Vampírnaplók - Egy Más Világ

6. Rész

Gyógyír 2

A Salvatore ház nappalijában ébredtem. Damon dühös pillantást vetett félém, a többiek szemében is hasonlót láttam, de inkább az aggódás volt látható.
- Neked ez a hobbid? - kérdezte Damon.
- Szórakoztató. De mi lett a vége? - kérdeztem és felültem.
- Silas dühöngött, majd tombolt, majd eltűnt. Reméljük hosszú időre. - válaszolt Damon, de ő se gondolta, hogy így lesz.
- Nem vennék rá mérget. - felpattantam.
Most, hogy mindenki itt van, megkeressük. azt a csodaszert amit kerestek?
- Jól vagy? - kérdezte Caroline.
- Persze, semmi bajom.
Összeszedtük a csapatot és pár dolgot amire szükségünk lehet, majd elindultunk a szigetre.
Pár órát kocsikáztunk, hajóztunk, de hangulat kicsit nyomott volt. Senki nem tudta mire számítsunk vagy hogy igaz-e az egész történet. Elena izgult a legjobban, mivel ő akarta és mindeki neki akarta megszerezni. Nem olyan rég óta vámpír, de nem tetszett neki, ahogy Stefannak és Jeremynek sem. Szép lassan megérkeztünk, de a térkép nem sokat segített.
- És most merre? - néztem a térképet, de semmi hasznosat nem tálaltam rajta.
- Add ide! - tépte ki a kezemből Damon.
Kicsit feszült a hangulat köztünk, mióta segítettem Silasnak és majdnem meghaltam. Aranyos, hogy ennyire félt, de tudok vigyázni magamra főleg sikerül vámpírrá válnom....
- Ez tényleg haszontalan. - dobta el.
- Ez meg kellhet. - szedte fel Caroline az elhajított papir darabot.
- Jó de merre menjünk? - kérdezte Stefán.
Valami zajt hallottunk a közelből. Elindultunk a hang forrása felé. Amit láttunk kissé meglepett, de nem is értem miert.... Rebeca volt egy ásóval a kezében. Egy igen nagy területet felásott, de nem hiszem, hogy sikerrel járt volna.
- Te mi a jó francot csinálsz? - kérdezte Damon.
- Szerinted? Én akarom a gyógyírt. Ember akarok lenni!! - mondta igen csapzott fejjel. Bár nem tudom, hogyan tálalt ide térkép nélkül, de tényleg nagyon akarhatja.
- És hogy állsz szöszi? - kérdezte gúnyosan Damon.
- Majd biztos eloldom - vágta a fejéhez Rebeca.
- Nyugi költői kérdés volt. Látom, hogy sehogy.
Rebeca igen szúrósan nézett Damonre.
Tényleg szórakoztató volt hallgatni, hogyan veszekednek, de mihamarabb szeretnem elhagyni ezt a helyet.
- Szerintem nem erre lesz. - mondta Caroline.
- Na ne, te egy zseni vagy! Miből jöttél rá? - kérdezte Damon.
- Szerintem váljunk szét és keressük úgy.... - javasoltam.
- Eddig ez a legértelmesebb gondolat a mai nap során. - dicsért meg Damon. Vagyis gondolom annak szánta.
Két csapatra váltunk szet, egyikbe Caroline, Tyler és Jérémy, a másik csapat Damon és én.
Nem volt egy hatalmas sziget, pár óra alatt körbe lehet járni az egészet. De felásni... rengeteg munka lenne. Ahogy egyre inkább haladtunk a sziget közepe felé egyre inkább tűnt veszélyesnek. Rengeteg fa volt, amelyekől indák lógtak. Igán csak lassan tudtunk haladni emiatt. Egyre sűrűbben ölelték körül a fákat.
- Mi van veled és Silassal? - szolt Damon megtörve a csendet.
- Mi lenne? - kérdeztem vissza.
- Mi van köztetek?
- Ezt hogy érted?
- Tetszik neked? - kérdezte olyan csalódottan.
Nem tudtam nem elnevetni magam.
