az?-kérdeztem tudatlant tettetve.

-Luke vagyok! Lucas küldött. Engedj be!-kérlelt. Kinyitottam neki az ajtót, bejött és becsukta maga után. Megölelt.

-Mennyit hallottál?-suttogtam az ölelésbe.

-Eleget!-felelte még mindig engem ölelve.-Ugye tudod hogy nincs igaza?-kérdezte elég hangosan, hogy a teraszon álló Thomas is hallhassa.-Viszont most mennünk kell!-vette ismét halkabbra Luke.

-Hozom a kabátom!-feleltem, miközben elfutottam a szobámba a ruhadarabért, és a ház kulcsáért. Mikor kiléptünk a ház ajtaján Thomas még ott állt, bezártam az ajtót és beszálltam a kocsiba. Meglepő módon Lucas volt a sofőr, és ő jött el értünk. 

-Szia Lucas!-köszöntem miközben beszálltam Luke mögé.

-Szia Danielle!-köszönt ő is. Mielőtt elindult volna még visszanéztem Thomasra. Arca haragot és meglepődést sugallt.-Minden rendben?-kérdezte Lucas.

- Persze!-válaszoltam egyszerűen.

-Nem úgy nézel ki!-pillantott kicsit hátra.

-Mit vártok mit mondjak?-kérdeztem cinikusan, összeráncolt szemöldökkel néztek rám.-Szarul esett amit mondott, és nem volt igaza. Nem is ismer! Megjelenik nálam, én reggelivel kínálom, elbeszélgetünk, erre így viselkedik. Nem is érdekel!!-fakadtam ki.

-Térjünk a lényegre!-mondta Lucas.- Nemsokára eljönnek a falkák és megkezdődik a találkozó. Fel kell készülnünk. Főleg neked Danielle. Még nem tudsz mindent a találkozóról.-sok kérdés merült fel bennem erre a kijelentésre- Ugyebár  minden falka bemutatja az új tagokat. És előfordul, hogy egy falka valamely tagja kihívja egy másik falka valamely tagját. Ezek nem vérre menő küzdelmek, csak arra jók, hogy felmérjék ki mire képes. És ha tudomást szereznek róla, hogy esélyesek vagytok-mondta most már mindkettőnknek- Biztos akad majd kihívótok, ezért úgy döntöttem tanítalak titeket. Mindketten nagyon erősek vagytok, csak tudást kell mögé tennünk. Nem csak harcolni, de védekezni is meg tanulnotok, illetve fontos az önuralom. Természetesen nem minden kihívóval kell harcolnotok, csak azokkal kell akiket én is jóváhagyok. Figyelnetek kell magatokra, főleg a Jasonnel történt dolgok után. Van kérdésetek?-kérdezte végül.