Elgondolkodtál már azon hogy mi a célod a világban? Vagy hogy mi a szereped? Hol a helyed? Kuro a hétköznapi diák ezen szokott. Miután hazaér fenekestül felfordul az élete.
Egy magas férfi állt az ablakban. Vállig érő fekete haja öszevolt fogva. Sötétkék köpenye alatt egy kisebb páncél helyezkedett el. Bal oldalán egy kard volt. Markolata egyszerűnek tűnt messziről, pedig nem volt az. Egy sárkány tekeredett rajta. Jobb oldalán egy 9mm-es pisztoly foglalta el helyét. A szoba ahol tartózkodott könyvespolcok ezrei álltak. Bent volt egy kanapé, ahol olvasni vagy aludni lehetett, ha a szoba gazdája nem akart elmenni a szobájába. Az ablak előtt egy nagy asztal helyezkedett el, melyen papírhalmok voltak. A férfi gondolatmenetét egy kopogás vetett véget.-Gyere be.-mondta olyan hideg hangon, hogy megfagy valakiben a vér. Egy körülbelül 20 éves fiú lépett be a szobába. Zöld szemeivel nézett parancsnokára.-Uram, megtaláltuk.- a férfi megköszönte a hírt, majd elbocsátotta tivábbi teendőire. Asztalához sétált és egy papírt nézett, min a Flame klán címere volt. Mosoly ült ki az arcára és csak ennyit mondott:-Többé már nem tudsz előlem elbújni.-utána már csak nevetett az éjszakában.
Mindeközben Kuroéknál:
Futva mentem be a szobámba. Még mindig nehezen tudtam elhinni mindazt, ami lent zajlott le pármásodperce. Szekrényemhez sétáltam és elővettem egy kisebb sporttáskát és elkezdtem ruháimat beledobálni. Az egyetlen dolog, amit nem tudtam volna itthagyni az a Fogatlan plüssöm volt. Még 6 éves voltam, amikor megkaptam anyáéktól. Mikor befejeztem a pakolást kiléptem a szobámból és becsuktam magam mögött az ajtót. Leséltáltam a lépcsőn és megláttam a szüleimet. Táskámat leraktam, majd megöleltem őket.-Nekem mindig is a szüleim lesztek.-mondtam, könnyes szemmekkel. Elengedtük egy mást és gyorsan felöltöztem. Aoi már hamarabb kiment, hogy hagyjon minket búcsúzkodni. Kint a ház előtt egy fekete tereplyáró mellett állt és várt. Odasétáltam és bólintottam, hogy mehetünk. Beszálltunk és elindultunk. A csöndet megtörve kérdeztem meg, hogy hova megyünk, de nem válaszolt semmit.'Na jó akkor ne mondj semmit'.gondoltam és elkezdtem kinézni az ablakon. Úgy egy 45 perces kocsikázás után megálltunk egy romos istálló előtt. Aoi semmit se mondva még mindig, kiszállt és én követtem.-Miért jöttünk ide?-kérdeztem meg befelemenet. Még mindig semmi válasz. Kezdtem mérges lenni. Az istállöban sötét volt, hisz rajtunk kívül nem volt senki. Aoi előhozott két lovat. Egy éjfekete fríz és egy fehér shire volt. A shirenek fekete sörénye és farka volt. Felnyergelte őket és felémfordult.-Gyere.-nyugodtan mégis idegesen mondta. Nekem csak ennyi kellett, hogy teljesen dühös legyek.-Elég. Amíg nem mondasz semmit nem megyek veled sehova!-ordítottam. Nem tudom, hogy miért, de Aoi úgy nézett rám, mint aki fél tőlem. Ettől egy kicsit meghökkentem és elkezdtem inkább megnyugodni. Becsuktam a szemem és lehajtottam a fejem. Ezt látván Aoi hozzám sétált és nyugodtan szólt:-Kuro.-nevemet hallva ránéztem.-Megigérem, hogy minden kérdésedre válaszolni fogok, ami megfogalmazódott benned. Előtte viszont menjünk egy biztonságos helyre.-bólintottam és felültem a frízre.-Aoi?-kértdeztem utána, de ő csak a bejáratot nézte. Oda néztem én is és egy sötétkék köpenyes alakit láttam. Egyből felismertem azt az embert aki az álmomban üldözni szokott. Mögötte az emberei álltak. Aoi készült volna rátámadni a férfire, de előtte a lóra nézett és ennyit mondott:-Vidd innen.- a ló, mintha teljes mértékben megértené a helyzetet megfordult és velem együtt kivágtatott a hátsó ajtón az be az erdőbe.-Menjetek utána én elbírok ezzel a gyíkkal.-adta ki a parancsot az embereinek.-Majd meglátjuk...Paladin.-vágta rá Aoi, majd összecsaptak.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
A következő fejezetben Aoi és a csuklyás barátunk szemszögéből is "láthatjuk" majd a történetet. A következő fejezet címe: Egy élő rokon.
