Hiába a távolság [Lionel Messi FF.]- BEFEJEZETT

Part 20

Február 14.
Újabb hónapokat hagytunk magunk mögött.A karácsony meghitségben és szeretetben telt.Cillessen mégse jött el velünk karácsonyozni, ugyanis Kyra aznap reggel lepattintotta.Nem beszélnek azóta se.Ahogy én sem beszélek Kyrával.Fájdalmasan érint a dolog, de hát ez van.Nekem már csak ez jutott.
Leoról se hallottam már szilveszter óta semmi újdonságot.Eszméletlenül hiányzik.Ezért is fogtam magam és ültem fel ma kora reggel egy gépre, hogy végre láthassam őt.Az elmúlt hónapok eléggé megviseltek és egyedül talán ő tud nekem örömöt nyújtani.
Elérkezett a leszállás ideje.Amint landoltunk felálltam a székből és leszálltam a repülőről.Stegen lakása felé vettem az irányt előszőr, mivel csakis ő tud a tervemről.Összeszedtem a csomagomat, majd a kijárat felé indultam, hogy minnél előbb taxit tudjak hív és a német csodakapus házánál legyek.

Úgy 10 perc elteltével jött is a taxis, akinek azonnal lediktáltam a címet.Elindultuk Marc háza felé, de út közben azért felhívtam.Harmadik csörgésre fel is vette.
-Igen?-szólalt meg kissé álmos hangon, amit nem tudtam hova tenni hiszen már lassan 2 óra is elmúlik.
-Laura vagyok.Mindjárt ott vagyok nálad.
-Ohh baszki..elfelejtettem, hogy ma jössz.Nincs itthon semmi kaja te pedig biztos éhes vagy már.
-Semmi gond Stegen.Megoldjuk majd valahogy.
-Egy angyal vagy Lara.
-Mivel nincsenek szárnyaim, ezért nem hiszem.Ma este lesz edzésetek igaz?
-Igen.Arra eljössz velem,ugye?És akkor letámadhatod az uradat.-nem láttam de szinte 100%ig biztos voltam benne, hogy ebben a pillanatban kacsintott.
-Megyek veled természetesen.Tőlem aztán nem szabadulsz.
-Én nem is akartam.A dögös nővéreddel mi a helyzet?
-Nem beszéltem vele már karácsony óta.Mióta összevesztünk nem keressük egymást.
-Lara, nehogy sírni merj, megértetted?
-Már késő.Amúgy pedig megérkeztem.-nyomtam ki a telefont.

Abban a pillanatban amint kiszálltam a taxiból egy tökéletesen beállított szőke frizura jelent meg az ajtóban.
-Isten hozott Barcelonában kicsi Lara!
-Nem vagyok kicsi jó?Majdnem akkora vagyok, mint te.Csaj 20 centi a különbség
-Áhh és végülis majdnem akkora vagy, mint én de tényleg.Imádom a humorod.
-Köszönöm szépen!Vegyem bóknak?
-Mivel az is volt, igen annak kéne venned.De azért el ne szállj magadtól.-a csomagtartóhoz lépett, felnyitotta és kivette belőle a böröndömet.-Akkor menjünk is be szerintem!
-Jó ötlet.Egyetértek vele.

Délutánunk további része nem állt másból, mint tv nézésből éa fekvésből.És elmentünk bevásárolni is, ha már arra eddig nem jutott ideje a kapusnak.7 órakor aztán nekikezdtünk a készülődésnek, mert 8kor kezdődik az edzés és Stegennek nem szabadna elkésnie.Amikor mindketten elkészültünk bepattantunk a német kocsijába és az edzés színhelye felé vettük útunkat.Nagyob izgultam hiszen már lassan három hónapja nem láttam a barátomat.
Az út a stadionig elég rövid volt, ezért hamar odaértünk.De bár csak el se indultunk volna.Ki sem szálltunk még az autóból, messziről láttam, ahogy Leo kisegít egy lányt az kocsijából megfogja a kezét magához húzza és majdnem lenyelte.Stegen is felkaptaa fejét erre.Kiszállt a kocsiból és feléjük vette az irányt.Lionel mellé lépett és elkezdett kiabálni.A barátom vagyis azt hiszem már csak volt barátom nem értette miért kiabál.Marc elkezdett az autó felé mutogatni.Messi észrevett, de gyorsan el is kapta a tekintetét.A kapus elindult az autó felé.
Én ekkor már nem láttam semmit a könnyeimtől...