Kpop OneShots[HUN]

Te voltál... - Song Minho+Park Jimin-

Az eső  gyorsan kopogó hangja...

Hangos veszekedés..

Egy mindent ketté hasító duda szó..

Egy kiáltás..

Fékcsikorgás..

És az utána következő némaság..

  Akkor volt az első évfordulónk egy párként. Gyönyörűen indult az a nap. Melletted kelhettem fel az ágyunkban oly' régóta először, hisz a sok munkád kevés együtt töltött időt engedett meg nekünk.

            Az a kevés idő is milyen csodálatos volt. És én mégsem tudtam eléggé becsülni.. Csak többet akartam.

Meg ígérted nekem a közös reggeli közben, hogy ma gyorsan végzel a munkádban és este elviszel a kis kifőzdébe, ahol először találkoztunk.
Egy ezer wattos mosollyal díjaztam az ötletet és már akkor alig vártam az estét.

   Javasolnom kelett volna, hogy inkább legyünk otthon és akkor minden elkerülhettő lett volna...

A délután hamar eltelt, észre se vettem az idő múlását, mindez csak akkor tünt fel, mikor megjelentél a konyhában s egy köszöntő csók után rá kérdeztél miért nem készülődök.
Így amilyen gyorsan csak tudtam lezuhanyoztam és felvettem azt a ruha szettemet amiben mindig is elcsavartam a fejed, majd befujtam magam kedvenc parfümömmel. De még így is késésben voltunk miattam.

Örökös késő voltam, de te ezt mindig csak egy mosollyal tudtad le. Sosem veszekedtél velem a rossz szokásom miatt, inkább csak a kanapénkon vártad míg sikerül összekaparnom magam. Most pedig az a kanapé üresen várja, hogy elkészüljek...

Mire meg érkeztünk a kifőzdébe a mosolyomat le se lehetett vakarni, főleg mikor a kezemet fogva vezettél el az asztalunkig.

Imádtam hogy így fel vállaltad a kapcsolatunkat az utcán is és magasról tettél az undorodó tekintetekre. Hogy csak velünk törődtél.

Az egész vacsora nosztalgiázásokból és sok sok nevetésből állt. Talán tőlünk zengett minden, de pont így volt tökéletes. Hangosan és vidáman.

Ahogy az ételek elfogytak a tányérjainkról, elő vettél egy kis ékszeres dobozt a szék támlájára terített zakódból és felém nyújtottad.
A számat eltátottam, a szemeim nagyra nyíltak és hirtelen még a legevő is megállt bennem.
Remegő kezekkel bontottam ki a kis dobozt majd megcsodáltam a benne lévő ékszert. Egy  gyűrű volt melynek a belsejébe a monogrammunk volt gravírozva. J+M
Könnybe lábadt szemekkel és nagy mosollyal húztam fel egyik ujjamra, majd csókkal köszöntem meg.

Azóta se vettem le magamról a gyűrűt..

A mosolyomat viszonozva mutattad fel bal kezed, ahol a gyűrűs ujjadon ott díszelgett az ajándékom pontos mása.
Nem hittem a szemeimnek s ha lehet a mosolyom százszor szélesebb lett mint eddig volt.
Ezután én következtem az ajándék átadásban. Nem volt olyan  nagy dolog de reméltem tetszeni fog.
Egy közös képünket választottam ki majd kereteztettem be számodra.
És te örültél neki.

A kifőzde után sétálgattunk egy keveset a közeli parkban, míg el nem eredt az eső. Egyenesen olyan volt mintha dézsából öntötték volna.
Futva tettük meg a kocsiig azt a kis távot, majd nevetve pattantunk be a járműbe.

  Jobb lett volna ha nem hagyom hogy vezess..
Ezután csináltam rémálmot egy tökéletes napból..

A házunktól egy órányi útra volt a kifőzde, így bőven volt időnk haza érni.

   És én képes voltam veled össze veszni ennyi idő alatt.. Bár meg sem szólaltam volna.. Bár ne lettem volna féltékeny a semmiért.. Akkor.. akkor minden másképp lett volna.

Egy darab női fülbevalót találtam a kocsi padlóján. Nem tudtam mit gondoljak. Mi miatt kerülhetett az oda? Egyből a legrosszabb jutott az estembe. Még pedig, hogy félre léptél egy nővel.
Számon kértelek. Mondtad hogy egyik munkatársnőd ment veled az egyik tárgyalásra és ahogy ki-be kapcsolgatta a fülbevalóját kiejtette a füléből.

Természetesen nem hittem ezt el neked. Ordibálni kezdtünk.. Pedig tudtam hogy nem hazudnál nekem.. De én mégis kötöttem az ebet a karóhoz. Na de milyen áron?..

Ezután már minden fel gyorsult..

Egy mindent ketté hasító duda szó..

El vontam a figyelmed a hisztimmel így későn vetted észre, hogy át mentünk a szemközti sávba.

Egy kiáltás..

Élesen kiáltottam el a neved Mino, de ekkor már késő volt.

 
Fékcsikorgás..

Próbáltad elrántani a kocsit de csak épp annyira sikerült, hogy az autó anyós ülés felöli oldala megússza..
És te nem azon az oldalon ültél..

Engem mentettél meg, miközben én érdemeltem volna ezt a sorsot.

A saját hibámból veszítettelek el.. Miattam haltál meg..

Ha akkor nem játszom a féltékeny barátot most nem történt volna meg ez. Most nem szakadna meg a szívem a fájdalomba, hogy nem vagy velem. Most boldogan nevetnénk egymás karjaiban.
Most nem marcangolnám magam a legborzasztóbb hibámért..
Ha nem lettem volna olyan nyomorult, most itt lennél melettem, most eltudnám mondani neked, hogy csakis Te voltál az akit igazán, tiszta szívemből szerettem.

Sziiasztok! Itt lenne egy újabb OS
Remélem elnyerte a tezszéseteket^°^
A kommenteknek, hogy mit gondoltok róla nagyon örülnék😊
És bocsánat az esetleges helyesírási hibákért><