Egy bohóc markában

5.

"Laughing Jack szemszöge"

Imádtam nézni azt a rémült kis fejét, ahogy próbál kiszabadulni, de mikor elkezdett ordibálni, ott már betelt a pohár. Tudtára adtam, hogy ha még egyszer ilyet csinál, akkor nem lesz más választásom, mint betömni azt az aprócska száját. Garantálnám, hogy nem élvezné.

-Ideje tisztázni pár szabályt cukorfalat!- vigyorogtam rá, mint valami őrült. - Mivel te az enyém vagy, hivatalosan is, ezért azt teszed, amit mondok! Ha éppen azt mondom például, hogy éhes vagyok, akkor te szépen megkérded, hogy mit szeretnék enni, világos?- nem válaszolt, ezért megfogtam és magam alá gyűrtem. Egyik kezemmel lefogtam a torkánál, a másikkal meg felemeltem a fejét a hajánál fogva. Közel hajoltam az arcához és beleordítottam a képébe. -Kérdeztem valamit, talán süket vagy?!- annyira megijesztettem, hogy elkezdett sírni.- Azt teszed, amit mondok, értve vagyok?!- üvöltöttem továbbra is.

- Ig-igen. - éreztem, ahogy remeg alattam a félelemtől. De hát, mit is vártam volna?