Baby, Te vagy a hab a tortán(szünetel)

Bevezető

* 3 évvel korábban *

Harry Styles idegesen és izgatottan állt ellenfelei mellett. A sátorban, ami alatt álltak, meleg volt a még mindig 180 fokon izzó sütőktől. Feszülten leporolta kezeit, ujjai a cukrászkabát nyakához értek, érezte, ahogy az izzadság a homlokáról, a torkán keresztül lecsorog az ujjbegyeihez.
Mindig feszült volt, amikor a zsűrik előtt állt, de ez most más volt. Hiszen a British Bake Off döntőjében állt, gyakorlatilag egy karnyújtásra a nyereményektől.
Először, amikor megtudta, hogy Niall Horan, a legjobb barátja, miben mesterkedett, nem tudta, hogyan is érezzen.
# Niall túl hangos volt egy vasárnap késő reggelhez képest. Harry a kanapén ült, egy forró bögrével a kezében és csukott szemmel a még mindig gőzölgő, zacskós levest fújta. A feje szétszakadt az előző esti iszogatástól, tudta, ha kinyitja szemeit, a nappali forogni fog körülötte.
- Harry! - ordította Niall, hangján hallani lehetett türelmetlenségét. - Harry! - kiálltott még egyszer. Komolyan, a lakás, amiben éltek, nem volt hatalmas. Két szobás, egy nappali-konyha és egy fürdő. Niallnek csak hét métert kellene megtennie, és látná, hogy hol van Harry.
- Niall, kérlek... - nyögte Harry és lassan kinyitotta szemeit. A fény, amiben a nappali fürdőzött, zavarta. Kettőt pislogott és befogadta az apró szobának tárgyait. Egyszerű dohányzóasztal előtte, picivel amögött, egy plazma tévé. Egy kisebb szekrény a jobb oldalon, és egy szobanövény a baloldalon, amit Harry látott meg haza fele, az egyetemről. Tudta, hogy ez kell a lakásukba, csak hogy otthonosabb legyen. Először Niall vonakodott, hiszen két srác és egy növény nem túl jó kombó, de Harry ragaszkodott hozzá. - Halkabban. - sugtotta elgyötörten. A gyógyszer még mindig nem hatott, remélhetőleg a húsleves segíteni fog elgyötört testén.
- Harry! - szólt újra Niall, arcán hatalmas vigyor látszott, szemeiben izgatott fény gyúlt. Harry ismerte ezt a nézést, és nem tetszett neki. - Azt se tudom hol kezdjem, ez egyszerűen nagyszerű! - hanglejtése feltüzelt volt, testét Harry mellé dobta, aki a hirtelen mozdulattól kiöntötte levese egy részét.
- Ni... - kiáltott fel Harry. Ehhez még korán volt. Mérgesen letette a már csak félig teli bögrét és Niallre bámult. - Kivele, de kérlek, halkabban és... vegyél egy picit vissza magadból. Tisztában vagyok vele, hogy az ír gének nem ismerik az alkoholt, és annak következményeit, de kérlek, ne vágj fel ezzel ennyire. Még csak fél tizenkettő van. - motyogta Harry, lehunyt szemekkel, két ujjal két oldalról a homlokát masszírozta. Ha éber lenne és nem szevedne ennyire az alkohol utóhatásaitól, most épp a konyhába tartana, ahonnan hozna pár papírtörlőt, hogy a szőnyegre kiömlött levest feltörölje. A gondolat még ígyis a fejében motoszkált, de ahhoz meg kellene mozdulni... és az ebben a pillanatban lehetetlen küldetésnek tűnik.
- Oké, bocsi. - mondta Niall, hangján hallatszott az együttérzés. Harry tovább folytatta homloka masszírozását és csedben várt. Amikor a barna hajú férfi nem mondott semmit, vett egy mély lélegzetett és rápillantott. Niall még mindig vigyorgott, de most már csak visszafogottan. Szemei tiszta kéken csillogtak, hosszú évek ismeretsége miatt, Harry tudta, hogy a mellette elhelyezkedő férfi valami rosszat csinált Harry nevében, amiről persze Ő úgy gondolja, hogy nagyszerű, ahogy legjobb barátja fogalmazna, világ megváltó. Harry hangosan felnyögött, kezével olyan mozdulatott tett, hogy beszédre bírja a srácot, minden figyelmét ráfordította.
