Élet ès halàl (Átírás alatt)

Bevezető

Tobias

Nem hiszen el, hogy làttam a holttestét. Felfoghatatlan számomra, hogy egy pillanat alatt vége lett az eddigi életünknek. A közös életünket ami még el sem keződött igazán. Mèg mindig nem tudtam feldolhozni. Nem hiszem el, hogy nem tudtam elèggè vigyàzni rà. Nekem kellett volna meghalnom helyette. A testi bántalmazást mindig neki kellett elszenvednie, míg én a lelki sebekkel küzdöttem. Ő nem ezt érdemelte volna. Ha cserélhettem volna vele... habozás nélkül megtettem volna.
Tris volt a legfontosabb a szàmomra. Az első ember akit képes voltam teljes szívemből és őszintén szeretni. Elvesztettem. Képtelen vagyok felfogni. Minden az én ostobaságom eredménye. Nem szabadott volna magára hagynom őt. Minden az én hibám.

Tris

Mikor kinyitottam a szememet elvakított a fehérség és a fény. A látásom teljesen homályossá vált. Aztán megéreztem a testem be élesen nyilaló fájdalmat. Monden eggyes porcikámat átjárta. Nem tudtam megmozdulni külömben forgott velem minden. Mikor sikerült egy kicsit megnyugodnom és a látásom is kitisztult végre láttam hogy hol vagyok. Egy fehér szobában találtam magam minden fehér volt. A falak, a szék, az asztal, a lámpa, az ágyam, a takaró, a párna, és a kötés a hasamon. A fekete trikóm fel volt türve és fehér kötszer ölete át a derekamat. Ezen elgondolkodtam, hisz semmore nem emlékeztem. Fogalmam se volt arról, hogy hogyan kerültem ide. Aztán hírtelen beugrott néhány emlékfoszlány. Láttam Calebet ahogy a földön fekszik s én pedig fegyvert fogok rá. Láttam Tobiast ahogy megcsókol és azt mondja, hogy hamarosan találkozunk. Emlékszem a halálszérumra. Emlékszem, hogy ott álltam szemtöl szembe Daviddal. Emlékszem a fájdalomra ami egy pontból indult ki és szétáradt az egész testemben. És emlékszem, hogy láttam anyát, aki magával akart vinni de én nem akartam. Nem akartam meghalni hisz mindenki számít rám. Főleg az akit a legjobban szeretek. Tobias.... -Tobias.... Ő hol van? Miért nincs itt velem? Valami baja esett? Él még? És Christina? Cara? Caleb? Velük mivan? Hol vannaki? Miért vagyok egyedül?- ezek a gondolatok cikáztak át a fejemen. A gondolat mebetemet az szakította meg, hogy nyilt a fehér ajtó és nekem háttal egy fekete öltözetet viselő alak lépett be. Hírtelen azt hittem talán Négyes az. De mikor megfordult láttam, hogy Matthew az. Lassan közeledett felém. Az arca megtört és gyenge volt. Látszott, hogy nem aludt sokat az elmúlt időben.
-Szia Tris! -köszönt kedces hangon.
-Mi történt?-ez volt az első mondat ami az eszembe jutott és amire a leghamarabb választ akartam kapni.
-Sajnálom Tris....-kezdett el sajnálkozni.
-De mit?
-Tobias eltűnt. Senki se tudja, hogy hol van...

Még folytatta a beszámolójá de én már nem tudtam a szavaira koncentrálni.
Eltűnt...az mégis, hogy lehet?

Innentől képszakadás és elnyelt a sötétség.