Wings -BTS-

Michelle

-Ez egy kicsit durva, nem?-kérdezte V a tarkóját masszírozva.

-Én nem akarok senkit se provokálni-folytatta Jin.

-Ne így fogjátok fel!-szólalt fel J-Hope is.-Ez csak egy feladat. Na meg aztán keresünk valami angolokat, aztán hadoválunk nekik koreaiul, úgy se fognak semmit se érteni-legyintett. A többiek mind őt figyelték és elmerengtek a hallottakon, én meg egyszerűen le voltam sokkolva. Amikor először találkoztam a srácokkal, egy külön világnak tűntek, de most sokkal emberibbnek hatnak a szememben, mint bármikor máskor. Nem nagyon láttam a videóikat, de hallottam róluk és amikor közölték velem, hogy én leszek az egyik légiutaskísérő, aki Koreából Európáig kíséri őket, akkor rájuk googliztam és meghallgattam pár számukat. És persze egy másik világ voltak ők meg én, de most így, hogy együtt csináljuk végig ezeket a feladatokat, és látom rajtuk, hogy nyerni akarnak, már nem csak a képernyőn szereplő idoloknak tűnnek, hanem embereknek is. Huszonéves srácoknak, akiknek a havi fizetésük nagyobb mint nekem az évi, de ez már mellékes.

-Oké-ment bele elsőként Jimin, bár még mindig kábult volt a koktéloktól és most is egy bokorral kommunikált, de remélhetőleg pár óra a friss levegőn és teljesen jól lesz.

-Tényleg mozogjunk egy kicsit. Tíz percünk van hátra, szóval szólítsunk le valakit, csináljuk meg és álljunk tovább-magyaráztam és meggyorsítva a lépteimet, szinte szaladtam a járdán. A fiúknak könnyű volt felvenni velem a tempót és elég jó kondiban is lehettek, mert amíg én két perc után alig kaptam levegőt a nagy rohanástól, addig nekik meg se kottyant. Még Jimin és kielőzött engem úgy, hogy vagy négyszer elvágódott a saját lábában, ez pedig szomorú rám nézve. Többet kéne sportolnom. 

-Oh, milyen vagány grefitik-torpant meg hirtelen J-Hope és a híd alatti rajzokat pásztázta. Mind megálltunk egy pillanatara és bár igyekeztem ezt nem mutatni, de én ennek szörnyen örültem, mert szörnyen szúrt a tüdőm, szóval amíg a külföldiek bámészkodtak, addig én kifújtam magam.

-Ja, tényleg klasszak-vont vállat V és ezzel le is tudva a kötelességét, ment is tovább.

-Én is szeretnék ilyen jól rajzolni-ábrándozott Hobi és még a kezeit is összekulcsolta maga előtt. Hirtelen nagy zaj csapta meg a fülem és összeráncolt szemöldökkel néztem előre, ahol egy kisebb társaság verődött össze.

-Jól hallom, hogy valaki a himnuszt énekli?-döbbentem le és elindultam a hangok irányába.

-Jó ötlet odamenni?-kérdezte félve Jin.-Lehet, hogy erőszakosak. 

-Hát, akkor az egy kicsit gáz lesz, de muszáj megcsinálnunk a feladatunk. Szóval nem számít, hogy kikkel találkozunk, provokálnunk kell őket-szögeztem le nagy bátran, pedig aztán én nem voltam bátor. Sőt. Nagyon féltem az egésztől. Én nem szeretek embereket felcseszni. Nem is szólok általánosan hozzájuk, ha nem muszáj és mint légiutaskísérő, belém van programálva, hogy mindig az utasnak van igaza, és bármilyen hisztis is, nekem kedvesnek és illedelmesnek kell lennem vele. Ezért egy ilyen feladat, mint ez, nagyon megnehezítette a dolgom és hatalmas akaraterőre van szükségem, hogy meg is tegyem. Mert nem magam miatt csinálom végig. Ha rajtam múlna, már rég kiszálltam volna a játékból, mert ez csak az. Egy játék. De meg kell tennem a többiekért, akiknek ez nagyon fontos, de főleg Ivyért kell megtennem. Mert ez eltereli a figyelmét. 

A hangok egyre közelebbről szóltak, és nekem enyhén remegni kezdett a lábam. Hú, oké, Michelle, képes vagy rá! Megcsinálod! MEGCSINÁLOD!

-Nem tudjátok hogy kell rajzolni lovat?-kérdezte J-Hope, aki még mindig álmodozott és ezek szerint neki most ez a legnagyobb gondja is. 

-Csak nézz tükörbe és rajzold le magadat!-hangzott fel egy nagyon is ismerős hang és mind a társaság felé fordultunk, akik nem mások voltak mint Ivyék. Suga egy bevásárlókocsiban ült, Ivy mellette állt, Rap Monsternél voltak a telefonok és Jugkook a szekérnek volt támaszkodva. Mindent megértettem egy röpke pillanat alatt.