Látszott Niall arcán, hogy hatalmas monológra készül, szája párszor idegesen megrándult. Ez újdonság.
- Most kaptam meg az emailt a British Bake Off szerkeztőjétől. Bekerültél Hazza a most induló szériába! Imádták az eddig látott süteményeidet, nem véletlenül dokumentáltam minden kreálmányodat. Egyszerűen imádták őket! Azt írták, látnak benned potenciát. Írnom kellett rólad egy apró ismertetőt, nyugi csak a legjobbakat írtam rólad, hiszen ismersz, nem tennék rosszat neked! A forgatás Június végén kezdődik, ami pont jó, hiszen addigra túl leszünk a vizsgáinkon! - hadarta a fiú, szemei csillogtak a büszkeségtől és az adrenalintól. A szobára síri csend telepedett, Niall izgatott lábainak fel-le mozgásán kívül, semmi moccanás nem volt. Harry csak mustrálta legjobb barátját, és fogalma sem volt arról, mit mondjon.
Pár perc eltelt és egyikük sem szólalt meg. Niall törte meg azzal, hogy elővette a laptopját - honnan került az elő - és az ölébe rakta, ahol bizony a levél állt, megnyitva, készen arra, hogy Harry elolvassa azt. Elfelejtve a fejfájását, végig futott a sorokon.
- Niall. - szólította meg barátját, hangjában érződött a remény és az izgatottság. - Ez az írja, bekerültem az idén induló BBO-ba. - hátradőlt a kanapén és hangosan felnevetett, nem sokkal később Niall is csatlakozott hozzá, megveregetve vállait.
- Igen, ezt mondtam én is! - értett egyet.- Ja és H, ne aggódj, beleírtam a jelentkezési lapodba azt is, hogy meleg vagy és ha lesz egy hozzád hasonló férfi, értesítsenek. Na ki a legjobb szárnysegéd? - kuncogott elégedetten. Harry felkapta a fejét és hasba vágta, arca szörnyű képet öltött.
- Hogy mit tettél?! Azonnal mutasd meg, hogy mit írtál! - Niall még mindig nevetve, elvette tőle a laptopot, és megkereste az emailt. #
Megrázta a fejét és kilépett a visszaemlékezésből. Harry egyszerű fiatal férfi volt, még csak huszonkét éves. Az egyetemi évei elején járt, azt tanulta, amit igazán szeretett: fényképészet. Semmit nem akart annyira, mint azt; elvégezni az iskolát és találni egy olyan munkahelyet, ahol párokat fotózhat a legcsodálatosabb napjukon, az esküvőjükön, vagy gyerekeknek és annak szüleinek a portfólióit elkészíteni, hogy az otthonuk olyan képekkel legyen díszitve, amik Ők voltak, és senki más, egy család. Ez volt minden álma. Mindenkit csak boldoggá akart tenni azzal, amit Ő a legjobban szeret: megörökíteni a pillanatokat, bekereteztetni azokat és gyönyörködni bennük, amíg csak élnek.
Most más a helyzet. Harry amikor elkezdte a British Bake Off-ot, nem gondolta volna, hogy itt fog állni Adrian Northon és Sarah John mellett, az utolsó három között. Jelenleg nem szeretne annál jobban semmit, mint ezt. A fényképészet még mindig az első, de a sütés is közel áll a szívéhez.
Tisztán emlékszik azokra a pillanatokra, amikor az anyukájának, Annenak segített a konyhában. Nem egyszeri alkalom volt, hanem szinte mindennapi. Ennek is köszönhető az, hogy a tini évei közepén a helyi pékségben dolgozott.
A hetek teltek, a versenyzők búcsúztak, míg nem csak hárman maradtak.