- Még a feltételezés is vicces. Barátok vagyunk... Vagyis olyasmi. - valójában nem is tudom barátok vagyunk e egyáltalán.
- Akkor miért segítesz neki? Eddig mindig majdnem meghaltál.
- Fontos dologban kérte a segítségem.
- És máskor?
Közelebb leptem hozzá és a szemébe néztem.
- Nem felejtenéd el Silast? - megcsókoltam. Nem tartott sokáig.
- Gondoltam, hogy ha magatokra hagyunk ezen kívül mást nem fogtok csinálni. - szólalt meg Jeremy.
- Csak féltékeny vagy. - mondta Damon.
- Biztos...
- Haho, nem koncentrálnánk a lényegre? - szakította félbe Caroline a fiúkat.
- Jó ötlet. Minél előbb megvan annak előbb mehetünk el innen. - mondá Tyler.
- Igaz. Induljunk! - megindultam előre.
Szerencsére nem kellett sokat sétálnunk. Egy hatalmas X betűt pillantottunk meg a földön.
-Szerintetek ez az a hely? - kérdezte Caroline.
-Neeeeeem. Tuti nem a nagy X jelöli a helyet- válaszolta Damon a maga stílusában.
-Jeremy, kezdj ásni! - nézett Damon Jeremyre.
- Miért Én? - kérdezte.
- Mert én nem fogok.
Damon híretelen Tyler felé szegezte a tekintetét.
-NEEM! Felejtsd el! - mondta Tyler.
- Miért? Félig kutya vagy....
Erre Carolinenal és Jeremyvel hangosan felnevettünk. Végülis igaza van Damonnek, de ez túlzás volt.
- Add az ásót! - Mondta Jeremy és neki kezdett ásni.
Sajnos mivel egyedül csinálta nem igazan haladt.
- Nem sietnél egy kicsit? - sürgette Damon.
- Szeretned esetleg te csinálni?
Jeremy tovább ásott, majd pár perc múlva megállt. Lehajolt, majd felemelt egy dobozt.
Kinyitva egy piros kapszula látványa tárult elénk.
-Ez lenne az? - kérdeztem meglepve. Azt hittem ha már gyógyítja a vámpírságot , valami termeszet felettibb a megjelenése is.
- Gondolom... - nézegette Damon. - na lépjünk!!
Elindultunk ki az erdőből. Rebeca meg mindig azon a területen ásott.
-Találtál valamit? - kérdezte Damon Rebecatól.
-Semmi közöd hozzá. - hát jó.
- Hát jó... - mondta Damon és felszálltunk a hajóra amivel jöttünk. Késő estére értünk vissza Mystic Fallsba. Elindultunk Elenáék hazához, hogy odaadhassunk neki a gyógyírt. Mikor oda értünk, meglepetés fogadott minket. Klaus egy székhez kötözte Elenát. Ő a kanapén ült.
- Csak, hogy ideértetek. - pattant fel.
- Te mit keresel itt? - kérdeztem "apámtól".
- Van valami nálatok ami kell.
- Élet? - kérdeztem.
- Vicces vagy. Na add ide szépen.
- Ne is álmodj róla.
- Minek neked ez? - kérdezte Damon.
- Semmi közöd hozzá. - válaszolta Klaus.
- Csak nem ember akarsz lenni? - kérdezte Damon.
- Semmi közöd ahhoz, hogy mit szeretnek vele csinálni.
Hirtelen neki ugrottak egymásnak és ütlegelni kezdték egymást.
- Befejeznétek? - próbáltam leállítani őket. -Tessek. Itt van fog és menj innen. - nyújtottam a gyógyírt.
- Te meg mit csinálsz? - nézett rám furán Damon.
-Tudtam hogy a lányomra számíthatok.- vette elő az elégedett arcát.
- Ne értsd félre. Csak azt szeretném ha mihamarabb távoznál.
-Meglesz. - mondta és már el is tűnt.
- Te Tudod, hogy mit csináltál?- kérdezte Damon idegesen.
Nyúltam a farzsebembe és elő vettem az igazi gyógyírt.
- Nem az igazit adtam oda. Egy hamisítvány. Valahol egy ajándékboltban vettem.
Egy ideig döbbentem nézett.
- Egész okos vagy.- jegyezte meg.
- Tudom. - oda adtam neki a gyógyírt és elmentem.