Történetünk egy pályaudvaron kezdődik. Tudom, furcsa helyszín, de hát így történt. Szóval egy pályaudvaron..
A nap szikrázó fénye megvilágította a pályaudvar ütött-kopott óráját, ami éppen ekkor ütötte el a 11-et. Történetünk főszereplője éppen ebben a percben szállt ki egy taxiból. Liza amint kiszált körülnézett Budapest belvárosában. A taxisofőr sietve kipakolta a lány bőröndjeit, és sietve beszállt a kocsiba, amikor beült a kocsi kicsit megrezzent, de mintha észre se vette volna gyorsan bezárta a kocsi ajtót, és mint akinek sürgős dolga van elhajtott.
Lizát a város még bűvöletében tartotta. A lány érezte az autók kipufogó gázát, a nap melegét és a szél lágy ringatatózását, amely néha megcirógatta az arcát. Pár perccel később magáhoztért és lassan, pár lépésenként megállva elindult az egyik villamoshoz.
Gondolataiba mélyedve várta azt a bizonyos megállót.
Miért is volt neki ilyen szokatlan de mégis gyönyörű ez a város? Liza eddig Gödöllőn élt. Hozzá volt szokva a friss levegőhöz, a legelők illatához, a friss esőcseppektől vizes erdőhöz. Most viszont nővéréhez költözik Budapestre. Nem, mintha nem lenne élvezetes vidéken élni, de Liza 24 éves és elhatározta, hogy megkeresi az „igazit". Erre pedig persze egy nagy város a legmegfelelőbb helyszín...
Tudom, ez jó rövid lett, de egyenlőre csak ennyire futotta az időmből😅