Adrian Northon huszonhat éves volt, építész. Az elején ügyetlenek bizonyult, de a fantáziája és azok megvalósítása bent tartotta Őt a versenyben. Ahogy teltek a hetek, Adrian egyre jobb lett, nem véletlen, hogy ma mellette áll a döntőben. Persze karizmája is hozzátesz ehhez. Adrian magas és kellemesen izmos, Harrynek az elején erősen kellett koncentrálnia, hogy a fókusza ne Adrian bicepszén, hanem az előtte készülődő süteményen legyen. Haja félhosszú, akárcsak Harry-é, de neki egyenes és sötétebb. Szeme kutyusra emlékeztető, mély barnák, szeme széleinél apró nevető ráncok keretezik. Mosolya olyan, mint egy cicáé, hangulatától változott.
Ahogy Harry Adrianre pillantott, látta arcán, hogy feszült, száját erősen összeszorította, homlokán, csak úgy mint neki, izzadság gyöngyözött.
Sarah John harmincnégy éves anyuka, elvált, három fantasztikus gyermekkel. Őt anyukája nevezte be, és már az első adásban mindenkit elvarázsolt. Precíz, okos és a süteményie mindig istenire készültek. Harry ezt jól tudja, hiszen minden kreációt tesztelt, nem fog hazudni, pár receptet el is kért tőle. Sarah ha rontott is, mindig jókedvvel fogadta, a cukrászkészítmények szinte nevettek, mintha ez egy kis semmiség lenne. Sarah mézszőke haja csillogott az erős lámpafényben, kislánya csillámport szórt rá a forgatás előtt. Szemei jegeskéken fénylettek, arcán laza, kedves mosoly volt. Masszív asszony, az idő meglátszott rajta, de személyisége egyáltalán nem tükrözte korát.
Most is, ahogy Harry másik ellenfére nézett, kedves arcán nem látott idegességet. Szája hatalmas mosolyra állt, szeme előre nézett, testtartása nyugodt volt.
Az utolsó téma a karácsony volt. Nem meglepő, hiszem december 16.-át írunk. Három emeletes tortát kellett készíteniük ebben a szellemben. A négy órájuk, amit kaptak rá, lejárt és nincs más hátra, mint szembe nézniük a két nagyszerű zsűrivel: Marry Berryvel és Paul Hollywooddal, akik eldöntik, ki is az idei BBO nyertese.
Mary Berry rettenetesen kedves idős hölgy, nagy tekintélye volt a szakmában. Már az, hogy Harry megismerhette Őt, hatalmas jutalom az életében. Évek óta nézte a műsort és azon gondolkozott, milyen is lehet szemtől szemben. Nem csalódott, sőt. A tévében jólelkű, ösztönző, brutálisan őszinte és jó humorú nő élőben még több volt. Mosolya mindig ragyogott, amikor Harryhez ért, kék szemeiben látszott az anyáskodás a fiatal fiú fölött. Mindig segítette és buzdította a jobbra. Harry hamar megkedvelte Maryt, aki kora ellenére, nem tűrte a magázását, sem a asszonyomozást.
Paul Hollywood öltözködését és lazaságát Harry irigyelte. Karaktere kívánta a figyelmet, megparancsolta a tekintélyt. Rövid ősz haja mindig zselézve van, kék szemei folyamatosan humort árasztanak. Ő volt a keményebb dió, akit le kellett nyűgözni. A hetek alatt Harry megtanulta, ha Paul az arcszőrzetét simogatta, akkor a sütemény, amit letettek elé és megkóstolt, nem ízlett neki.
Harry egyik lábáról a másikra helyezkedett, ahogy felvágták Sarah tortáját. Félfüllel kísérte figyelemmel a kóstolást, tekintete az ablakok felé tévedt, ahol anyukája, testvére Gemma és Niall álltak. Mindannyian rávigyrogtak, apró kézmozdulatokkal jelezték, hogy minden rendben. Harrynek szüksége volt erre, a nyomást túl nagynak érezte, szíve hangosan dübörgött a fülében. Megeresztett szeretteire egy apró mosolyt, és mire visszanézett a két zsűrire, Ők már Adrian tortáját szeletelték.
Hallgatta, ahogy Adrian Jégvarázs témájú abszolút tökéletes, három emeletes beszélgetnek. Harry megforgatta a szemeit, mikor Ad inspiráció mögött az unokahúga, Adaline állt. Ismételten. Harry tudta, hogy a kislány sokat jelent számára, de Adrian mindig vele jött, mikor az ízekről és kivitelezésekről beszéltek, amivel természetesen egyből lenyűgözte Maryt.
Persze, Harry nem fog hazudni, a torta tényleg szép volt. Babakék marcipánnal borította be, sötét kékkel megcsíkozta. Az oldalára marcipánból hópelyheket formázott, ehető szürke csillámmal szórta meg a torta széleit. A torta tetején Elsa állt egy csokiból készült tükör mellett, a torta alján pedig a kedves hóember, Olaf helyezkedett el. És persze, Adaline neve sem maradhatott le a tortáról. Az ízek, amikkel töltötte, Harry számára unalmasak voltak: egyszerű csokis, málna-vaníliás és gumicukros. Mind Ady kedvencei, természetesen.
Mary kedvesen Harryre mosolygott, és bátorította, hogy lépjen előre és beszéljen a tortájáról.
Harry vett egy mély lélegzetet és előre lépett. Megköszörülte a torkát és elkezdett beszélni.
A három különböző töltelékkel készült: csokoládé tojáslikőrös, mogyorúkrémes karamella és körte-marcipános. Olyat akart, ami, ha együtt kóstolod, harmóniában van.
Az egészet bevonta piros marcipánnal. Utána készített porcukor és citromlé összekeverésével egy fehér mázat, amivel a tetejét teljesen bevonta, de úgy, hogy a szélére is lefolyjon, az alatta levő szintnél ugyanezt a technikát alkalmazta. A tetejére mézeskalács házikót készített és utána az egészet különböző marcipán és mézeskalács figurákkal diszítette.
Mire a bemutatója végéhez ért, büszke mosoly volt az arcán. Nehéz volt a marcipánnal ilyen melegben bánni, de a végeredmény magáért beszélt. Mary és Paul felvágták a szinteket és mindegyiket megkóstolták. Felfedezték a harmóniát az ízekben, amit Harry fejben egy önpacsival fogadott. Tudta, hogy ez működni fog.
Miután a kóstolás befejeződött, a két zsűri a különszobába vonult, hogy megvitassák, ki is lesz az idei BBO győztese.
Harry levette a kötényét, leporolta a nadrágjáról a porcukrot, megigazította a haját, és úgy, ahogy Sarah és Adrian tette, kisétált a családjához, akik tárt karokkal várták.
Belélegezte anyukája ismerős illatát és lehunyta szemeit. Most, hogy Anne karjai közt van, érezte igazán a fáradságot, amit a verseny okozott. Tizenhat héten keresztül ez volt az élete.
- Ügyes voltál kicsim. - suttogta Anne és még szorosabban vonta magához. A pár percnyi tiszta boldogságot Gemma törte meg.
- Elég volt, most én jövök kisöcsi. - Gemma kitúrta anyja kezei közül és magához szorította testvérét. Annyira el volt foglalva a versennyel és arra készülésével, hogy szinte el is felejtette, mennyire hiányzott neki a nővére. A pillanat nem tartott sokáig. Gemma eleresztette és összeborzolta a haját. - Nem tudom, hogy tetszik e ez a hosszú haj H. Még a végén azt fogják mondani, hogy te vagy a szebb Styles gyermek... és azt nem hagyhatjuk. - kezei ismét Harry hajába túrtak, Gemma arca undorba húzódott, amikor az izzadtabb részekhez ért. Harry kinyújtotta rá a nyelvét és keresztezte szemeit.
- Egyértelmű, hogy ki a vonzóbb a családban Gem. Az igazi Styles gének engem választottak. - ismét megölelte a lányt és a fülébe nevetett.
Egy éve Gemma Los Angelesbe költözött a munkája miatt, az áthelyezés az előléptetésének ajándéka. A helyi magazinnak dolgozik és amit hallott, és olvasott Harry, az igazi nagykutyák közé tartozik most már.
- Én nem is kapok ölelést? Az egészet nekem köszönheted. - motyogta Niall duzzogva. Harry felkacagott és átkarolta legjobb barátját.
- Köszönöm. - suttogta Harry a fülébe. Niall reakcióként szorosabban ölelte, majd elengedte és vállon veregette.
Egyszerű beszélgetésbe egyelegtek, mindenki beszámolt arról, ami éppen az életében történik. A középpontban Gemma volt, hiszen fél évvel ezelőtt volt utoljára itthon, de Harry nem bánta. Szerette hallgatni nővérét, ahogy beszélt, egyfajta nyugodtsággal töltötte el lelkét.
Az idilli hangulatot Sue Perkins zavarta meg, aki az egyik műsörvezető, társa Mel Giedroyc.
- Kérném szépen a három versenyzőt ehhez az asztalhoz! - szólt jókedvűen, kezeivel a hosszú asztalra mutatott, ahol a BBO díj, több virágcsokor és egy hatalmas csekk állt, fejjel lefelé. Sue megigazította a szemüvegét és jelzett a kamerásoknak, hogy minden a helyén van, kezdődhet a forgatás.
Harry ismételten Adrian és Sarah között állt. Kezei a háta mögött voltak, ahol idegesen játszott ujjaival. Arcán feszült mosoly ült, lábai idegesen jártak fel s alá.
Ez az a pillanat, amiben csak reménykedett. Tényleg minden csak egy karnyújtásnyira van tőle. Oldalra pillantott az asztalra, ahol ott volt kemény munka eredménye. Tekintete visszavándorolt az ajtóra, ahonnan Paul és Mary érkezett.
Mary összefoglalta a tizenhat hetet, az elesett versenyzőket - akik szinten itt voltak - és kitért egyesével a három még bent maradt versenyzőre. Természetesen csak jókat mondott, de ez nem is lehetne másképp.
Paul ugyanígy tett, kiegészítette Mary gondolatait pár szóval. Tekintete mind a hármukon sokáig táncolt, lehetetlen lett volna megmondani, ki a nyertes.
Harry nyelt egy hatalmasat, amikor Mel felemelte a díjjat, Sue pedig a csokrot és a csekket.
- A szeméy pedig, aki a 2014-es szezon British Bake Offot megnyerne, nem más mint... - hatás szünet, szeme végig pásztázta az összes embert, aki ma eljött. Harry nem bírta a nyomást, érezte, hogy elfehéredik az idegességtől. Ezt utálta a legjobban az ilyen műsorokban, amikor így elhúzták az időt. Tudtja jól, hogy ez nevezik hatásvadásznak, de jó lenne, ha nem akkor történne ez, amikor Ő nem a tévé mögött ül, hanem élesben átérzi a helyzetet. - Harry Styles! - kiáltotta Mel. Harrynek torkán akadt a szó, agya alig regisztrálta a körülötte kitörő hangos tapsvihart és ujjongást - köszi Niall. Két oldalról megölelték és Ő automatikusan átkarolta őket. Arcán sokk és boldogság látszodott, érezte, hogy szemei könnyeznek. Ez nem lehet igaz...
A karok elengedték és mind a négyen: Mary, Paul, Mel és Sue felé sétálnak, hogy üdvözöljék az új BBO nyertesét. Puszik, gratulációk és képek után, Harry kiengedte a levegőt és hangosan felnevetett. Csak most élesedett benne a szituáció jelentősége.
Nem sokkal később már az utolsó forgatása volt, ahol arról beszélt, hogy mennyire nem hiszi el, hogy ez történt vele, és hogy nagyszerű emberekkel versenyezhetett együtt. Megköszönte mindenkinek, ha jól emlékszik a szomszéd néni kutyájának, Buksinak is és talán megemlítette a cicáját, Szüszit is, akinek nagyon hálás, amiért felnyalta a felvert tejszínhabot a földről, amikor Ő a legbénább napját töltötte a felkészülés alatt és visszaemlékezve, talán ez volt a versenyre való felkészülés legnagyobb segítsége.
Persze, ez nem igaz, de akkor, mikor az utolsó filmkockákat vették fel, nem tudott normálisan gondolkozni.
Este, miután hazaértek, a díjat a nappaliban lévő szekrényre rakta, a csokrot pedig vízbe, aztán vázástól a dohányzóasztalra. Besétált a konyhába, ahol Niall már a pezsgőt bontotta, Anne és Gemma pedig az úton vásárolt pizzát csomagolta ki.
Harry végig nézett a kis társaságon, hatalmas mosollyal az arcán. Megnyerte, és ez nem sikerült volna nélkülük.